Sziasztok!

M. Night Shyamalan máig leghíresebb, legnépszerűbb munkája a Hatodik érzék című thriller, melytől ugyan többet vártam, sőt még a csattanót is előre lelőtték előttem, de azért így is kellemes élmény volt.

Dr. Malcolm Crowe ( Bruce Willis ) kitüntetett gyermekpszichológus, de miután egyik korábbi páciense, az egyetlen akit nem tudott meggyógyítani ( Donnie Wahlberg ), betör hozzá és lelövi, Malcolm eltávolodik a feleségétől, és szinte nem is szólnak egymáshoz. Malcolm új páciense Cole ( Haley Joel Osment ), aki kezdetben nem akarja elárulni a pszichológusnak, hogy mi bántja. Malcolm annyit tud meg róla, hogy nagyon fél. Ám miután a férfinek sikerül Cole bizalmába férkőznie, a kisfiú sokkolja őt kijelentésével, miszerint halottakat lát.

Az biztos, hogy a Hatodik érzék nagyon népszerű film. Az, hogy még csak most láttam, annak köszönhető, hogy már tudtam a filmvégi fordulatot, és így valahogy sokáig nem volt kedvem megnézni. De mivel készülőben van a Top10 legfélelmetesebb film listám, muszáj volt beiktatnom. Ezt utólag nem is bánom, hiszen egy rendkívül okos, jól megírt történettel van dolgunk, és legalább már azt is tudom, hogy egyik kedvenc sorozatom, a Szellemekkel suttogó, honnan szerzett ihletet. Jól felépített cselekménye van a filmnek, ami időnként talán kicsit unalmas lehet, de azért többnyire érdekes. Az a felvetés, hogy a halottak valójában nem is tudnak róla, hogy már nem élnek, és csak azt látják, amit látni akarnak, nagyon sok gondolkodásra adhat okot, és ha valaki megnézi ezt a filmet egy pillanatig biztos elgondolkozik azon, hogy milyen durva lenne, ha holnap kiderülne, hogy már meghalt, csak nem tudott róla. Ez azért egyben ijesztő is, és ezt a film nagyon jól érzékelteti. Az emberek eleve nagyon sokat foglalkoznak a halállal, és azzal, hogy van e utána valami. A film ezt tekintve biztató, hiszen az élettől szinte egyáltalán nem különböző halál utáni világról szól. A filmvégi csattanó nagyon ötletes, jól kivitelezett, de szerintem, ha nem tudom, akkor is idő előtt kitalálom.

Bruce Willis remek színészi teljesítményt nyújt, és a karaktere is egész jól megvan írva. A színész arcjátéka időnként ugyan nincs a toppon, de többnyire nagyon jól játszik. Haley Joel Osment meglepően jó Cole szerepében, pedig egy elég komplikált karakterről beszélünk. Gondoljatok csak bele, hogy tíz évesek vagytok, és mindenhol halott embereket láttok, szétloccsant aggyal, szétégett testtel, vagy éppen felakasztva. Nem igazán nevezném ezt az életet a boldog gyermekkor modelljének.

A film zenéje eszméletlenül jó. A főcímzene nagyon sejtelmes, igazán misztikus hangulata van. A félelmetes jeleneteknél is rengeteget dob az összhatáson az egyre hangosabban zúgó, sípoló hang, vagy hát nevezzük zenének. A félelemfaktor ritkán emelkedik, de amikor igen, akkor elég magasra. Több félelmetes jelenettel egy igazán fosatós filmet lehetett volna összerakni. A film ősszel játszódik, nem véletlenül, hiszen ezt az évszakot nevezhetjük a halál, az elmúlás szimbólumának is. Ebből következően a képi világ elég szürke, és mélabús hatást kelt a nézőben.

A Hatodik érzék lehetett volna sokkal jobb is, de ha az ember figyel, nagyon sok filmes értéket fedezhet fel benne. És azért végülis szórakozásnak sem utolsó.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok! 

Sziasztok!

Ezúttal a Shutter című, 2004 - es, thai horrorról lesz szó.

Tun ( Ananda Everingham ) és Jane ( Natthaweeranuch Thongmee ) boldog párkapcsolatban élnek. Tun profi fotósként dolgozik. Egyik este, mikor épp hazafelé tartanak, elgázolnak egy lányt, ám mikor meglátnak egy másik kocsit a helyszínen, gyorsan tovább hajtanak. Ezután azonban érdekes, hátborzongató dolgok történnek velük. Tun fotóin különös árnyak, és ugyanaz a lány tűnik fel, akit elgázoltak. Mikor Tun haverjai sorban öngyilkosok lesznek, a srác kénytelen bevallani barátnőjének, hogy ismeri a lányt, aki kísérti őket. Az iskolában ugyanis elég közeli kapcsolatba került vele.

Nagyon kreatív főcím után veszi kezdetét a Shutter története, mely egy súlyos, jóvátehetetlen, múltbéli hibára épít, mely az egész bonyodalom kirobbantója. A Tun múltjából visszatérő lány megkeseríti a pár életét, és tönkreteszi kapcsolatukat. Egészen morbid módon azonban ennek egyetlen oka van: a szerelem. Ez a sztori végső soron a síron túlról is visszatérő, csillapíthatatlan szeretet és a bosszú különös, és kissé gyomorforgató keveréke, ami könnyen kiveri a biztosítékot. Igencsak hatásos, jól felépített történetet kapunk, korrekt cselekményvezetéssel. A film végén egy nem túl nagy, de ettől még kreatív és viszonylag hatásos csattanónak örülhetünk.

Ananda Everingham színészi játéka nagyon jó, és kellően hiteles. Kicsit szokatlan a férfi főhős, a hasonló horrorok általában " nő - központúak ", de a srác tökéletesen helyt áll. Karakterének elég sanyarú sorsot írtak meg, ezt a színész nagyon hitelesen adja vissza. Natthaweeranuch Thongmee alakítása korrekt, bár nem tökéletes. Összességében elviselhető, nem irritáló, inkább szimpatikus a karaktere.

A fényképezés szempontjából a sötétebb árnyalatok dominálnak, szivárványszínekre ne számítsunk, de annál több szürkére és barnára, illetve az ebből kitűnő fehér ruhára, melybe az alkotók a kísértetcsajt öltöztették. A zene nagyon illik az adott jelenetekhez. Gyönyörű szép, de ugyanakkor hátborzongató dallamok is felcsendülnek.

A Shutter eléggé félelmetes atmoszférával rendelkezik, bár egy picit többet vártam volna tőle. A hirtelen ijesztgetések viszont nagyon jól működnek, előfordult, hogy nagyot ugrottam. A halott csaj zombiszerű kinézete is nagyon jól sikerült, kellően hátborzongató.

Horrorrajongóknak mindenképpen ajánlott a Shutter, csalódást biztosan nem fog okozni.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Az éhezők viadala a jövő év legjobban várt filmje nálam. Az eredeti regényt nemrég fejeztem be és nagyon jónak tartom. Jennifer Lawrence játssza a főszerepet, az egyik legfontosabb karakter bőrébe pedig Woody Harrelson bújhat. Nagyon várom!

Sziasztok!

Mel Gibson 1995 - ben rendezte meg A rettenthetetlen című történelmi filmet, mely a skót hős, William Wallace történetét hívatott feldolgozni, bemutatni. Ha William Wallace látná ezt a filmet, akkor egészen biztosan nagyon büszke lenne rá, hogy egy ilyen minőségi munkával örökítették meg a nevét világszerte. Jó pár Oscar - díjat be is zsebelt a film annak idején, köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat.

William Wallace ( Mel Gibson ) az angolok által megszállt Skóciában él. Édesapját még kisfiú korában elvesztette, mikor az fellázadt a hatalom ellen. Mikor William immár felnőttként visszatér szülőfalujába, nem akar mást, csak békében élni, gondozni a földjét és családot alapítani. Hamarosan feleségül veszi gyerekkori szerelmét, Murront ( Catherine McCormack ). Az esküvőt titokban tartják meg éjszaka, hogy ezzel megússzák a király ( Patrick McGoohan ) által újra bevezetett első éjszaka jogát, és Murronnak ne keljen a földesúrral töltenie az esküvőt követő első éjszakát. Ám nem sokkal később a faluban állomásozó angol katonák megtámadják Murront, és mivel az nem hagyja magát, nyilvánosan kivégzik. Ekkor William lemond a békés, hosszú élet gondolatáról, és véres bosszúhadjáratot indít Anglia ellen. Bátor, rettenthetetlen, hősies viselkedésének hála egyre többen csatlakoznak hozzá. Az angol seregek túlerőben vannak, de William egy ügyes csellel mindig föléjük kerekedik. Majdnem mindig...

A rettenthetetlen az egyik legjobban összerakott történelmi film, amit valaha láttam. Mel Gibson méltón kapott Oscart rendezői munkásságáért. Rendezői névjegyét már itt letette a csaták rendkívül naturális, reális ábrázolásával. A cselekmény hibátlanul van megszerkesztve, a történet izgalmas, drámai, megható. Az összefogásról és a szabadságról szól, félelmetesen hatásosan kivitelezve. A végkifejlettel ugyan nem voltam kibékülve, de hát ezért a történelem a hibás, nem a film. A szövegkönyv is fantasztikus, egy idézhető, nagyon találó és igaz mondattal, amit le fogok írni a kritika végén.

Mel Gibsont nagyon tisztelem és szeretem, első sorban színészi munkássága miatt. A rettenthetetlenben élete legjobbját hozza, látszik rajta, hogy minden passzol, hiszen ő a rendező is. Hihetetlenül élvezi William Wallacet játszani, semmi hibát nem tudok megemlíteni az alakítását illetően. A többi szereplőre se lehet sok panasz. Patrick McGoohan az angol király szerepében félelmetesen hiteles, a kegyetlen karaktert nagyon jól adja vissza. Catherine McCormacknak nem jutott sok szerep, de mikor képernyőn van, nagyon jól teszi a dolgát. Sophie Marceau is kapott szerepet a filmben, ő talán a leggyengébb a gárdából, de semmiképpen sem rossz.

A rettenthetetlen egyik legnagyobb erőssége a fantasztikusan megírt karakterek. Élen William Wallaceval és I. Edward királlyal. Előbbi az igazi főhős, akiben pont elég a hősiesség, a szabadságvágy és a kegyetlenség. Utóbbi ízig - vérig gonosz, kegyetlen, és még halálos ágyán is azon igyekszik, hogy Skóciát az uralma alatt tartsa.

A skót duda - központú filmzene hihetetlen alaphangulatot ad a filmnek, továbbá nagyon jól használják a sminkesek a művért, így hitelesebbé téve a csatajeleneteket. Az operatőri munka is megérdemel egy nagy dicséretet, melynek köszönhetően jól átláthatóak a csaták. John Toll Oscar - díjat is kapott Legjobb operatőr kategóriában.

A rettenthetetlen mesterien összerakott történelmi film, mindenképpen ajánlom a megnézését.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

" Mindenki meghal, de nem mindenki él igazán. " ( William Wallace )

Sziasztok!

Már hetekkel ezelőtt megnéztem az Amerikai história X című filmet, de csak mostanra gyűjtöttem elég erőt, hogy írjak róla. Nagyon megviselt ez a film, soha nem tapasztalt erős hatással volt rám.

Miután fekete bőrű bűnözők megölik Derek Vinyard ( Edward Norton ) apját, a fiú fajgyűlölő hadjáratot indít. Pár éven belül már egy kiterjedt rasszista banda egyik vezetője Cameron Alexander ( Stacy Keach ) irányítása alatt. Ám egy idő után börtönbe kerül, ahol szörnyű kínokat kell kiállnia. Ezalatt azonban öccse, Danny ( Edward Furlong ) a nyomába szegődik. Kopaszra nyírja a fejét, és rendszeresen találkozik Derek bandájával, az iskolában pedig Hitler Mein Kampf című könyvéről ír dolgozatot. Ezért az iskola igazgatója azt a feladatot adja Dannynek, hogy írjon egy dolgozatot Amerikai história X címmel arról, hogy hogyan befolyásolták őt a bátyja tettei. Ezzel egy időben szabadul Derek is a börtönből, akiből időközben más ember lett. Csakhogy mostanra már olyan mély sebeket ejtett, amiket nem lehet meggyógyítani.

Nagyon nem esett jól nekem ez a film. Szörnyen megviselt, borzalmas hatással volt rám. De szerintem ez egyben azt is jelenti, hogy a rendező, Tony Kaye zseniális filmet rakott össze. A rasszizmusról, annak fölöslegességéről és borzalmas következményeiről szól a film, kicsit talán túlozva, de ezzel is elősegítve a tökéletes hatás elérését. A cselekmény felépítése tökéletes, az időnként megjelenő flashbackekkel, amik segítségével egyre tisztább képet apunk Derekről. Ezeket a képsorokat fekete - fehérben látjuk, ezzel is növelve az összhatást. A film története nyomasztó, drámai, fájdalmasan hiteles és reális. A szövegkönyv is tökéletes.

Edward Nortonnak kivételesen nagyon jól áll a kemény karakter, eszméletlen színészi játékot produkál. Pedig egy ilyen komplikált, sötét karakter bőrébe kemény feladat lehet belebújni, de a színész tökéletesen vette az akadályt. Hasonló jókat lehet elmondani Edward Furlongról is, akinek ugyan könnyebb dolga volt, mint névrokonának, de így is nagyon szépen helyt állt, és első osztályút alakítást tett le az asztalra.

Ahogy már írtam, a hangulat tökéletesen nyomasztó, és már - már szinte fizikai fájdalmat okoz a nézőnek, legalábbis velem így volt. Annyit tudok mondani, hogy ebben a produkcióban annyira passzol minden, hogy már túl nehézre, emészthetetlenre sikeredett.

Az Amerikai história X - et soha nem fogom újra nézni, és soha a büdös életben nem fogom a kedvenc filmjeim között emlegetni, de örökké egy igazi mesterműnek fogom tartani.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Mikor először láttam az Elrabolva című filmet, végig se néztem, annyira nem tetszett. Tegnap viszont újranéztem, és most értetlenül állok egy kérdés előtt: Mi a francért nem tetszett nekem ez a film akkor?

Bryan Mills ( Liam Neeson ) egykori titkos ügynök ma már visszavonultan él, és igyekszik tartani a kapcsolatot lányával, Kimmel ( Maggie Grace ), annak ellenére, hogy volt felesége ( Famke Janssen ) ezt ahol csak lehet, igyekszik megakadályozni. Mikor Kim egy barátnőjével Párizsba akar utazni, Bryan csak nehezen írja alá a beleegyező nyilatkozatot. A lányokat Párizsba érkezésük napján elrabolják. Bryan bosszú/mentő hadjáratot indít, és aki az útjába áll, annak nem jósolhatók szép kilátások. A visszavonult, negyvenes évei végén járó férfi visszavedlik könyörtelen gyilkossá, aki bármire képes, hogy visszaszerezze lányát, és megbüntesse annak elrablóit.

Mesterműnek nem nevezem, de az Elrabolva ettől függetlenül nagyon jó film. A forgatókönyv legnagyobb erőssége, hogy szakít a hollywoodi akciófilm - sablonokkal. Mikor azt hisszük, hogy pontosan tudjuk, mi fog történni, elképzeléseink szöges ellentettjét látjuk. Továbbá nagyon jók a helyszínválasztások. Az alkotók igyekeztek változatos környezetbe helyezni a cselekményt, ami sikerült is. Piszok jól megkoreografált, izgalmas akciójelenetek, lövöldözések, autós üldözések gondoskodnak arról, hogy egy percig se unatkozzunk.

Liam Neeson egyszerűen fantasztikus. Maximálisan hiteles alakításának és tökéletes karakterének köszönhetően végig együtt érzünk vele, és a játékidő minden percében szurkolunk neki. A többi szereplőről sokat nem érdemes beszélni. Neesonhoz hasonló, kiemelkedő alakítást egyikük sem nyújt, de komoly baj senkivel sincs. Famke Janssen a maga kissé irritáló mellékszerepében szépen helyt áll, és Maggie Gracevel sincs semmi baj.

Az Elrabolva bosszúfilmként is tökéletesen fókuszál. Liam Neeson ugyanis gondoskodik róla, hogy néha már - már ámokfutásszerű hadjárata a lehető legtöbb hullát hagyja maga után. Senkinek sem kegyelmez, aki az ő és a lánya közé áll.

Az Elrabolva jó film, aminek legnagyobb erőssége, hogy elhagyja a sablonokat, és a saját útját járja.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Egy 2010 - es horror - remaket hoztam nektek, mely a Köpök a sírodra címet viseli.

Jennifer ( Sarah Butler ) írónő, aki leutazik vidékre, nyugodt környezetbe, hogy könyvet írjon. Ám hamarosan meggyűlik a baja a benzinkúton dolgozó huligánokkal, akik egy éjszaka betörnek hozzá, és bántalmazni kezdik. A lánynak sikerül elrohannia, és megtalálja a sheriffet ( Andrew Howard ). Csakhogy nem sokkal később kiderül, hogy a sheriff sem különb a vandáloktól, és ő is beszáll a buliba. Jennifert megalázzák, megerőszakolják és megverik. Végül a lány mocskosan, félholtan beleveti magát a folyóba. Az elkövetők elkezdenek vadászni a holttestre, csakhogy az nem kerül elő. Jennifer ugyanis nem hal meg. Szépen sorban elkapja támadóit, és Jigsawhoz méltó csapdákat állítva áll bosszút. Igazi, véres, kegyetlen bosszút.

Huh, hát én ilyet még nem láttam. Volt már dolgom elég sokféle filmmel, de ennyire ütős, ennyire kegyetlen, és mégis hiteles horrort még nem láttam ( persze a Fűrészt leszámítva ). A Köpök a sírodra egy mestermunka. Az eredetit nem láttam, de szinte biztos vagyok benne, hogy ez jobb, hiszen az '78 - ban készült, akkor meg még más volt a brutalitás fekvése. Kicsit ugyan hosszú a felvezetés, és Jennifer bántalmazását is eléggé elnyújtják, de cserébe kapunk egy olyan kegyetlen, és őszinte bosszúhadjáratot, hogy azt csak a fotelben ugrálva bírtam ki. Mikor Jennifer a huligánok kvázi vezérének levágja a nemi szervét és belegyömöszöli annak szájába, hát ott akkorát röhögtem, hogy hihetetlen. A film tökéletesen eléri az elégedett bosszúérzetet, ami Az utolsó ház balra remake - nél nem sikerült. Fantasztikus bosszúsztori.

Sarah Butler félelmetes alakítást nyújt. A karaktere is nagyon jó. Ami a legfontosabb, hogy lehet vele szimpatizálni. Nem is kicsit. Egy percig sem irritáló, végig hiteles alakítást nyújt a színésznő. A megerőszakolásig egy ártatlan városi lány, aki élvezi az életet. Utána viszont kegyetlen, irgalmatlan bestia. Olyan hihetetlen karakterromlás, ami, ha belegondolunk nem egy vészes dolog a forgatókönyv szempontjából, hiszen az ilyet nem nehéz megírni. Viszont eljátszani már annál inkább. És Sarah Butlernek ez a tökéletesnél még jobban is sikerül. Egyszerűen félelmetes.

A zene fantasztikusan segíti a nyomasztó hangulatot, hogy az még sötétebb legyen. Helyszínválasztásnak a szürke erdő, az omladozó viskó tökéletesek. Ahogy a történetleírásban is megemlítettem, a Jennifer által felállított kínzócsapdák simán Fűrész - szintűek. Fantasztikusan kreatív ötletek.

A Köpök a sírodra egy mestermunka. Izgalmas, kegyetlen, brutális, és majd szétcsattan a bosszútól.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Ma kettő agyondicsért vígjátékról lesz szó, melyekben én nagyot csalódtam.

Haláli hullák hajnala

Elsőként lássuk ezt a 2004 - es horrorvígjátékot!

Shaun ( Simon Pegg ) és Ed ( Nick Frost ) együtt laknak. Míg Shaun gürizik, és igyekszik megtartani barátnőjét, Lizt ( Kate Ashfield ), addig Ed nem csinál semmi hasznosat, egész nap videojátékokkal játszik és rendszeresen civakodik harmadik lakótársukkal, Petevel ( Peter Serafinowicz ). Történetünk egy átlagosnak tűnő napon indul, azzal a különbséggel, hogy egy ismeretlen eredetű vírus feltámasztja a halottakat, akik tovább adják a fertőzést, és elindul a zombikórság. Shaun és Ed krikettütőt és lapátot ragadnak, majd rohannak Shaun anyjáért és Lizért, hogy együtt valahogy átvészeljék a járványt. Csakhogy a városban szinte senki más nem maradt életben rajtuk kívül, ezért az egész halott lakossággal szembe kell szállniuk, ha élni akarnak.

Kezdjük mondjuk a történettel! A forgatókönyv úgy pocsék ahogy van. Unalmas és monoton a cselekmény. A horror - szál teljesen hatástalan. Poénok tekintetében nagy ritkán sikerül valamit elérnie a filmnek, néha tényleg nevettem, voltak vicces jelenetek. De nagyrészt az alkotók olyan képsorokat szántak viccesnek, amik inkább gusztustalanok, unalmasok, vagy egyszerűen nem viccesek. Mert az például nem vicces, hogy a zombik kibeleznek egy srácot. Igen ezt nyilván hú, de morbidra akarták megcsinálni, de innen jelzem: Nem sikerült!

Az akciójelenetek kimerülnek abban, hogy jönnek a zombik, Shaunék pedig csapkodják meg lövöldözik le őket a lehető legmonotonabb módon. A legszánalmasabb jelenet az, mikor romantikus zenére hárman körbeugrálnak biliárdütőkkel egy zombit és verik, mint az állat. Hát ez sem vicces. Ahogy az sem vicces, hogy a film elején főhősünk lemegy a boltba, majd vissza a házba, körülötte meg gyűlnek a zombik, de mivel ő a földet nézi, nem veszi őket észre. Hát ezen se röhögtem.

Az egyetlen jelentős pozitívum Simon Pegg és Nick Frost színészi játéka, akik nagyon jó párost alkotnak, és igen tehetséges színészek. Kate Ashfield borzalmas, és egyszerűen semmi arcjátéka nincs. Volt egy jelenet, amiben nagyon idegesen üvöltözik az egyik szereplővel. Na, most, ezt annyira erőltetetten csinálja, hogy a végén kénytelen voltam nyugtázni, hogy ilyen arcokat én is tudok vágni a vécén egy kiadós ebéd után.

Van még egy kisebb pozitívum, ugyanis a zombik nagyon jól néznek ki. A maszkmesterek kitettek magukért. Sajnos ez kevés ahhoz, hogy pozitív véleményen legyek a filmről.

Összességében a Haláli hullák hajnala egy dögunalmas, csak nagyon ritkán, de akkor is csak kicsit vicces, horrorvígjátéknak nevezett gyötrelem, aminek megbántam a megnézését.

Vaskabátok

Most pedig ugorjunk 2007 - be a Vaskabátok című filmre, mely az akcióvígjáték műfajt erős...khm gyengíti!

Nicholas Angel ( Simon Pegg ) menő rendőr Londonban, ebből következik, hogy háttérbe szorítja kollégáit, ezért a felettesei egy kis faluba küldik dolgozni. Itt megkapja társnak a rendőrfőnök fiát, Dannyt ( Nick Frost ). A faluban sokáig semmi különös nem történik, egészen addig, amíg a település lakói el nem kezdenek elhalálozni különös balesetekben. Meghal többek között egy színész, egy újságíró és egy virágárus is. Nicholas egyértelműen gyilkosságra gyanakszik, de ezért mindenki hülyének nézi, mondván, hogy balesetek mindig vannak. Végül Nicholas egy megdöbbentő titokra, egy szörnyű összeesküvésre bukkan.

A történet megint csak dögunalmas, akárcsak a Haláli hullák hajnala esetében. Itt még rontja a helyzetet az is, hogy a Vaskabátok fél órával hosszabb, 120 perces. A játékidő első felében konkrétan semmi sem történik. A második felében végre kapunk akciójeleneteket, amik viszont sablonosak, unalmasak, és marhára nem viccesek, pedig annak szánták őket. Poénok szempontjából ez a film még rosszabb, mint a Haláli hullák hajnala, ugyanis szinte egy vicces jelenettel sem szolgál. Humorforrásnak szánták Nicholas idióta kollégáit, az eltúlzottan véres gyilkosságokat, amik egyszerűen gusztustalanok és ízléstelenek, de semmiképpen sem morbidok, továbbá egy hattyút, ami időnként feltűnik és megnehezíti hőseink dolgát. Ezek a fő poénforrások, csakhogy szinte egy vicces jelenetet sem hoznak össze.

Simon Peggel és Nick Frosttal megint csak nincs semmi baj, ők jól működnek együtt. Ellenben a többi szereplő és karakter borzalmasan irritáló. Néhányan ugyan viccesek az elején, de aztán már inkább idegtépőek.

A vágás nagyon jó és dinamikus, kár, hogy a film végére már inkább idegesítő és zavaró.

Összességében a Vaskabátok a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető jó filmnek, vígjátéknak meg semmiképpen. Utóbbinak egy oka van: A Vaskabátok egyáltalán nem vicces.

A Haláli hullák hajnala és a Vaskabátok nagyon gyenge vígjátékok, amik fölöslegesen rabolnak el több órát az ember életéből. Ha nevetni akartok, inkább nézzétek meg a Redet, vagy a Pault.

Végszóként annyit, hogy tudom, hogy ezek nagyon népszerű és közkedvelt filmek, épp ezért nyugodtan küldhettek negatív kritikát az írásomra kommentben, csupán egy valamit kérek: Kulturált módon tegyétek, ne anyázva! 

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Ma délelőtt A gyűlölet című, francia filmdrámát hoztam nektek.

A történet középpontjában három jó barát, Vincent ( Vincent Cassel ), Said ( Said Taghmaoui ) és Hubert ( Hubert Kounde ) áll. Egy zsidó, egy arab és egy fekete srác, akik mégis tökéletesen megértik egymást, és szinte minden idejüket együtt töltik. Mindhárman lázadók, tüntetnek a rendszer ellen. A film egy napjukat meséli el, melynek előestéjén épp nagy összecsapás volt a rendőrökkel. A történet kisebb, különálló kalandokból áll, viszont egy szál végig átjárja a cselekményt. Az összecsapás estéjén egy fiatal, arab tüntető súlyosan megsérül egy rendőr pisztolya által. Haldoklik. Az egyik rendőr elhagyta a zűrzavarban a pisztolyát, amit Vincent megtalál. Megfogadja, hogyha a kórházban fekvő tüntető meghal, akkor ő lelő egy rendőrt.

Utálom ezt a jelzőt használni, de A gyűlölet egy vérbeli művészfilm. Nagyon érdekes, elvont, de mégis reális stílusban tárja elénk a cselekményt. A hangsúly a bomló társadalomba beleszületett, romló fiatalságon van, akik nem tudnak mit kezdeni a körülöttük összegyűlő káosszal, ezért inkább alkalmazkodnak hozzá. A film fekete - fehérben készült ezzel is alkalmazkodva a nyomasztó, feszült hangulathoz. Érezzük, hogy valami történni fog. Tudjuk, hogy ez a történet nem fog happy enddel zárulni. Néha feltűnik a filmben egy - egy pisztoly. Nem hosszú időre, de ezekben a jelenetekben mégis akkora feszültség van, amit egyetlen hollywoodi akciófilmnek sem sikerül elérnie, pedig azokban sokkal többet látunk fegyvert. Az egésznek a titka az, hogy a néző marhára közel érzi magához a cselekményt. Az az érzésed, hogyha kinézel az ablakon, simán megláthatsz hasonló dolgokat.

Vincent Cassel olyan szinten szenzációsan alakít, amiért egy szebb világban két Oscar - díjat is érdemelne. Mélyen beleéli magát a szerepbe, a káoszban megromlott, kicsit már - már őrült huligán karakterébe. Said Taghmaoui és Hubert Kounde is nagyon hitelesen játszanak, de Cassel közelébe egyikük sem ér.

A gyűlölet intő jel az egyre jobban romló társadalmak felé. Mert ahogy a filmben is elhangzik, a zuhanó ember a földet érésig azzal nyugtatja magát, hogy még minden rendben van. Hiszen nem a zuhanás számít, hanem a leérkezés. Mert akkor, a betonon, szétterülve hasalva már nincs menekvés, és a káosz előbb vagy utóbb mindenkit utolér, hacsak nem kapnak észbe, akiknek észbe kéne kapniuk. A mocskos valóságtól beteg fiatalokban felgyülemlő, tehetetlen düh nehogy a végén túlcsorduljon a pohár száján!

Dicsérendő még az operatőri munka és a vágás, melyek érdekesebbé teszik a filmet. A befejezés pedig a legsokkolóbb fajtából való.

A gyűlölet kötelező darab mindenkinek, egy igazán őszinte, fantasztikus történet, egy vérbeli tragédia, mely a mai társadalmak, a mai fiatalság tökéletes reménytelenségét mutatja be.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Egy jónak ígérkező, bosszúállós, jó csajos film. Nálunk szeptemberben lesz a premier.