Sziasztok!

Sikerült megtekintenem moziban az általam már egy ideje nagyon várt Melankóliát, melyet az Antikrisztus rendezője, Lars von Trier készített. A végeredmény pedig egy, talán még a vártnál is hatásosabb mestermunka, ahogy reméltem.

A történetet két fejezetre bontva tárják elénk. Az első részben Justine ( Kirsten Dunst ) félresikerülő esküvőjét mutatják be. A második fejezetben kicsit nagyobb hangsúly helyeződik Justine nővérére, Clairere ( Charlotte Gainsbourg ). A film második felét a Föld felé közeledő, Melankólia nevű kisbolygó által teremtett atmoszféra uralja. A hangsúly a közeledő apokalipszis által a különböző egyénekből kiváltott reakciókon van. Míg a depressziós Justine elfojtja minden félelmét és magasról tesz az egészre, addig Claire az összeomlás szélére kerül.

Előbbi elem, az egymást kiegészítő testvérek karakterei adják a film gerincét. Claire egy átlagos, amerikai családanya, aki egyszerűen képtelen feldolgozni a világvége tényét. Justine karaktere jóval komplikáltabb, és minden ízében tökéletes. Kirsten Dunst tökéletest is meghaladó játékának köszönhetően teljes körű betekintést nyerünk a hibátlanul megírt karakter világába, és talán kicsit irigyeljük is, mert ennyire hidegvérű a világgal. Justinehoz fűződnek a film legominózusabb jelenetei. Hatalmas hatással bír például, mikor éjszaka meztelenül kifekszik egy árok partjára, és a holdfényben fürdik. A pazar fényképezés, a fantasztikus zene és nem utolsó sorban Dunst gyönyörű teste és arcjátéka utánozhatatlan összhatást kelt. 

Szintén Justine mondja ki a film legfajsúlyosabb mondatait. Melyek szerint a Föld gonosz hely. Minden földi élet gonosz, és ezt a bolygót senki sem fogja siratni. És ezekkel a sorokkal tetőzik a melankólia szintje a filmben. Ami viszont az igazi varázslat, hogy Trier nem hajlandó megállni a tetőnél, inkább hagyja, hogy a hangulat kiszakítsa azt, hogy a nyomasztóan gyönyörű melankólia túlcsorduljon a pohár száján. A film vége felé a feszültség csaknem kettészakítja a nézőt, majd a rendező hagy minket egy kicsit pihenni, hogy aztán pusztító bárdként sújtson le az eddig soha nem látott hatású fináléval. A monumentális és mindent elsöprő zárójelenet után a néző nem lélegez fel, nem kezd el pakolni meg öltözködni, nem kezdi keresni a slusszkulcsot, nem iszik és nem eszik. Csak dermedten bámulja a stáblistát, tudtán kívül köszönetet nyilvánítva a lenyűgöző munkát végzett stábnak, és a fantasztikus színészgárdának.

Bizony, hiszen a színészgárda valóban fantasztikus. Kirsten Dunst olyan fantasztikus játékot produkál, amilyet én még komolyan mondom sehol sem láttam. Kapott egy mély, depressziós, és rendkívül bonyolult karaktert, de a színésznő megcsinálta a lehetetlent: Megfejtette a megfejthetetlen figurát. Szerintem elég, ha annyit mondok, hogy Mel Gibson a hódkórjával elbújhat Kirsten Dunst mögött, holott a színész is fantasztikusat alkotott Jodie Foster filmjében. Viszont Mel Gibsonnak nem sikerül maradéktalanul megfejtenie a neki szánt karaktert. Dunst ezzel ellentétben filmszínészi mérföldkövet tett le a Melankóliában, amiért minimum két Oscart érdemelne egy szebb világban. Charlotte Gainsbourgnek sajnos vannak gyengébb pillanatai, de a film második felében erőre kap, és habár karakteréből kifolyólag nem láthatunk tőle Antikrisztus - szintű alakítást, azért ő is nagyon erős játékot produkál. Az utolsó jelenetekben különösen jól hozza a szituációt. És ha már utolsó jelenet. A zárás annyira fantasztikus, hogy kicsit írnék róla a két központi karakter, Justine és Claire oldaláról is. A két ellentétes személyiség ugyanis az utolsó képsorban egészíti ki egymást a legjobban. Míg a közeledő Armageddon árnyékában Claire keservesen sír és rángatózik, addig Justine ül, és együtt érzően nézi nővérét, és habár látszik rajta, hogy ő is fél, végig megőrzi a hidegvérét. Még egyszer kiemelném Kirsten Dunstot, aki még az előzőeket is überelő arcjátékot hoz ebben a jelenetben. Itt van még nekünk Kiefer Sutherland, akire szintén nem lehet egy rossz szavunk sem. Karaktere ugyan nem túl mély, hiszen nem az ő figuráján van a hangsúly, de ettől függetlenül a színész maximálisan helyt áll, és habár egy kicsit kocognia kell ugyan, azért tartja a lépést a két domináló színésznővel ( bár Dunsttól azért lemarad ).

Említsük még meg a film legelejét, melyben egy pár perces, gyönyörű montázst láthatunk, ami igazából összefoglalja az elkövetkezendő bő két órát. Ez a különleges képi megoldásokban gazdag bevezető már előre lefesti a film hangulatát. Ha már képi megoldások, akkor szót kell ejteni a fényképezésről is, ami gyönyörű szép, és akárcsak az egész produkció, nagyon melankolikus. A fantasztikus filmzene is érdemel néhány szót. Utánozhatatlanul egyedi zenét hallhatunk, ami tökéletesen egészíti ki a film melankolikus hangulatát, és felteszi az i - re a pontot.

Ez a film maga a nagybetűs MELANKÓLIA, egy lenyűgöző műalkotás. Vitán felül áll a tény, hogy a Melankólia nem csak az idei, de az utóbbi pár év legnagyszerűbb filmművészeti alkotása, Lars von Trier pedig jó úton halad afelé, hogy nevének ismerése alapműveltségi főtétel legyen.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Nagyon érdekesnek és ígéretesnek tűnő ál - dokumentarista film, különleges képességekkel rendelkező fiatalokról.

Sziasztok!

Ezúttal az idei év egyik leggyengébb, legfölöslegesebben elkészített filmjét, a Csak szexre kelleszt hoztam nektek. És nem, ez a film nem rossz. Hanem egyszerűen semmilyen. Egyszerűen egy fikarcnyi egyéniség sem szorult a produkcióba, a végeredmény olyan, mintha el se készült volna. Egy nagy 0. És ez szerintem még a rossznál is rosszabb.

Emma ( Natalie Portman ) és Adam ( Ashton Kutcher ) gyerekkorukban találkoznak először egy táborban. Már akkor eléggé összemelegednek, és a következő években többször is összefutnak, közös ismerősöknek köszönhetően. Mikor Adam egy súlyos ( és eléggé morbid ) trauma miatt a sárga földig issza magát, másnap reggel egy teljesen ismeretlen lakásban ébred, ahol megint csak Emma jön vele szembe. Ahogy magukra maradnak, hamar egymásnak esnek, és ezzel együtt egyezséget is kötnek, miszerint a kapcsolatuk kizárólag a szexualitásra fog épülni, és semmi szerelem. De aztán az egyik szerelmes lesz, és blablabla...

Minek is folytassam a történetleírást? Hiszen tök érdektelen a forgatókönyv, és nem akarom, hogy ez a hangulat az írásomra is átragadjon. Szóval a történet ugye két fiatalról szól akik szexelnek, miközben a poszter szerint barátok. Na de könyörgök! A szex előtt kb. csak háromszor találkoztak. Akkor hogy lehetnek barátok!? Ettől még el lehetne tekinteni, ha a történet többi része normálisan lenne bemutatva. Például - mivel ugye ez egy romantikus vígjáték - nem ártana pár vicces jelenet, amin legalább mosolyogni lehet. Igen, bevallom, egy - két morbid poén elnyerte a tetszésemet, de ez édeskevés egy több, mint másfél órás filmbe. Ezen a " műalkotáson " egyszerűen nem lehet nevetni, egyszerűen nem vicces. A cselekményfelépítés úgy szar, ahogy van. Az hagyján, hogy teljesen sablonos, de láttunk már olyat, hogy ezeket a sablonokat sikerül jól bemutatni. Itt viszont még a kb. előre megírt elemeket is elszúrták. Akárhogy csűröm - csavarom, nem tudok mást mondani: A történet annyira lapos és érdektelen, amilyennel én még nem találkoztam.

Színészi alakítások terén is van megemlíteni való, de itt sem pozitív értelemben fogom szőni a mondatokat. Ashton Kutcher játéka még elmegy egynek, vele nem volt komolyabb gond. De amit Natalie Portman csinál! Az egy filmtörténeti katasztrófa! Egy világ dőlt össze bennem. Az a színésznő, aki elsőosztályúnál is jobb alakításokat nyújtott a Fekete hattyúban, vagy a V, mint vérbosszúban, az képes kiokádni magából egy ilyen szemét játékot! Natalie Portman egyszerűen szar. Aki még nem látta ezt a filmet, lehet, hogy nem hiszi el, de így van. Portman játékának színvonala egyenlő a lencsefőzelék utáni híg fossal. Akit talán kicsit pozitívabb hangnemben megtudnék említeni, az Kevin Kline, akinek az alakítása nem élvonalbeli ugyan, de érezhető rajta, hogy az egész stábot hülyének nézi, és csak szórakozni jött a forgatásra. És hozzáfűződik még a történet nagyon morbid eleme is.

Nem is húznám tovább a drága időtöket ezzel a szeméttel. Ne nézzétek meg! Sok jó film készült idén, nézzétek meg inkább Az igazság árát vagy A hódkórost, vagy igazából akármelyik másik, idei filmet!

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Steven Soderbergh vállalkozott arra, hogy idén összerak egy jó vírusos filmet, minél több sztárral a fontosabb szerepekben, végül is ez is hoz majd pár dollárt. Hogy a jónak tervezett filmből mi sült ki, arról lehetne vitázni. Összességében valóban nem rossz a produkció, de egyvalami teljesen taccsra vágja. De erről majd később.

Ismeretlen eredetű, gyilkos vírus tűnik fel, és kíméletlenül elkezd végigsöpörni a világon. Az első vírushordozó egy nő, Beth Emhoff ( Gwyneth Paltrow ), aki a távol - keletről hazatérve behozza a vírust Amerikába, majd egy nap múlva meg is hal. Innentől pedig elkezdődik a megszámlálhatatlan szálon futó történet. Nyomon követhetünk egy szabadúszó bloggert ( Jude Law ), két, külön történeti szálon kalandozó egészségügyi dolgozót ( Marion Cotillard, Kate Winslet ), egy vírusügyi fejest ( Laurence Fishburne ), és Beth férjét ( Matt Damon ), aki kislányát próbálja megmenteni, ugyanis saját magáról hamar kiderül, hogy immunis.

Ami pedig taccsra vágja a filmet, az a rengeteg történeti szál a rengeteg híres színésszel, akik közt nem egy olyan van, akinek a szála fölöslegessé válik, a többi cselekmény annyira elnyomja. Kate Winslet és Marion Cotillard például teljesen fölöslegesen szerepelnek a filmben. Ezt annak ellenére mondom, hogy utóbbi nagyon jól alakít. Matt Damon nagyon gyenge és súlytalan, mint mindig ( kivéve a Dogmát ). Akikre viszont semmi panasz nem lehet az Laurence Fishburne, és - bár ezen én is meglepődtem - Jude Law, akik mindketten igazán fantasztikus játékot nyújtanak, és a lehető legjobban beleélik magukat a szerepeikbe, különösen Jude Law. Fishburnenek inkább a karaktere sikerült jól. Nevezhetjük sablonosnak is, de én felvéltem fedezni benne valami nagyon szimpatikusat, ami egyedivé teszi a figurát. A jó öreg Morpheusnak pedig sétagalopp volt eljátszani a karaktert.

A történet nem rossz, de a rengeteg külön futó szál egyáltalán nem tesz jót az összképnek. A mellékesebb szálakban szereplő, amúgy tehetséges színészek nem tudnak érvényesülni, a cselekmény pedig lapossá és érdektelenné válik ezeken a szálakon. Gwyneth Paltrow szerződtetése pedig fölösleges pénzkidobás volt, hiszen a színésznő karaktere öt perc után meghal, és később csak egy - két flashbackben látjuk. És ez nagyon érzékelhető a filmen: A sok híres színész csak azért kellett, hogy a plakátra ráírhassák a nevüket, ezzel még több nézőt csábítva a mozikba. És ez a minőség rovására ment, ami nagyon idegesítő. Ami viszont tetszett, hogy a pánik és a kilátástalanság eluralkodását nagyon jól sikerült bemutatni, éreztem is a nyomasztó hatást.

A zene jó, többször kapunk nagyon színvonalasan összeállított montázsokat, például a film elején a vírus terjedésének kezdetéről. A zene - kép összhang nagyon jól működik, és ez nagy pozitívum.

Lehetett volna kiemelkedően jó film is a Fertőzés, de a rengeteg történeti szál és elnyomott híres sztár taccsra vágja az összképet. Azért egy megnézést megér, bár nem feltétlenül moziban.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Nem igazán tudtam, mire is számítsak, mit is várjak Az igazság árától. Arra mindenesetre semmiképpen sem gondoltam, hogy az idei év egyik legjobb filmjét fogom majd látni, miután rákattintottam a play gombra.

Mick Haller ( Matthew McConaughey ) menő védőügyvéd, akinek irodája egy szép, fekete, Lincoln gépkocsi. Miközben fel - le autózgat, szimpatikus, fekete sofőrjével, időnként pedig magas díjak mellett kihoz egy - egy gazfickót a börtönből, él, mint hal a vízben. Egészen addig, amíg el nem vállalja Louis Roulet ( Ryan Phillippe ) védelmét, akit egy prostituált megverésével vádolnak. Hamar kiderül, hogy Roulet nem ártatlan, sőt, régebben még brutálisabb bűntetteket is elkövetett. Micknek pár nap leforgása alatt a nyakába szakad az egész világ. A családját megfenyegetik, ráadásul a pisztolyát is ellopják, mellyel megölik magánnyomozóját és jó barátját ( William H. Macy ). Hősünknek mindent át kell értékelnie, és rá kell jönnie, hogy egy mocskos rendszert szolgál, és míg ő boldogan szórja a pénzt, az utcákat ellepi a mocsok.    

Az igazság ára tökéletes film, melyben minden igénybe vett elem hibátlanul működik. Az igazságszolgáltatás mocskát, a jog szó elkorcsosulását bemutató film eléri, hogy akárcsak Mick, mi is pengeélen táncolva próbáljuk kitalálni, mi is lenne a jó döntés ebben a helyzetben. A történet felépítése csillagos ötös osztályzatot érdemel. Régen találkoztam már egy olyan, közel két órás filmmel, ami végig a képernyőre tapasztja a nézőt, annyira, hogy még pislogni se merjünk. Az izgalmat végig sikerül fenntartani, a cselekményvezetés pedig annyira ügyes, hogy elképzelni sem tudjuk, mi lehet majd a végkifejlet. A hangulat is verhetetlen, és a cél elérése is sikerül: Bemutatni a büntetőjog világát, minden mocskával, korrupciójával, igazságtalanságával és aljasságával együtt. Egy teljesen egyedi világot tárnak a nézők elé az alkotók, amit az egyszerű ember nem ismer és többnyire nem is akar megismerni.

Nagy volt a meglepődés, hogy Matthew McConaughey egy ilyen filmben kapott főszerepet, mikor ő a romantikus vígjátékokban jártasabb, de azért én megemlíteném a 2020: A tűz birodalmát, amiben a színész szintén egy komoly karaktert alakított, fantasztikus játékot produkálva. De amit McConaughey Az igazság árában csinál, az tényleg a színészet magasiskolája. Egyszerűen fantasztikus játékot láthatunk tőle, minden mozzanatában és mondatában látszik, hogy mennyire élvezte ezt a karaktert alakítani. Maximális beleélést láthatunk, olyat, ami nagyon ritka. Feltűnik még Marisa Tomei, akinek a karaktere eléggé muszáj - jelleggel van csak a filmben, és a színésznő játéka sem egy A pankrátor - szint. Egy mellékszerepben időnként láthatjuk Bob Guntont, aki a maga pár percében maximálisan helyt áll. William H. Macy játéka is nagyon jó, és a karakter is nagyon érdekes, bár sok idő nincs kibontakoztatni, mert kb. félúton fejbe lövik.

A filmet jó hangulatú, színvonalas főcím nyitja, és az egész produkciót érdekes, " fókuszálgatós " operatőri munka kíséri végig, mely emberközelibbé teszi a látottakat.

Az igazság árát mindenképpen ajánlom megnézésre, mint az idei év egyik legjobb darabját. Különösen jogi egyetemre készülőknek, mert ezután duplán meggondolják majd, mik is akarnak lenni. 

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Közeledik a negyedik Amerikai pite mozifilm! Kijött az első teaser, ami máris azt sugallja, hogy a régi hangulat változatlan, és megint csak halálra fogjuk röhögni magunkat.

Sziasztok!

Napvilágot látott néhány friss inormáció a Die Hard ötödik részéről. Az epizód címe A Good Day to Die Hard lesz, a bemutató dátuma pedig 2013 február 14. - e. A történetről is lerántották a leplet. John McClane ezúttal egy orosz balhéba keveredik fiával együtt. Egy ruszki gazfickóval gyűlik meg John fiának a dolga, így az apuka is belefolyik a konfliktusba, tehát a jó öreg Bruce Willis végül rákényszerül, hogy újra megmentse a világot. A filmet John Moore dirigálja, aki olyan filmeket hozott már nekünk, mint a fantasztikusra sikeredett Ellenséges terület, és a szintén nagyon jó Max Payne. A bemutatóig még aludni kell ugyan párat, de én biztos vagyok benne, hogy korunk halhatatlan akcióhőse ötödszörre sem okoz csalódást.

Sziasztok!

Végre megérkezett a Bosszúállók első trailere! A magyar nyelvű verziót akartam betenni, de a szinkron annyira gáz lett, hogy inkább az eredetit hoztam.

Sziasztok!

Legközelebb is Daniel Craiget láthatjuk majd James Bondként akciózni. A következő epizód címe Bond 23 lesz. Javier Bardem nemrég megerősítette, hogy ő fogja játszani Bond ellenségét a produkcióban. A spanyol színész legnépszerűbb alakítását a Nem vénnek való vidékben nyújtotta, ami nekem személy szerint nagy anti - kedvencem, viszont még nem láttam a Biutifult, ahol Bardem sokkal szimpatikusabb karaktert kapott. Szóval meglátjuk, milyen lesz James Bond ellenfeleként, szerintem jó választás.

 Sziasztok!

Nemrég volt alkalmam megnézni a Vasököl című filmet, és egy igazán király filmet kaptam, amit nyugodtan nevezhetek az idei év egyik pozitív csalódásának, ami engem illet.

Charlie Kenton ( Hugh Jackman ) hajdanán profi ökölvívó volt, ám a közönség ráunt arra, hogy a ringben hús - vér emberek püfölik egymást, így a nagy múlttal rendelkező sportot felváltotta a robotboksz. Charlie bunyós robotokat edz, és készít fel meccsekre, de nem sok sikerrel. A bonyodalmakat tovább fokozza, hogy egyik nap feltűnik, Max ( Dakota Goyo ), Charlie tíz éve nem látott fia. Együtt utaznak tovább a következő meccs helyszínére, de miután Charlie robotja ott is kikap, a helyzet még kilátástalanabbnak tűnik. Egészen addig, amíg nem találnak egy régi robotot  egy szeméttelepen. Rájönnek, hogy az Atom névre keresztelt gép több, mint elsőre látszik, úgyhogy elkezdik betanítani, melynek eredményeképp hamar az első osztályban találják magukat.

A történet egy klasszikus sportfilm - forgatókönyvnek felel meg, de abból a legjobb fajtát kapjuk, ráadásul mindezt megbolondították a robotokkal és egy apa - fiú kapcsolat elmesélésével. Ez utóbbi lehetett volna sokkal jobb is, de a látványos robotharcok elfogják terelni a figyelmünket a gyenge drámai szálról. A bunyók koreográfiája marha jó, nagyon tetszett, hogy sokféle helyszínen láthatunk harcot, és a robotokat is nagyon változatos módon sikerült megtervezni. A harcokat amúgy profi ökölvívók játszották le, a végeredményt pedig a motion capturenek köszönhetjük.

Színészi játék terén a film erős közepes. Hugh Jackman még mindig ritka szimpatikus figura, bár egy kicsit talán többet is kihozhatott volna magából. Vagy lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert már Rozsomákkal azonosítom automatikusan, és mindig olyan szintű alakítást várok tőle. És valljuk be, Jackmannek nagyon fekszik az a karakter. A Maxet alakító gyerekszínész sem rossz, és hál' Istennek nem irritáló. Ebbe a hibába ugyanis gyakran beleesnek a gyerekszínészek, de Dakota Goyo azért tehetségesebb ennél. Számomra a legjobb Evangeline Lilly volt a filmben, aki a kötelező, szorító mellől szurkoló nő szerepében tündökölt. Jutott neki azért néhány drámai jelenet is, de ezekben maximálisan helyt állt.

A látványvilág első osztályú, a motion capture félelmetesen reálisra sikeredett, és ahogy feljebb is írtam, a bunyók koreográfiája is nagyon jó. Atom a legkevésbé modern stílusú robot, mivel ő egy régi gyártmány, de épp ezért sokkal emberközelibb a többieknél, ezért a néző rögtön szimpatikusnak találja. Ellenfelei közül egyértelműen a főellenség, Zeus viszi a prímet, aki eszméletlen brutálisan néz ki, egy igazi zúzó gép. A film elején felcsendülő dalt, Alexi Murdochtól az All my dayst mindenképpen ki kell emelnem, mert fantasztikus szám, a szövege és mondanivalója pedig nagyon illik a filmhez, meg amúgy is elgondolkodtató, én azóta már rongyosra hallgattam.

Összességében a Vasököl egy nagyon király film, aminél jobb pihenést egy nehéz nap után, az idei felhozatalból nem tudok elképzelni.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!