Szövevényes történet, tomboló üldözési mánia, rejtélyes öltönyös figurák fegyverrel, a háttérben húzódó, elképesztően nagyívű összeesküvés, menekülő főhős, és a cég. Egy paranoiathriller nyers hozzávalói. Ám ezeket rendszerbe kell szedni, hogy végül megkapó eseménylánc-koreográfia kerekedjen ki a dologból, magyarul kell egy jó forgatókönyv. A jó forgatókönyv mellé ügyes rendezői munka dukál, ami hangulatot visz a filmbe. És persze, szükség van egy szimpatikus, jól megírt főhősre. A Parallax-tervben azonban mindezt csak félig-meddig sikerül összehozni.

A függetlenség napi ünnepség kellős közepén meggyilkolják az egyik népszerű szenátort. A dolog "átlagos" merényletnek tűnik, ám három évvel később rejtélyes ügy kezd kibontakozni. A politikus meggyilkolásakor a helyszínen tartózkodók közül rövid időn belül többen is életüket vesztik. A balesetnek tűnő elhalálozásokról nehéz elhinni, hogy a véletlennek köszönhetőek. Lehet, hogy a gyilkosság napján mind láttak valamit, amit nem kellett volna. Egy harmadrangú újságíró, Joseph Frady (Warren Beatty) beleássa magát az ügybe, nem utolsósorban azért, mert aznap ő is a helyszínen tartózkodott. A férfi méretes összeesküvésre bukkan, ami mögött a Parallax névre hallgató óriáscég áll.

A forgatókönyv egész jól teremt feszült helyzeteket, sokszor kifejezetten jól érződik a paranoiahatás. Ez leginkább a film első felére igaz, amikor még rejtély rejtélyt ér, a háttérben dolgozó erők megnevezhetetlenek, nagyságuk pedig behatárolhatatlan. Nem tudjuk, ki és miért gyilkolja az embereket, de azt érezzük, hogy ez az összeesküvés nagyobb, mint ahogy azt képzelni mernénk. Eztán kezdődnek a gondok. A szkript ugyanis annyira csavaros, annyira titokzatos akar lenni, hogy önmagát gáncsolja el. A játékidő második felében a cselekmény kesze-kusza, az események rendszertelen áradásában hamar fuldokolni kezd a néző. A történet lassacskán már nem egyszerűen nehezen értelmezhető (mert azzal még nem is lenne gond), hanem gyakorlatilag értelmezhetetlen. Persze, meg kell adni a tollforgatóknak, hogy a finálé és a zárás kettőse úgy-ahogy javít az összképen, de korántsem olyanfajta végkifejletről van szó, amelyben minden a helyére kerül és a kép kitisztul (mint például Jo Nesbo Vörösbegy című regényében-most ez jutott eszembe), hanem inkább olyanról, ami ad ugyan némi magyarázatot a látottakra, de mégis borzasztó hiányérzettel hagyja magára a nézőt. Miért volt szükség a 30-40 perces zűrzavarra? Ez a kérdés jár a fejünkben a produkció megtekintése után.

Alan J. Pakula rendezése nem is lehetne ennél felemásabb. A direktor elképesztően izgalmassá teszi az akciójeleneteket, amelyek ezáltal pörgős, magával ragadó hangulatot generálnak. Ugyanakkor az úgymond nyugodtabb képeket elképesztően unalmasan koreografálja meg a rendező, és ez a hatás a mű utolsó húsz percére olyannyira felfokozódik, hogy szerencsétlen, szórakozásra vágyó néző fejében, akár tetszik, akár nem, a Legyen már vége! című indulatos gondolat tombol szüntelen.

A produkció csúcspontjának mindenképpen külön paragrafust kell szentelnem. Arról a jelenetről van szó, amelyben Frady felvételizni megy a Parallaxhoz, és nincs más dolga, mint meghatározott pozícióban ülve végignézni egy állóképek váltakozásából álló vetítést. Mi vele együtt nézzük a képeket, és leesik az állunk. Faszább hangulata van ennek a néhány percnek, mint a film többi részének együttvéve. A vetítés leginkább az emberi élet szakaszainak bemutatásából áll, és ebből a szempontból a képek konkrét jelentése egyértelműen másodlagos. A hangsúly a váltakozás ütemén, és az aláfestő zene által generált atmoszférán van. Kezdetben a kisgyermekkor gondtalansága érződik, majd megjelenik a lázadás és az útkeresés teremtette zűrzavar. Utána a szerelem kel életre, majd az öregkori béke. Lenyűgöző jelenet, Pakula itt tényleg kitett magáért. Kár, hogy a képsor a film egészét tekintve totálisan funkciótlan...

Mit tudok elmondani Warren Beattyről? Hát, ajnározni nem fogom, mert habár a színész teljesítménye korrekt, összességében eléggé jellegtelen is. A színész nem nyújt semmi pluszt, semmi maradandót. Szolgaian végigtolja a filmet, de lélek nincs a játékában. Mondjuk, tény, hogy a karakter is rendkívül felületesen van megszerkesztve. A színészgárda többi tagja szót sem érdemel.

Nem rossz film A Parallax-terv, ez kétségtelen, de jónak se tudnám nevezni. Amolyan erős közepes alkotás ez, aminek vannak nagyon nagy villanásai, de a rendezés és a forgatókönyv minősége is erőteljesen felemás. Sokkal jobb is lehetett volna. Mondjuk olyan, mint egy évvel később a Keselyű. Mert ez így nem több egy 6/10-nél.