Movie Tank

Éjféli etetés

2011. szeptember 13. - Sparrow

Sziasztok!

Ma a Baaadmoviesnak köszönhetően itthon rendkívül nagy közutálatnak örvendő Ryuhei Kitamura 2008 - as rendezéséről, az Éjféli etetésről lesz szó.

A fiatal fotós, Leon ( Bradley Cooper ) álma, hogy lefényképezze New Yorkot, olyan minőségben, ahogy az megérdemli. Egyik példaképe tanácsára próbál izgalmas fotókat készíteni. Így akad hamarosan, a metróban minden éjjel gyilkoló Mahoganyra ( Vinnie Jones ). Leon egyre jobban belebonyolódik a rejtélyes és egyben hátborzongató nyomozásba, magával rántva barátnőjét, Mayát is ( Leslie Bibb ). Végül pedig egy olyan sötét és félelmetes titokra bukkan, amire álmában sem számított volna.

Én nem láttam ugyan a Versust, de szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Kitamura az Éjféli etetésben sokkal jobb munkát végzett. Az alapötlet is nagyon jó, és a történet sokkal több, mint egy egyszerű sorozatgyilkos - sztori. A forgatókönyv egész jól megvan írva, bár valami plusz mintha hiányozna belőle. Az a bizonyos titok, amiről lerántják a leplet a film végén, elsőre elég idióta, viszont nagyon jól tálalják, ezzel tényleg a frászt hozva a nézőre. A filmvégi fordulat elég kézenfekvő, de nagyon hatásosan mutatják be. A történet összességében tehát elég gagyi, viszont az alkotók remekül eltalálták a tálalást.

És igen, Bradley Cooper élt már a Másnaposok előtt is, és az Éjféli etetésben is nagyon jól alakít. Vinnie Jones kicsit idegesítő, de azért elég jól alakít, és a sorozatgyilkos karakterét nagyon jól sikerül eltalálnia. Az előbb említett két főszereplő viszonylag hasonló szintű alakítást nyújt, annyi szól pluszba Cooper mellett, hogy ő alapból szimpatikusabb.

Ami igazán nagy erőssége az Éjféli etetésnek, az a fantasztikus vizuális világ. Szenzációs képi megoldások, különleges véreffektek és kiváló operatőri munka jellemző a filmben. A fényképezés sötét, a domináló szín a szürke. Összességében tehát a technikai megoldások hihetetlen hangulatot teremtenek és sikerül az alapból elég gagyi történetet félelmetessé tenni.

Az Éjféli etetés megnézését tudom ajánlani. Klasszikus szagot senki nem fog érezni, de egyszer érdemes látni.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Szavazás - Movie Tank&Perfect Insanity díjátadó: Eredményhirdetés

Sziasztok!

Ezennel lezárult a díjátadó kapcsán kikerült szavazás. Összesen 31 voks érkezett, és 18 - 13 arányban az Igen nyert. Több Nem szavazat érkezett, mint amennyire számítottunk, de azért elégedettek vagyunk, hogy a többség szeretne minket újra együtt hallani. Tehát ahogy tavaly is, december végén évösszegzés, január első napjaiban pedig díjátadó!

Köszi a szavazatokat!

A cápa

Sziasztok!

Steven Spielberg sikerszériája 1975 - ben vette kezdetét A cápa című horrorfilmmel, mely azóta kultikus mesterművé nőtte ki magát.

Amity szigete népszerű turistaparadicsom, minden évben sokan látogatnak ide a strand miatt. A történet is egy ilyen nyáron, a szezon előtt pár nappal kezdődik. Feltűnik ugyanis a sziget partjainál egy nagy fehér cápa. Először egy részeg lány esik áldozatául, majd egy kisfiú, később pedig egy halász is. Valamit tenni kell, ezért a sziget rendőrfőnöke ( Roy Scheider ) összefog egy tudóssal ( Richard Dreyfuss ). A cápát nem sikerül elfogni, de a polgármester mindenképpen megakarja nyitni a strandot. Ezért hőseink kénytelenek tengerre szállni a vén tengeri medve, Sam Quint ( Robert Shaw ) hajóján. Ezt követően megkezdődik az élet - halál harc a hatalmas ragadozó és a rá vadászó emberek között.

Kezdeném azzal, hogy A cápa méltán érdemelte ki a klasszikus címet. A mai napig képes feszültséget teremteni és paráztatni a nézőt. '75 - ben pedig valószínűleg a hideg rázta tőle az embereket. Ma már azért jóval félelmetesebb filmek készülnek, de Spielberg munkájának nincs oka szégyenkezni. A film első fele, melyben a cápa gyilkol, igazán sok feszültséget termel. Sokkal hatásosabb, mint például a 2010 - es Piranha, ami inkább groteszk volt, bár igen szórakoztató. Nem mondható el, hogy A cápa arra játszana, hogy könnyed szórakozás legyen. Miután hőseink hajóra szállnak, a film felvesz egy inkább kalandfilmekre jellemző hangulatot, de ettől még ugyanolyan dermesztőek a szörnyeteg feltűnései.

Az alapötlet is jó, hiszen ezzel lehetőség nyílt arra, hogy úgy készítsenek félelmetes horrort, hogy az egész film nyáron, a napsütésben játszódik. Ez azért ritka, valljuk be, de itt tökéletesen működik. Sikerül hátborzongató hatást gyakorolniuk a cápa feltűnéseivel.

A színészi játékok átlagosak, de nem rosszak. Ez a film nem színészközpontú. Roy Scheider, Richard Dreyfuss és Robert Shaw is jól alakítanak. Utóbbi karaktere tetszett a legjobban, sőt igazából ő volt az egyetlen szimpatikus karakter. És akkor itt van egy apró negatívum, ugyanis a karaktereket nem igazán sikerült eltalálni. A már említett hajóskapitányon kívül mindenki elég tudathasadásos hatást kelt. Mintha egyszerre több személyiségük lenne, csak mindig más jön elő. Ezzel nyilván a veszély okozta hangulatváltozásokat akarták érzékeltetni, csakhogy ez nem sikerült valami jól.

Ettől az apró, elenyésző negatívumtól eltekintve A cápa egy igazán jó horror, ami még ma is megállja a helyét.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok! 

 

Árvaház

Sziasztok!

Ma egy spanyol horrorról, vagy inkább misztikus filmről lesz szó, Guillermo del Toro produkciójáról, az Árvaházról. A filmet Juan Antonio Bayona rendezte, akinek ez volt az első egész estés filmje, és ez sajnos meg is látszik a produkción, amiből sokkal többet is ki lehetett volna hozni.

Laura ( Belén Rueda ) felnőttkorában férjével, és fogadott kisfiukkal visszatér abba az árvaházba, ahol felnőtt. A házat fogyatékos gyerekek gondozására szeretnék használni. Laura kisfia, Simón ( Roger Príncep ) azonban gyakran beszélget és játszik képzeletbeli barátaival. Ezt a szülők gyerekkori hülyeségnek könyvelik el, egészen addig, amíg az egyik képzelt játszótárs el nem rabolja Simónt, majd meg nem jelenik Laurának.

A film alapötlete nagyon jó, ebből építkezve igazán jó filmet lehetett volna csinálni. Csakhogy az Árvaház nem jó film, inkább egy nagyon erős közepes, esetleg egy gyenge 4 - es. A film nem igazán éri el a kívánt hatást. Ez alól kivétel a végkifejlet, ami valami zseniálisra sikeredett, és nagyon sokat dob az összképen. Egyszerre boldog és szörnyen nyomasztó. Nagyon fura hangulat árad a fináléból, amit a zárójelenet nagyon jól egészít ki, sejtelmes, rejtélyes titokba burkolva a lényeget.

A színészi játékok nagyjából jók, Belén Rueda különösen szépen helyt áll. Néha kicsit furcsa, de összességében sikerül azonosulnia a múltjába nehezen visszatérő nő karakterével. Roger Príncep elég irritáló, de hál' Istennek nem szerepel sokat.

A félelemfaktor elég szegényes. Időnként lehet félni, a fináléban nagyon jó ötletekkel szembesülhetünk, ezeket sikerül is kihasználni. Összességében viszont sajnos nem egy Az átok - szint. A maszkosok elég jól megcsinálták a torz arcú kisfiút, aki a film egyik központi karaktere. Ritkán látjuk az arcát, ugyanis többnyire maszk van rajta, de mikor az lekerül, elég hátborzongató a látvány.

Egyszer azért érdemes megnézni az Árvaházat, mert egész jó próbálkozás, de a rendezőnek van még hová fejlődnie.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Szavazás - Movie Tank&Perfect Insanity díjátadó

Sziasztok!

Augusztusban véget ért a Froggal közös együttműködésünk. Mostanában azonban elkezdtünk gondolkozni, hogy jó lenne csinálni egy, a tavalyihoz hasonló évösszegzést - díjátadót. A döntés a ti kezetekben. Ha újra egy videóban akartok hallani minket, szavazzatok az igenre! Örülnénk, ha véleményeteket indokolnátok is kommentben!


online slotsMETATRADERPollsnobel casinoGranddukecasino

 

 

A hódkóros

Sziasztok!

Jodie Foster új rendezését, A hódkóros című drámát nemrég volt szerencsém megnézni, és egy igazán fajsúlyos filmet kaptam, mely egy kilátástalan helyzetű, depressziós férfi tragédiáját mutatja be.

Walter Black ( Mel Gibson ) egy szebb napokat is látott játékgyár igazgatója, emellett kétgyerekes apa. Ezeken kívül pedig súlyos depresszióban szenved, napjait leginkább alvással és semmittevéssel tölti. A helyzet odáig romlik, hogy felesége ( Jodie Foster ) kirúgja otthonukból. Walter öngyilkossági kísérlete előtt kihalász egy karra húzható hódbábot egy kukából. Miután nem sikerül véget vetni az életének, A hód a karján megszólal, és innentől kezdve ő irányítja Walter életét. A férfi személyisége két részre szakad. Kezdetben ugyan úgy tűnik, hogy A hód segít Walteren, de hamarosan túlságosan eluralkodik a férfin. Ez pedig tragikus lépésre készteti Waltert. De ez a lépés egyúttal híd is, ami átvezeti őt a szakadékon, vissza az életbe.

Igazán fajsúlyos, nehezen emészthető film A hódkóros. A történet jó, de nekem egy kis plusz hiányzott belőle, bár ez utóbbit sajnos nem tudom konkrétan megfogalmazni. Ez olyan dolog, hogy az ember érzi, hogy valami hiányzik, de nem tudja, hogy pontosan mi az. De ezzel együtt is egy nagyon jó filmről beszélünk. Kiemelendő a fantasztikus szövegkönyv, tele őszinte, mélyreható, és fájdalmasan igaz gondolatokkal. A szövegkönyv a film legnagyobb pozitívuma. Nagyon jól sikerült a narráció, melyet A hódtól kapunk, egyszer a bevezetés, egyszer a cselekmény kellős közepén, egyszer pedig a film végén. Ezek a pármondatos részek nagyon jól széttagolják a filmet.

Mel Gibson szokásához híven fantasztikus alakítást nyújt. A karakter nagyon komplikált, és komoly feladat eljátszani. A sokat látott színésznek viszont ez tökéletesen sikerült, maradéktalanul azonosult Walterrel. Az arcjátéka is fantasztikus. Jodie Foster is kitett magáért rendesen, és összességében sok panasz nem lehet rá. Jobban meggondolva egy rossz szót sem tudok mondani a színésznő játékára. Egy mellékszálon Walter fiának ( Anton Yelchin ) és barátnőjének ( Jennifer Lawrence ) viszontagságait követhetjük nyomon. A történetnek ez a része teljesen fölösleges, de Lawrence játéka és szépsége hozzátesz annyit, hogy szívesen nézzük ezeket a jeleneteket is.

Összességében kötelező néznivaló A hódkóros, hiszen eszméletlen fajsúlyos, és szívbemarkolóan őszinte film.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

 

Halálos fegyver kvadrológia

Sziasztok!

Talán csak a Die hard szériának sikerült megközelítenie Richard Donner Halálos fegyver kvadrológiáját, mely az akciófilmek templomában olyan alapkövet képez, ami nélkül az egész épület összeomlana. A rendező legnagyobb érdeme, hogy minden filmnek sikerül hoznia ugyanazt a magas színvonalat, ezzel egy tökéletes egészt, egy nagy történetet alkotva.

Hiszen ki ne szeretné minden idők legnagyszerűbb filmes párosát, Martin Riggs és Roger Murtaugh őrmestert, Mel Gibson és Danny Glover megformálásában. A Halálos fegyver filmeket túlzás lenne akcióvígjátéknak nevezni, inkább maradjunk annál, hogy akciófilmek néhány vicces betéttel színesítve.

Bár az első részre talán még ezt sem mondhatjuk el, hiszen ez a film Riggs padlóról való felállását meséli el. Az egész széria az ő karakterére épül, azt mutatja be, hogy hogyan próbál, és végül hogyan sikerül túllépnie felesége elvesztésén, és hogyan tud új életet kezdeni. A halálos fegyver jelző is az ő karakterére értendő, majd később már a Murataughval alkotott párosukra is. Az első rész leginkább a kilátástalan depresszióról, Riggs önmaga iránt érzett tehetetlen dühéről szól. Nem igazán fél semmitől, és tárt karokkal várja a halált. A legsokkolóbb jelenet az, amikor a pisztolyát a fejéhez, majd a torkába nyomja, de a ravaszt meghúzni képtelen. Ezután nem sokkal Murtaugh mellé helyezik, és első ügyük egy fiatal lány öngyilkosságának kinyomozása. Hamar kiderül, hogy a lányt megmérgezték, így, ha nem ugrik ki az ablakon, akkor is meghalt volna. A két rendőr kezdetben, leginkább különböző személyiségük és életmódjuk miatt nem érti meg egymást, de hamar rájönnek, hogy őket igazából egymásnak teremtették. A bonyodalmak akkor kezdődnek, mikor kiderül, hogy az elsőre egyszerű ügynek tűnő nyomozással sokkal nagyobb fába vágták a fejszéjüket. Hamarosan kénytelenek mentőakciót indítani, miután Murtaugh lányát elrabolják, csakhogy Gary Busey Mr. Joshua szerepében ezt nagyon nem akarja hagyni.

A két karakter tökéletesen passzol egymáshoz, ez adja a Halálos fegyver varázsát. Miután Riggs közelebbről megismeri új társát, és annak családját, hamarosan rájön, hogy az életének újra van értelme. Ezzel a filmbe beköltözik egy különleges drámai töltet is. A filmvégi jelenet, mikor Riggs átadja az öngyilkosságra tartogatott pisztolygolyót Rogernak, ezzel jelezve, hogy már nem akar meghalni, gyönyörű kép.

A második rész egyfajta újjászületés, hiszen ezúttal a véletlen folytán hőseink abba az alvilági szervezetbe botlanak, akik annak idején megölték Riggs feleségét. Miután a rendőr új barátnőjét is megölik, kezdetét veszi az elkerülhetetlen bosszú. Ezt ugyan egy humorosabb, lazább bevezető előzi meg, többek között Leo Getz feltűnésének köszönhetően, akit Joe Pesci formál meg, valami lehengerlően fantasztikus módon. Mintha ráöntötték volna a kis seggdugasz, minden lében kanál, de sok kapcsolattal rendelkező Leo figuráját. A Glover - Gibson páros természetesen megint tökéletesen működik, és a film végén ehhez hozzákapcsolnak egy őrült bosszúhadjáratot is. A bosszú méretét tökéletesen szimbolizálja az a jelenet, amiben Riggs a terepjárójával egy egész villát dönt romokba. Ezzel a néző is átérzi, hogy milyen monumentális dologról van szó.

Ebben a filmben azért már több szerepet kapnak a poénok, a vicces dumák. Egy párperces montázsban láthatjuk például, ahogy Riggs az őrületbe kergeti a fő gonoszt, azzal, hogy állandóan a nyakába liheg, ha már letartóztatni nem tudja, ugyanis a főgenya politikai védettséget élvez.

A harmadik rész a fordulópont Riggs történetében, ugyanis ebben a filmben ismeri meg a Rene Russo által alakított Lornat, akiben végre megtalálja az igazit, és képes továbblépni a gyászból ( bár ez csak a negyedik részben teljesedik ki ).

Ez a rész talán a legviccesebb, köszönhetően a nyitójelenetnek, melyben hőseink véletlenül felrobbantanak egy parkolóházat, és ennek következményeinek. Lefokozzák ugyanis őket járőrökké, csakhogy a baj ismét megtalálja őket, mikor egy rossz helyen átkelő gyalogos megbírságolása közben autós üldözésbe bonyolódnak. Ezt követően visszahelyezik őket, hiszen kiderül, hogy a volt zsarut, Jack Travist ( Stuart Wilson ) kell megállítaniuk, aki nagy és csúnya terveken munkálkodik. Ebben segítségükre van az ismét megjelenő Leo, akit Joe Pesci ezúttal talán még jobban formál meg. A poénos bevezető azonban tragédiába torkollik, mikor Murtaugh lelövi fia legjobb barátját, aki azonban gépfegyverrel támadt hőseinkre. Ezután, kicsit talán bosszúsztoriszerűen kezdetét veszi a hadjárat, hogy kiderüljön, ki adott fegyvert a 15 éves gyerek kezébe. Ez a széria legnagyobb erőssége: A nagyon jó poénokat, beszólásokat mindig sikerül ellensúlyozni egy tragikus, drámai szállal, ráadásul Riggs önálló története is mindig ott van a háttérben, vagy időnként az előtérben. A finálé nagyon ötletes, hiszen lángoló építkezéssel vegyített tűzharcot, meg gyilkos markolót is kapunk. Jack Travis pedig végül a tűzbe veszik, minden gonoszságával együtt.

A negyedik, befejező részben Riggs már teljesen felállt a padlóról, Lorna pedig terhes. Továbbá Murtaugh lánya is babát vár, igaz az őrmester a film elején még nem tudja, hogy az apa az állandóan az ő seggét nyaló Lee Butters, akit Chris Rock tökéletesen formál meg. Leo ismét feltűnik és ők ketten már jó nagy poénforrást biztosítanak.

Tehát mindenki boldog, és hőseink is élvezik az életet, egészen addig, amíg a sors össze nem hozza őket Jet Livel, aki jól megkeveri nekik a szart. Ugyanis ő játssza a film fő gonoszát, aki a kínai triádok bebörtönzött vezetőit kihozza a sittről, ezzel megtéve az első lépést gonosz tervében. A vezetőket kihozó maffiavezér viszont pénzt kér a jő öreg kung fu harcostól, aki ezt hamis bankókkal szeretné lebonyolítani. Ebbe a történetbe csöppen bele Riggs és Murtaugh, miután, megint csak egy véletlen folytán ráakadnak egy kínai embercsempész hajóra. Ebben a filmben láthatunk jó sok üldözést, autóval és gyalog egyaránt, továbbá jól megkoreografált verekedéseket, melyben Jet Li megmutatja minden tudását. Személy szerint sokkal többre tartom őt, mint a túlsztárolt Jackie Chant, hiszen Jet Li a bunyózás mellett még nagyon jó színészi képességekkel is rendelkezik. A végső, nagy csata, a finálé, tökéletes, és Murtaugh is levetkőzi minden gátlását benne, bebizonyítva, hogy öregember nem vénember. A film végén pedig megszületnek a babák, Riggs pedig már rövid hajjal válik apává, ezzel is szimbolizálva, hogy új ember lett belőle. A zárókép, a fotó, melyen a széria minden szereplője együtt pózol, tökéletes befejezés, és gyönyörűen zárja le ezt a nagy egészet.

Ha jól akarom példázni a Halálos fegyver filmek szenzációs színvonalát, elég ha a film legnagyobb negatívumát említem: Ez pedig az a logikai hülyeség, hogy Martint még a felesége is a vezetéknevén, Riggsnek hívja. 

Ez egy szenzációs kvadrológia, amit nem lehet megunni, és az ember nem győzi újranézni a filmeket. Ez a négy rész fantasztikusan vegyíti a humort, a drámát, és a kőkemény akciót.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

 

Szülinapi kérdezz-felelek

Sziasztok!

Hamarosan itt a blog első születésnapja. Ez alkalomból szeretnék kihirdetni egy Kérdezz-feleleket. Várom bárminemű kérdéseiteket felém kulturált módon megfogalmazva. Az ötlet amúgy Frogtól származik, aki szintén tervez egy hasonlót a Perfect Insanityn, gondoltam én se maradjak már ki. :) Na szóval, kérdéseiteket a sparrow.movietank@gmail.com címre küldjétek. Bármennyi kérdést feltehettek.

Néhány kikötés:

- Kulturált módon tegyétek fel a kérdéseket. Csak azokra fogok válaszolni, amikre akarok. Ha úgy ítélem meg, hogy xy kérdésére nem akarok felelni, nem fogok. Viszont ha kulturált módon, a többi kikötésnek is megfelelve írsz levelet, biztos hogy válaszolok.

- Személyes kérdéseket ne küldjetek. Tehát, hogy például hova járok iskolába, mi az igazi nevem, meg ilyenek. Ezekre meg a hasonló kérdésekre nem fogok válaszolni.

- Ezen kívül bármi jöhet. Nem muszáj csak a blogról vagy filmekről, lehet bármi másról is, kivéve ugye a nagyon személyes dolgokról. Bár jobb lenne, ha maradnánk a szórakozás környékén. Tehát például nem nagyon szeretném kifejteni a gondolataimat az ókori Görögországról.:) Tehát filmek, zene, egyéb szórakozás, hobbi, kedvenc ez meg az, meg hasonló kérdések. Nem csak ezek jöhetnek, de például ilyesmik. Kreatív kérdéseknek is örülök nagyon, meglepőeknek, vicceseknek is.

Tehát ha rólam, esetleg a blog jövőjéről megakartok tudni valamit. Esetleg bizonyos filmekről a véleményemet, akkor küldjetek a fent leírt e-mail címre levelet, és egy videó keretein belül válaszolni fogok a normális kérdésekre.

Ha nem jön túl sok kérdés, szomorú leszek ugyan, de nem fogom a szívemre venni. De én a helyetekben kihasználnám az alkalmat, hiszen a blog jövőjéről meg rólam is megtudhattok egy csomó dolgot ( ez de nagyképűen hangzott :) ).

A kérdéseket szeptember 13 - ig lehet beküldeni. E-mail még egyszer: sparrow.movietank@gmail.com  

 

Rio

Sziasztok!

Szerintem sokan egyetértenek velem abban, hogy a Pixar gyártja a legjobb animációs filmeket. Ettől még azonban más stúdiók is tesznek le maradandót az asztalra. Idén már kettő ilyen is volt. Év elején a Rango, majd később jött a Rio, amit ma volt szerencsém látni. A Verdák 2 - t még ugyan nem láttam, de a fent említett mindkét másik animációs film, biztos vagyok benne, hogy méltó vetélytársa a Pixar idei termésének. Nos, de akkor térjünk is rá a Riora, ugyanis a Jégkorszak alkotói egy igazán színvonalas filmet készítettek!

Azúr, a szép tollazatú arapapagáj boldogan él gazdájával, Lindával Minnesotában, nem foglalkozva a világ gondjaival. Azonban egy nap egy madárkutató, Tulio keresi fel őket azzal a szándékkal, hogy Azúrt Brazíliába vigye pároztatni egy tojóval. Mindez azért szükséges, mert máskülönben a faj kihal. Linda egy kis gondolkodás után beleegyezik a kalandba, és Tulioval Rio de Janeiroba utaznak. Azúr hamar találkozik a neki kiszemelt nősténypapagájjal, Csilivel, aki kezdetben barátságtalanul fogadja az új jövevényt. A pároztatás első estéjén elrabolják őket, hogy állatcsempészek jó pénzért túladjanak rajtuk. A szökés az egyetlen kiút. Ebben segítségükre van a helyi tukán, Rafael és a nyáladzó buldog, Luiz. Csakhogy az állatcsempész gonosz kakaduja, Nigel elkezd vadászni rájuk.

A Rio egy nagyon kellemes animációs film. Nem egy eget rengető műalkotás, de mindenképpen jó kis film. Ami a legjobban tetszett, az a történet. Ötletesnek és izgalmasnak tartom a cselekményt, és elég eredeti is. Továbbá pont jól eltalálták a játékidőt, így nem túl hosszú, és vontatott a film, ezért nem válik unalmassá. Fergeteges vígjátéknak ugyan nem nevezném, bár volt egy jelenet, amin majd beszartam a röhögéstől. Összességében azonban vidám film.

A karakterek többnyire jól megvannak írva, aranyosak. A főhős Azúr, Rafael, Luiz és Nigel figurája tetszett. Egy kicsit talán sablonosak, de abból viszont a legjobb fajtát képviselik. Csili is egész szimpatikus, bár a film elején elég gonoszan bánik hősünkkel.

De hát egy animációs film kapcsán mi másról lehet a legtöbbet beszélni vagy írni, mint a képi világról. Ami jelen esetben nagyon szép. Gyönyörű tájképeket kapunk Rioról, szép színekkel, látványos jelenetekkel. A szereplők kivitelezése is tökéletes. Érezhető, hogy az alkotók nyilván sok munkát fektettek a madarak mozgásának tanulmányozásába, mert láthatólag nagyon jól sikerült ezt filmre vinniük. A történet a karnevál idején játszódik, így nagyon sok színben pompázik a film. Eleve egy elég színes környezet Rio, de a karnevál ideje alatt nyilván a legszebb. Nem csoda hát, hogy az alkotók erre az időpontra írták a történetet.

Néha kapunk egy - egy zenés betétet, ezek azonban a film legnagyobb negatívumát képviselik. Borzalmasak és irritálóak ezek a jelenetek, és nagyon rontják az összképet.

Összességében a Rio egy jó, vidám és színes animációs film, ajánlom a megnézését.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

süti beállítások módosítása