Sziasztok!
Az IMDB szerint A remény rabjai minden idők legjobb filmje több mint 590 000 szavazat alapján. Ha ezzel egyetérteni nem is tudok, az biztos, hogy maradandó élménnyel gazdagodtam a Stephen King kisregényéből készített film megnézése által.
Andy Dufresne ( Tim Robbins ) bankárt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik kettős gyilkosságért. A vád szerint agyonlőtte feleségét és annak szeretőjét. Büntetését, azaz egész hátralévő életét a Shawshank nevű börtönben kell letöltenie. Az elején zárkózott és kerüli a kommunikációt a többi rabbal. Egy hónap után azonban el kezd nyitni a rabok " beszerzője ", Red ( Morgan Freeman ) felé, aki szintén életfogytiglani börtönbüntetését tölti. Rövid időn belül jó barátokká válnak, és Andy Red többi haverjával is megismerkedik. Az erőszakos börtönőröket és a korrupt igazgatót elviselve próbálják meglelni az élet apró örömeit, amitől még a börtön sem foszthatja meg őket. Legyen az egy becsempészett poszter Marilyn Monroe - ról, klasszikus zene hallgatás, vagy akár a börtön tetejének önkéntes javítása sörözés közben ( ugyanis Andy felajánlja segítségét a legmagasabb rangú börtönőrnek, annak pénzügyeiben, cserébe egy láda sörért ). Ezt követően, két éven belül minden börtönőrnek, és magának az igazgatónak ( Bob Gunton ) is Andy készíti az adóbevallását, és emellett segít tisztára mosni az igazgató piszkos pénzét.
A remény rabjai kiváló dráma. A történet első osztályú. Ahogy a hosszú időre, vagy akár örökre bebörtönzött rabok egy idő után kezdik megszokni a falakat, és megtalálnak minden örömöt, amit csak lehet, legyen az akármilyen kicsi boldogság. És emellett mindvégig él bennük a remény, még ha sokan nem is mondják ki. A remény, ami életben tartja őket ilyen nehéz körülmények között.
A szövegkönyv zseniális. Nagyon szeretem, mikor egy - egy mondat ilyen sok mondanivalót rejt magában.
A színészi játékok nagyon jók. Természetesen Morgan Freeman viszi a prímet, de Tim Robbins is helyt áll, bár néha túljátssza a szerepét. Bob Guntont is ki kell emelni, aki tökéletesen kelti életre a börtön rendkívül genyó, és nem mellesleg korrupt igazgatóját. Karakterek terén viszont vannak hiányosságok, ugyanis sokkal részletesebben megírt személyiségek kellenének egy ilyen filmbe. Ez elhanyagolható negatívum, de azért megemlítendő.
A zene gyönyörű és illik a film hangulatához. A helyszíneket remekül választották ki, ezzel is érzékeltetve a jelenetek hangulatát. Maga a börtön természetesen szürke, rideg hatást kelt. De mikor a főszereplők végül kijutnak a külvilágba ( ezt sajnos muszáj volt leírnom ), napsütéses réteken és tengerpartokon folytatódik a cselekmény, ezzel a nézőnek is átadva a szabadság, és a határtalan boldogság érzetét.
Barátság, szeretet, bezártság, félelem, szabadság, és persze a remény. Ezekről szól A remény rabjai. Olyan dolgokról, amik mindannyiunk életében fontos szerepet játszanak. Ezért kötelező darab mindenkinek.
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Sziasztok!
