Sziasztok!
Nemrég volt alkalmam megnézni a Vasököl című filmet, és egy igazán király filmet kaptam, amit nyugodtan nevezhetek az idei év egyik pozitív csalódásának, ami engem illet.
Charlie Kenton ( Hugh Jackman ) hajdanán profi ökölvívó volt, ám a közönség ráunt arra, hogy a ringben hús - vér emberek püfölik egymást, így a nagy múlttal rendelkező sportot felváltotta a robotboksz. Charlie bunyós robotokat edz, és készít fel meccsekre, de nem sok sikerrel. A bonyodal
makat tovább fokozza, hogy egyik nap feltűnik, Max ( Dakota Goyo ), Charlie tíz éve nem látott fia. Együtt utaznak tovább a következő meccs helyszínére, de miután Charlie robotja ott is kikap, a helyzet még kilátástalanabbnak tűnik. Egészen addig, amíg nem találnak egy régi robotot egy szeméttelepen. Rájönnek, hogy az Atom névre keresztelt gép több, mint elsőre látszik, úgyhogy elkezdik betanítani, melynek eredményeképp hamar az első osztályban találják magukat.
A történet egy klasszikus sportfilm - forgatókönyvnek felel meg, de abból a legjobb fajtát kapjuk, ráadásul mindezt megbolondították a robotokkal és egy apa - fiú kapcsolat elmesélésével. Ez utóbbi lehetett volna sokkal jobb is, de a látványos robotharcok elfogják terelni a figyelmünket a gyenge drámai szálról. A bunyók koreográfiája marha jó, nagyon tetszett, hogy sokféle helyszínen láthatunk harcot, és a robotokat is nagyon változatos módon sikerült megtervezni. A harcokat amúgy profi ökölvívók játszották le, a végeredményt pedig a motion capturenek köszönhetjük.
Színészi játék terén a film erős közepes. Hugh Jackman még mindig ritka szimpatikus figura, bár egy kicsit talán többet is kihozhatott volna magából. Vagy lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert már Rozsomákkal azonosítom automatikusan, és mindig olyan szintű alakítást várok tőle. És valljuk be, Jackmannek nagyon fekszik az a karakter. A Maxet alakító gyerekszínész sem rossz, és hál' Istennek nem irritáló. Ebbe a hibába ugyanis gyakran beleesnek a gyerekszínészek, de Dakota Goyo azért tehetségesebb ennél. Számomra a legjobb Evangeline Lilly volt a filmben, aki a kötelező, szorító mellől szurkoló nő szerepében tündökölt. Jutott neki azért néhány drámai jelenet is, de ezekben maximálisan helyt állt.
A látványvilág első osztályú, a motion capture félelmetesen reálisra sikeredett, és ahogy feljebb is írtam, a bunyók koreográfiája is nagyon jó. Atom a legkevésbé modern stílusú robot, mivel ő egy régi gyártmány, de épp ezért sokkal emberközelibb a többieknél, ezért a néző rögtön szimpatikusnak találja. Ellenfelei közül egyértelműen a főellenség, Zeus viszi a prímet, aki eszméletlen brutálisan néz ki, egy igazi zúzó gép. A film elején felcsendülő dalt, Alexi Murdochtól az All my dayst mindenképpen ki kell emelnem, mert fantasztikus szám, a szövege és mondanivalója pedig nagyon illik a filmhez, meg amúgy is elgondolkodtató, én azóta már rongyosra hallgattam.
Összességében a Vasököl egy nagyon király film, aminél jobb pihenést egy nehéz nap után, az idei felhozatalból nem tudok elképzelni.
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Sziasztok!
