Az időutazás a science fiction egyik legnépszerűbb témája, számos, ezen zsáner tárházát bővítő mozgóképpel találkozhattunk már, akadtak köztük kiváló darabok, és kevésbé emlékezetes alkotások is. Annak ellenére, hogy más zsánerekhez képest ebben könnyebben lehet logikai bakikat, vagy akár nagyon súlyos hibákat is véteni, viszonylag sok filmes próbálkozik meg időutazós mű elkészítésével, és kifejezetten érdekes megszemlélni, hogy gyakorlatilag minden rendező, forgatókönyvíró másképp értelmezi a témát, más kivitelezési módot alkalmaz, így eme lenyűgözően izgalmas műfaj mindig tartogat meglepetéseket. Számos nagyszerű időutazós filmet láthattunk már, én pedig összeszedtem a 20 legjobbat. A lista csak az én, szubjektív véleményemet tükrözi!

20. Időbűnök/Los cronocrímenes ( 2007 )

Rendezte:  Nacho Vigalondo

Hogyha a sors eleve elrendeltségének, megváltoztathatatlanságának bemutatása a cél, akkor az időutazás kifejezetten alkalmas műfajválasztás. Spanyolországban is így gondolkozhattak, ugyanis a főhős Héctor rémálomba illő kalandja nem más, mint dacolás a végzettel, az elkerülhetetlennel. Vigalondo pazar rendezői meglátásainak köszönhetően a több aspektusból bemutatott cselekmény végig izgalomban tartja a nézőt, és habár a befejezés lehetne katartikusabb és fordulatosabb, az Időbűnök képes másfél órára teljesen kikapcsolni a nézőt. Magába szippant, és néha ennél nem is kíván többet az ember. A filmről itt már írtam bővebben.

19. Star Trek 4 - A hazatérés/Star Trek IV: The Voyage Home ( 1986 )

Rendezte: Leonard Nimoy

A U.S.S. Enterprise legénységének meg kell mentenie a világot, azonban ez csak úgy lehetséges, hogyha Kirk admirális csapata visszautazik a 23. századi jelenből a 20. század végére, hogy onnan magával hozzon néhány hosszúszárnyú bálnát, ugyanis hőseink idejében már egyetlen példány sem él a Földön. A könnyed, ám végig izgalmas, hatásos, de nem erőltetett környezetvédő mondanivalót közlő, igazán vicces sztorit a szórakoztató karakterek teszik még élvezetesebbé, élen a megállás nélkül egymást piszkáló Kirk-Spock párossal.

18. Az időgép/The Time Machine ( 1960 )

Rendezte: George Pal

A Pál György-rendezte H.G. Wells-adaptáció mindenképpen meghatározónak mondható történetében a főhős az általa alkotott, rendkívül stílusos designnal rendelkező időgéppel vág neki a jövőnek, hogy visszatértekor a fáradtságtól tántorogva, tetőtől talpig mocskosan számoljon be barátainak a sok borzalomról, amit tapasztalt. Az érdekfeszítő történet, minden apróbb bugyutasága ellenére, azonnal felkelti a néző figyelmét, és ezáltal képesek vagyunk a 19. század legvégéről útnak induló főhőssel együtt csodálkozni a világháborúk bekövetkeztén, és az embereknek az atomfegyverek létezése által generált félelmén. Utóbbi esetben nagyon érződik, hogy Az időgép a hidegháborús időszak kellős közepén született, ugyanis hősünk a '40-es évekből az atomháború közepébe csöppen. Ám az igazi lényeg csak ezután következik, amikor is a film prezentálja szomorú mondanivalóját, méghozzá a halhatatlanság kudarcát. Hiába mondják, hogy annak, aki valami maradandót alkot, örökre fennmarad a neve, hiszen Wellssel együtt mi is megtapasztaljuk, hogy a nagyon távoli jövőben átértékelődnek az emberi viszonyok, a könyvek elporladnak, és a földfelszín alól előbújó szörnyetegek új isteneket imádnak.

17. Az ötös számú vágóhíd/Slaughterhouse-Five ( 1972 )

Rendezte: George Roy Hill

Ebben a némiképp elvont hangulatú, eléggé nehezen emészthető, egyedi stílussal rendelkező műben az idő úgy jelenik meg, mint egyszerre, és állandóan zajló pillanatok összessége. Ezt az emberi agy képtelen feldolgozni, ezért érzékeljük úgy az eseményeket, mintha egymás után történnének. Billy Pilgrim azonban más, fogságba esett a teljes érzékeléshez vezető út felénél, így összevissza szánkázik életének különböző eseményei között. Egyik pillanatban még egy német hadifogolytáborban sínylődik, a következőben pedig már öregen, egy idegen bolygón enyeleg kedvenc pornószínésznőjével. A már eleve létező pillanatok tényéből fakadó üzenet ezúttal is az, hogy sorsunk előre elrendeltetett, hiszen gyakorlatilag már az egész életünk lezajlott, vagy inkább zajlik most is, folyamatosan. Ha jobban belegondolunk, ez baromi ijesztő. 

16. Jöttünk, láttunk, visszamennénk/Les visiteurs ( 1993 )

Rendezte: Jean-Marie Poiré

Az egyik legnépszerűbb francia vígjátékban Jean Reno és Christian Clavier parádézik a középkorból a 20. század végére érkező lovag, és fegyverhordózója szerepében. A jól megírt, magával ragadó történetet a rengeteg viccesebbnél viccesebb jelenet teszi abszolút felejthetetlenné. A remekül működő karaktereket életre keltő színészgárda tagjai elképesztően jól dolgoznak össze annak érdekében, hogy minden ízében maradandó 100 perccel ajándékozzanak meg bennünket. A mesteri szövegkönyvnek és a pörgős cselekményvezetésnek hála pedig garantáltan elmondható, hogy nem egyszer nézős filmélményről van szó.

15. Az időutazó felesége/The Time Traveler's Wife ( 2009 )

Rendezte: Robert Schwentke

Az élet váratlan fordulatairól, és az emlékezés fontosságáról szóló romantikus dráma a felvonultatott szituációk által teremtett cselekmény változatossága mellett a karakterek egymáshoz fűződő viszonyának csillagos ötös bemutatása miatt válik igazán emlékezetessé. Az élete talán legjobbját nyújtó Eric Bana és a parádézó, mellesleg rendkívül szép Rachel McAdams között valami kegyetlenül erőteljes módon működik a kémia. A végső soron tragikus történetbe jó adag örömteli pillanat, és nem kevés melankólia keveredik, így Az időutazó felesége igazán egyedi filmélményt szolgáltat.

14. Pillangó-hatás/The Butterfly Effect ( 2004 )

Rendezték: Eric Bress, J. Mackye Gruber

Eme sötét hangulatú, hátborzongató mű nemcsak azért emlékezetes, mert gyakorlatilag ez az egyetlen jó Ashton Kutcher-film, hanem azért is, mert ez szolgáltatja az egyik legérdekesebb időutazó módszert. A főhős gyerekkorában váratlanul képszakadások áldozatává válik, időről időre percek esnek ki az emlékezetéből. Amikor felnőttkorában, évekkel az utolsó képszakadás után elkezdi visszaolvasni gyermekként írt naplóit, ismét a múltban találja magát, és felfedezi, hogy hatalma van változtatni az eseményeken az egyes képszakadások időhatárain belül. Az izgalmas thriller, amellett, hogy ijesztőbbnél ijesztőbb helyzetekbe taszítja főhősét, a feszült, sötét hangulatot is végig fenntartja, és a cselekményvezetés egy pillanatra sem válik vontatottá. A főszerepben Kutcher kifejezetten jól helyt áll, de számomra talán inkább Amy Smart az, aki a gárda legjobbjaként maradt meg az emlékezetemben.

13. Éjfélkor Párizsban/Midnight in Paris ( 2011 )

Rendezte: Woody Allen

2011-ben Woody Allen is megpróbálkozott az időutazás témájával, és a végeredmény rendkívül jól sikerült, elsősorban azért, mert a rendezőnek sikerült egy igazán könnyed atmoszférát kreálnia, amit aztán komoly mondanivalóval töltött fel, utóbbit pedig fantáziadús cselekménybe ágyazta. A párizsi időalagúton átkelve Hemingwayjel, Dalíval, és a múlt egyéb nagy alakjaival "randizó" forgatókönyvíró sztorija saját korunk megbecsülésének fontosságára élezi ki a film üzenetét. Woody Allen 4 Oscar díjra jelölt ( a forgatókönyvért meg is kapta ) filmjében a főszereplő Owen Wilson mellett Marion Cotillard, Rachel McAdams, és Adrian Brody nyújt maradandó alakítást. A filmről itt írtam bővebben.

12. Időről időre/Time After Time ( 1979 )

Rendezte: Nicholas Meyer

Nem összekeverendő Richard Curtis 2013-mas művével, ami ugyanezen a magyar címen futott. Meyer filmje amúgy sem hasonlít az előbb említett alkotásra. A '79-es mozgókép történetének legütősebb húzása az, hogy az időutazás elrugaszkodottsága által alternatív magyarázatot ad arra, hogy H.G. Wellsnek hogyan sikerült megelőznie korát, és előre megjósolnia a 20. század különböző eseményeit. Mindebbe belekeveredik Hasfelmetsző Jack is, és a különböző fejlődéselméletek, és összeomló utópiaképzetek közepette egy rendkívül izgalmas, thrillerelemekkel dúsított kalandfilmet követhetünk nyomon, amibe némi egészséges romantika is vegyül.

11. Találmány/Primer ( 2004 )

Rendezte: Shane Carruth

A valaha készített legbonyolultabb, ugyanakkor talán leglogikusabb időutazós film komoly csatára hívja a néző felfogóképességét, ám ez végig indokolt, hiszen a Találmány ízig-vérig tudományosan kezeli a témát. A fizika törvényei csapnak össze az idegőrlő thrillerrel, és eme ütközetből mindent elsöprő feszültségtornádó kerekedik ki, ami nemcsak a józan ésszel felfogható világ határait törli el, de pusztítása nyomán a biztonságérzet legapróbb szikrájának jelenlétére sem számíthatunk. Helyette a félelem, és a kontroll teljes elvesztésének érzékeltetése uralkodik. Kis költségvetésű, már-már szinte dokumentarista jellegű film ez, ami nemes egyszerűséggel a képernyő elé szögezi nézőjét.  

10. Vissza a jövőbe 2./Back to the Future Part II ( 1989 )

Rendezte: Robert Zemeckis

Az egyik legemlékezetesebb filmtrilógia második részében Marty McFly és Brown doki párosa ismét rákényszerül, hogy versenyt fusson az idővel saját sorsuk, és a téridő-kontinuum túlélése érdekében. Kalandjuk során a jövőbe, a múltba, és egy alternatív jelenbe is ellátogatnak. Bob Gale forgatókönyve izgalmas, magával ragadó történetet prezentál, tele érdekfeszítő momentumokkal és remek poénokkal, valamint a három idősík által teremtett, stílusos, kevert hangulati töltettel.

9. Terminátor - A halálosztó/The Terminator ( 1984 )

Rendezte: James Cameron

Nem csak Arnold Schwarzenegger színészi karrierjének volt ugródeszkája a jövőből érkező halálosztó első eljövetele, ugyanis James Cameron rendezői pályájának is ez a mű az első fontosabb mérföldköve. A kőkemény, éjfekete hangulat elemészt, a vészjósló, valahol a messzeségben nukleáris füstbe vesző cselekmény pedig ma is ugyanúgy magával ragadja a nézőket, mint ahogy azt harminc évvel ezelőtt tette. Schwarzi kissé eltúlzott, de mégis veszettül stílusos játéka, kiegészülve a remek maszkmesteri munkával, valóban hátborzongatóvá teszi a címszereplőt. Az apokaliptikus látomásokat, és kilátástalan küzdelmet felvonultató történet minden zsenialitásának tetejébe még egy azóta már a köztudatba beleégett, de még így is hatásos fordulattal lep meg minket a játékidő derekán.

8. Looper - A jövő gyilkosa/Looper ( 2012 )

Rendezte: Rian Johnson

Lehet, hogy az időutazós téma sok-sok logikai következetlenségbe sodorhatja az óvatlan filmest, ám Rian Johnson pont ezt lovagolja meg 2012-es remekművében. Az író-rendező nem foglalkozik azzal, hogy értelmet, logikát, józan ésszel felfogható rendszert találjon az időutazásban, helyette inkább Jeff Daniels szájába adja a "...különben megsüti az agyad" - mondatot, ami valószínűleg a sci-fi történelmének egyik szállóigéjévé válik majd az évek során, hogy ezzel egyértelműsítse, hogy leveti a zsáner láncait, és csak a cselekménnyel és a karakterekkel foglalkozik. A történet Bruce Willis és Joseph Gordon-Levitt prezentálásában érkezik, utóbbi valósággal parádézik. A filmről itt írtam bővebben.

7. Forráskód/Source Code ( 2011 )

Rendezte: Duncan Jones

Időutazás, ami valójában nem is időutazás, de közben mégis az. Eme, elsőre érthetetlen, és másodszorra is nehezen emészthető gondolatkör vonzáskörzetében építkezik Duncan Jones pörgős, veszettül izgalmas sci-fije, amelynek főhőse a pokoli tortúra után ügyes fordulat útján nyeri el méltó jutalmát. A főszerepben Jake Gyllenhaal nyújt maradandót, mellette pedig Michelle Monaghan asszisztál. Az utóbbi évek egyik legkreatívabb science fiction filmjéről van szó, ami ráadásul eredeti ötletből táplálkozik, a Forráskód ugyanis se nem adaptáció, se nem remake. A filmről itt írtam bővebben.

6. Donnie Darko ( 2001 )

Rendezte: Richard Kelly

Hátborzongató történet egy fiúról, akinek a vérében van a tragédia. Ennyire érdekes módon talán még soha azelőtt és azóta sem nyúltak az időutazás témaköréhez. Richard Kelly titokzatos történetet produkál, amelyet sötét, baljós atmoszférába öltöztet. Valami nincs rendben, végig érezzük az ismeretlen tragédia, a felfoghatatlan káosz súlyát, de csak a film legvégén értjük meg a menekülés fontosságát. Lehet-e dacolni a sorssal, meg lehet-e állítani az elrendelt pusztulást? Van-e megoldás a sorok között, amikor a felszínen csak a tragédiát látni? Ismételten Jake Gyllenhaal a főszereplő, aki azóta sem tudott hatásosabb játékot produkálni. Itt bővebben.

5. A majmok bolygója/Planet of the Apes ( 1968 )

Rendezte: Franklin J. Schaffner

A mindenképpen klasszikusnak mondható, hátborzongató poszt-apokaliptikus képet prezentáló film az emberi faj felé irányuló kritikák egyik legkomolyabbikát mutatja be a Charlton Heston által játszott főhős kálváriáján keresztül. A majmok által uralt világban az ember a majomszabású állat, ami megszelídíthetetlenségéből adódóan komoly gondot okoz az uralkodó fajnak. Az erőteljesen ábrázolt, feje tetejére állított civilizáció nem csak hátborzongatóan hiteles kivitelezése miatt teszi maradandóvá a filmet, hanem ijesztő logikussága okán is. A zárójelenet pedig kétségtelenül a filmtörténelem egyik legnagyobb csattanóját hozza, ami még ma is üt, annak ellenére, hogy jó ideje már egyáltalán nem titok, a popkultúra körében az egyik leggyakrabban idézett képről van ugyanis szó.

4. Terminátor 2. - Az ítélet napja/Terminator 2: Judgment Day ( 1991 )

Rendezte: James Cameron

James Cameron 1991-ben forradalmasította a filmes látványvilágot, ugyanis a CGI-technika alkalmazása által a Terminátor 2. T-1000-resének folyékony fémből álló testét maximális hitelességgel sikerült ábrázolni, ezáltal az alakváltásra képes, valóságos szörnyeteg majdhogynem teljességgel legyőzhetetlennek érződik. Ritka eset, de ezúttal egyértelműen az a helyzet, hogy a folytatás jobb az első résznél. Ennek a látványon túl az akciódús, pörgős cselekmény, a változatos történet, az előzőnél is vérfagyasztóbb atmoszféra, és Robert Patrick kegyetlenül jó játéka az oka.

3. Vissza a jövőbe/Back to the Future ( 1985 )

Rendezte: Robert Zemeckis

A sci-fit és a vígjátékot keverő filmek vitathatatlanul legjobb darabjáról van szó. A Vissza a jövőbe igazi mestermű, amit akárhányszor meg lehet nézni, sosem válik unalmassá, hiszen a történet még ennyi év után is magával ragad, a karakterek maradéktalanul elszórakoztatnak, a poénok pedig újra és újra megnevettetnek, Michael J. Fox és Christopher Lloyd hibátlan összedolgozása pedig elkápráztat. Az időutazó DeLorean pedig a filmtörténelem egyik legnagyszerűbb találmánya.

2. 12 majom/Twelve Monkeys ( 1995 )

Rendezte: Terry Gilliam

Terry Gilliam mesterműve pont azért az egyik legkiválóbb időutazós film, mert végig kételyben tartja nézőjét azt illetően, hogy a 12 majomban tényleg időutazásról van szó, avagy egészséges elmebajról. A poszt-apokaliptikus látomások által képviselt jövőkép vérfagyasztó, a jelenen pedig érződik, hogy már lefelé tart a lejtőn. A főszerepben Bruce Willis élete egyik legjobb alakítását nyújtja, ám közelébe sem érhet a parádézó Brad Pittnek. Ebben a filmben semmi sem biztos, annak ellenére sem, hogy a jövőt megváltoztatni minden jel szerint lehetetlenség. A kétely az, ami életben tartja a szikrát, a bizonytalanság az ok, amiért újra és újra eltudsz veszni ebben a szürreálisnak ható cselekményben. Nem tudhatod, hogy amit igaznak hiszel, az valóban a valóság-e, nem lehetsz biztos benne, hogy nem csupán valami morbid kísérletnek vagy az alanya. Hiszen végső soron mind majmok vagyunk. A filmről itt írtam bővebben.

1. Háromszög/Triangle ( 2009 )

Rendezte: Christopher Smith

Christopher Smith remekműve igazi gyöngyszem a szénakazalban. Egy kevésbé ismert, horror elemekkel erősített science fiction, ami feszült cselekményvezetésével végig magához láncol. Fókuszban a végtelen bűnhődés témája, a sziszüphoszi kín esszenciája, az elkövetett vétkek sors általi megtorlásának törvénye. Akadnak sötét foltok a történetben de ezek csak tovább táplálják az idő végtelenségének a Háromszögben bemutatott tényét, a megváltoztathatatlan tragédia vérfagyasztó jelenlétét, és a tételt, miszerint a bűnbánat fölösleges. Mert megbocsátás nem létezik, csak a büntetés van. A főhősnő próbál menekülni a végeláthatatlan számú másolatot ( vagy valóságot? ) produkáló időhurokból, ám a zárás egyértelművé teszi, hogy a szenvedés sosem ér véget, mert a horror visszatér... újra és újra... és újra

...

és újra.