Emlékeztek még arra az időszakra, amikor 3-4 évesen megtapasztaljátok első olyan filmélményeiteket, amelyeket kisebb-nagyobb részletekben később is visszatudtok idézni? Hihetetlen, egyedülálló pillanatok ezek. Megismerni egy-egy kiváló Disney-rajzfilmet, esetleg a Csillagok háborúját, vagy példának okáért a Végtelen történetet. Most a saját gyerekkoromból merítettem, de nyilván mindenki tudna mondani néhány címet a korai éveiből. Tehát jó gyerekfilmekre, illetve családi mozgóképekre szükség van, és mindig is szükség lesz. Egyrészt mert ezek a produkciók igenis képesek hozzájárulni gyerek és szülő kapcsolatához, a néhány éves emberke fejlődéséhez, na meg persze ahhoz, hogy felnőttként ne legyünk kulturális analfabéták. És persze azt is tudjuk, hogy ami gyerekként mesterműnek tetszik, az felnőttként néha tud csalódást okozni. Erre iskolapélda az Elliott, a sárkány, ami szinte biztosan nagy kedvence lesz a gyerekeknek, a szülők azonban félő, hogy leginkább csak a kliséket fogják észrevenni.