Sziasztok!

Ma a legfrissebb ál - dokumentarista bűvészkedésről, a Grave Encountersről lesz szó.  

A Grave Encounters című, szellemeket és kísértethistóriákat hajkurászó tévéműsor stábja ezúttal egy régen elmegyógyintézetként üzemelő épületbe zárkózik be egy éjszakára, hogy rögzítsék a paranormális jelenségeket. Természetesen egyikük sem hisz ebben, de a nézők sok mindenre vevők. Hamarosan amúgy rá kell jönniük, hogy egy éjszakánál sokkal tovább kell itt lenniük, ugyanis a Nap odakint nem kel fel reggel, az épület kijárata eltűnik, és helyébe végeláthatatlan folyosók lépnek, továbbá megjelennek a szellemek, ezért hőseink kénytelenek lesznek elkezdeni hinni, legalább is amíg van idejük. Ugyanis sosem tudhatják, hogy éppen melyik sarokból leselkedik rájuk a biztos halál, egyenesen a túlvilágról.

Én eléggé közömbös vagyok az ál - dokumentarista produkciókkal kapcsolatban. Az Ideglelést tűrhetőnek, a [REC] - et unalmasnak, a Cloverfieldet és a [REC]2 - t viszont nagyon jónak tartom. A Grave Encounters szintén jó film, és ami különösen tetszett, hogy igyekeztek az alkotók minél több tartalmat belevinni a történetbe. Különösen a szövegkönyvre érdemes odafigyelni, ami igencsak mély, ha belegondolunk, és tartalmaz nem kevés iróniát is. Én kiéreztem a filmből egy kis kritikát az emberek hitetlensége felé, a szkeptikusok irányába. Ezen kívül a Grave Encounters ugyanazt a témát ragadja meg, mint a Hatodik érzék. Az emberek rejtett vágyát, hogy tudjanak hinni a túlvilágban, a halálon túli életben.

A színészi játékok igencsak hitelesek, komolyabb kivetnivalót senkiben sem leltem fel. Mivel az ilyen stílusú filmeknek a minél reálisabb, minél hihetőbb ábrázolás a céljuk, így a lehető leghétköznapibb karaktereket kapjuk, de profin kivitelezve.

A filmben sok a félelmetes ötlet. Például igazán hátborzongató, hogy az épület kijárata eltűnik, vagy hogy nem kel fel a Nap. Emellett az ijesztő jelenetek is működnek végül is, bár nagyokat nem ugrottam ijedtemben. A halottak ritka, de hatásos megjelenései hibátlanul vannak kivitelezve.

Az operatői munka jól működik. Ilyen szempontból nézve ez eddig a legjobb ál - dokumentarista film, amit láttam. A többségében éjjeli üzemmódban látható kameraképek nagyon jó hatásfokozók, illetve az általuk sugárzott kép jobb alsó sarkában mindig láthatjuk, hogy hőseink éppen hány órája vannak bezárva. Hátborzongató, hogy a film vége felé az időszámláló megőrül és összevissza pörgeti a számokat.

A Grave Encounterst mindenképpen érdemes megnézni, ugyanis egy kiemelkedően színvonalas ál - dokumentarista film.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!