Sziasztok!
Ahogy ígértem, itt vagyok Az élet fájáról szóló írásommal. Ezt a filmet Terrence Malick írta és rendezte, és én 2011 legjobb produkciói közt tartom számon.
A történet középpontjában egy háromgyerekes család legidősebb fia áll. Az ő vívódásai köré épül a film. Édesapja ( Brad Pitt ) istenhívő, és nagyon szigorú nevelési módszereket alkalmaz, így a fiúban hamar gyűlölet alakul ki apja iránt. Tehát egyik oldalról egy romló apa - fiú kapcsolatot mutatnak be nekünk az alkotók, másrészről viszont a film Isten jóságát, sőt, létezését k
érdőjelezi meg. Ez utóbbit támasztja alá az a körülbelül félórás jelenet, amelyben a Föld keletkezését látjuk. Az élet fáját leginkább a 2001 Űrödüsszeiához tudom hasonlítani. Felépítésében, rendszerében egy az egyben a '68 - as klasszikus idéződik meg, a különbség az, hogy itt egy drámát látunk, nem pedig sci - fit.
Az előbb említett jelenetet, melyben a Föld keletkezését láthatjuk, külön ki kell emelni. Nagyon nyomasztó hangulat jellemző erre a fél órára. A képsorok a teljes reménytelenség érzetét sugározzák, tökéletesen. Ezzel a jelenettel a film tudtunkra adja, hogy nem igazán hisz Istenben, véleménye szerint egyedül vagyunk a nagy világegyetemben. Ezt a kilátástalanságot annyira tökéletesen érzékeltetik, hogy sokaknak valószínűleg megfogja feküdni a gyomrát ez a hosszú jelenet.
A film, második felére jóval cselekményesebbé válik, és inkább az apa - fiú kapcsolat kerül előtérbe. Hiányoltam viszont a kerettörténetet, vártam, hogy visszatérjünk a film nyitójelenetéhez, de ez nem így történt. Az apa - fiú szálról még annyit, hogy Brad Pittben nem csalódtam, fantasztikusan kelti életre a karaktert, aki legtöbbször szigorú zsarnok, de időnként belőle is előbűjik a szerető apa. A legidősebb fiút játszó gyerekszínész néha ugyan irritáló, de többnyire sikerül azonosulnia a karakterrel, ezzel egy igazán hiteles alakítást produkálva. Időnként megjelenik az a bizonyos fa is, és az, hogy pár év alatt palántából óriásira nő, szerintem szimbolikus jelentésű, és a gyorsan elrohanó életet jelképezi.
Az élet fája Cannesban díjat nyert. Egy nagyon fajsúlyos, nehezen emészthető és érthető film, de egyszer mindenképpen érdemes megnézni. Mégegyszer ki kell emelnem a Föld kialakulását bemutató jelenetet, mely eszméletlen hatással bír.
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Sziasztok!
Főhősünk egy sofőr ( Ryan Gosling ), aki különböző kocsikat vezet el filmekben, illetve kaszkadőrmutatványokra is vállalkozik. Másodállásban viszont bűntényeknél segédkezik. Elviszi a tetteseket az adott helyre, majd vár rájuk öt percet, de hogy ez alatt az idő alatt mi történik, az nem érdekli. A komoly bonyodalmak akkor kezdődnek, mikor hősünk közelebbről megismerkedik szomszédjával, Irenevel ( Carrey Mulligan ) és kisfiával ( Kaden Leos ). Nem sokkal ezután Irene férjét, Standardot ( Oscar Isaac ) kiengedik a börtönből. Viszont hamarosan kiderül, hogy a férfi sötét alakoknak tartozik. Gosling karaktere felajánlja a segítségét, csakhogy ezzel akaratán kívül maffiaügyekbe folyik bele, és veszélyben forog az élete.
Jacob Jankowski ( Robert Pattinson ) megöregedve, megfáradtan meséli el élete történetét egy cirkusz igazgatójának: Mikor még a harmincas években félbe kellett hagynia tanulmányait szülei váratlan halála miatt, az állatorvosnak készülő fiú elindult a nagy világba. Egészen addig gyalogol, míg egy vándorcirkuszba nem botlik. Mivel állatorvosi ismeretei jól jönnek, a cirkusz vezetője, August ( Christoph Waltz ) alkalmazza Jacobot a cirkusznál. A fiúnak sikerül beilleszkednie, és hamarosan megtalálja a közös hangot August feleségével ( Reese Witherspoon ) is. A fontosabb bonyodalmak akkor kezdődnek, mikor az egyik ló, aki fontos szerepet vállal az egyik számban, elpusztul. August helyette egy elefántot, Rosiet vásárol meg, aki hamar szenzáció lesz.
A történet Londonban játszódik 28 héttel azután, hogy a zombi kór látszólag eltűnt. A várost az amerikai hadsereg felügyeli, megkezdődik az újjáépítés, és kisebb csoportokban elkezdik visszaköltöztetni a lakókat is, akik az úgynevezett biztonsági zónában telepedhetnek le, kifogástalan körülmények közé. A béke azonban felborul, mikor előkerül egy túlélő ( Catherine McCormack ), aki fertőzött a vírustól, viszont a tünetek nem mutatkoznak rajta, magyarul nem változik zombivá. A véréből így akár ellenszert is előlehetne állítani. Csakhogy a nő továbbadja a fertőzést a férjének, mikor csókolóznak, így a zombi kórság újra elszabadul, a katonáknak pedig drasztikus lépéseket kell tenniük, ha megakarják állítani.
A Grave Encounters című, szellemeket és kísértethistóriákat hajkurászó tévéműsor stábja ezúttal egy régen elmegyógyintézetként üzemelő épületbe zárkózik be egy éjszakára, hogy rögzítsék a paranormális jelenségeket. Természetesen egyikük sem hisz ebben, de a nézők sok mindenre vevők. Hamarosan amúgy rá kell jönniük, hogy egy éjszakánál sokkal tovább kell itt lenniük, ugyanis a Nap odakint nem kel fel reggel, az épület kijárata eltűnik, és helyébe végeláthatatlan folyosók lépnek, továbbá megjelennek a szellemek, ezért hőseink kénytelenek lesznek elkezdeni hinni, legalább is amíg van idejük. Ugyanis sosem tudhatják, hogy éppen melyik sarokból leselkedik rájuk a biztos halál, egyenesen a túlvilágról.
A történet középpontjában Trevor Reznik ( Christian Bale ) áll, aki gépészként dolgozik egy üzemben. Az élete viszont eléggé kisiklott a normális kerékvágásból. Trevor már egy éve nem aludta ki magát, álmatlanságban szenved. Olyan, mintha valaki másnak az életét élné. Az események akkor pörögnek fel, amikor az üzembe új munkatárs érkezik Ivan ( John Sharian ) személyében. Trevor meglepődve tapasztalja, hogy a munkatársai úgy tesznek, mintha nem is tudnának Ivanról. Még a felettese is letagadja a férfi létezését. Ezt követően Trevornak egyre inkább az az érzése támad, hogy egy nagyon morbid tréfa célpontjává vált.
Cataleya ( Zoe Saldana ) szüleit meggyilkolták, mikor a lány még kicsi volt. Apja, Fabio ( Jesse Borrego ) ugyanis egy kolumbiai maffiavezérnek, Don Luisnak ( Beto Benites ) dolgozott, de mikor megkísérelte átverni főnökét, az megölette őt és feleségét. Cataleya az Egyesült Államokba menekül, ahol felkeresi bácsikáját, Emiliot ( Cliff Curtis ), aki profi gyilkossá képzi ki a lányt, de csak azért mert az mindenáron ezt akarja. Felnővén, Cataleya bérgyilkosként szülei gyilkosainak nyomába ered, de terveit megnehezíti az FBI.
Sikerült úgy megragadnom A kört ebben a kritikában, hogy kikerülése óta szinte töretlenül uralja az olvasottsági listát. Ezt az írást mindenképpen mérföldkőnek tekintem a blog történetében.
Korrekt írás, sikerült mindenre kitérnem, ami fontos a filmmel kapcsolatban. Nem tudom, pontosan miért, de szerintem ez eddig a legjobb, animációs filmről készült kritikám.
Egyértelműen a legjobb negatív hangvételű írásom. Kicsit viccesre is vettem a hangvételt, de így még inkább sikerült visszaadnom, hogy ez a film mekkora egy szemét.
Jó volt erről a filmről írni, hiszen előzetes megtekintése nélkül ültem be rá, és az idei év legjobb képregényfilmjét kaptam. Ezen fellelkesedve pedig sikerült egy lelkes hangvételű kritikát rittyentenem a blogra.
Neveldine/Taylor beteg akciófilmjeiről egy bejegyzésben írtam. Sikerült lazára vennem a dolgot, így az írás is elnyert egy olyan fajta badass hangulatot, mint maguk a Crank filmek.
Azért jó ez az írás, mert sikerült benne megragadnom a film mondanivalóját, és kellőképpen visszaadnom. Az írás végén pedig, egy felsorolásban kitérek arra, hogy mi mindenről szól A remény rabjai, és milyen zseniálisan komplikált üzenete van.
Ebben az írásban mindenre kitérek, amire csak lehet, különös hangsúlyt fektetve a színészi játékra. A kritika végére pedig odaidéztem egy mondatot a filmből, ami nagyon jó lezárása az írásnak.
Azért lett nagyon jó ez az írás, mert Lee Daniels filmjének mondanivalója teljes mértékben megegyezik az én gondolkodásommal és világnézetemmel. Ezért sikerült igazán átéreznem a film üzenetét a kritika megírása közben.
Nagyon jól sikerül a kritikában visszaadnom a film hangulatát és mondanivalóját, már - már meglepően jól. Jó ötlet volt, hogy a film konkrét részleteit idéztem bele a szövegbe.
Minden kétséget kizáróan ez a legrészletesebb írásom. Nincs olyan eleme a filmnek, amire ne térnék ki. Nagyon összeszedett és lelkes írás egy nagyon jó akcióvígjátékról.