Innen vagy onnan, de jóformán minden évben érkezik emlékezetes animációs film. Ez már csak így van, ilyen szempontból hálás ez a műfaj, pedig korántsem egyszerű maradandót, minőségit alkotni berkein belül. A lényegen már idén is túl vagyunk, hiszen a Zootropolis az év legjobbjai között van, de a Pixar Szenillája is egész jól sikerült. Most az Universal istállójából a Gru alkotói is beszállnak a versenybe egy cuki állatos produkcióval, aminek az előzetese kétségtelenül csábító volt. De vajon az összkép beváltja a hozzá fűzött reményeket?
Max New York legboldogabb kutyájának vallja magát. Úgy gondolja, hogy neki van a legnagyszerűbb gazdája a világon. A fiatal Katie viszont olyannyira nem talál pasit magának, hogy egyik nap hazahoz egy második állatot is. Duke azonban sokkal nagyobb, erősebb és ijesztőbb, mint Max, így hősünk veszélyben érzi kivételezett pozícióját. Folyamatos összetűzéseik eredményeképpen elkeverednek otthonról, majd az utcán és a csatornában életveszélyes kalandokba sodródnak, köszönhetően némi macskatúlsúlynak, na meg a túlbuzgó nyuszi által vezetett, gazdigyűlölő állatmaffiának. A Max szomszédjában lakó, reménytelenül szerelmes szobakutya és a többi lakó kiskedvencei azonban szövetségre lépnek, hogy közös erővel megtalálják és hazahozzák barátaikat. Mielőtt a gazdik hazaérnének a munkából...
A produkció reklámkampányának tételmondata a következő volt: Most megtudhatod, mit csinálnak házi kedvenceid, amikor nem vagy otthon! Hát mi mást! Elszöknek otthonról, macskákkal bunyóznak, alvilági összeesküvésbe csöppennek, sintérjárgányt lopnak és tömegbalesetet okoznak! Persze, kezdetben láthatjuk, hogy egy átlagos nap hogyan telik. Max egész nap az ajtó előtt ül és várja Katie-t, de a többiek sem töltik tartalmasabban az időt. Itt persze szép üzenetre figyelhetünk fel. A kisállatok életének lényegét azok az órák képezik, amelyeket szerető gazdáik társaságában tölthetnek. Amúgy csak várnak ránk. Kétségtelen tehát, hogy Maxék legtartalmasabb napját láthatjuk megelevenedni a játékidő során.
A kis kedvencek titkos életének az a legkomolyabb hibája, hogy kizárólag gyerekeknek szóló szórakoztatást akar biztosítani. Manapság már nemigen lehet maradandót alkotni a mainstream animáción belül úgy, hogy az alkotók nincsenek tekintettel a szülőkre, a tesókra és a műfaj idősebb rajongóira. A Pixar, de újabban a Disney is igyekszik minden korosztályhoz szóló műveket alkotni és ennek meg is van az eredménye magas bevételek és Oscar-díjak formájában. Az Illumination új filmje azonban cuki állatos komédia, de egyértelműen érezhető, hogy a kicsikre, és kizárólag csak rájuk van szabva. A poénok kellemesek, viccesek, ugyanakkor nagyon egyszerűek. A karakterek szintén nincsenek túlgondolva, a mondanivaló pedig a barátság fontosságának hangsúlyozásában ki is fullad, bár néha azért érint mélyebb vizeket is, mint például a plátói szerelem, de ezeket inkább csak felületesen, túl játékosan kezeli.
A vizualitás nem rossz, de versenytársai mellett nem válik maradandóvá. Az animáció korrekt, a karakterek kidolgozása aranyos és helyenként vicces, de nem igazán kiemelkedő. Továbbá a jelenetkoreográfiák és a színvilág sem túl kreatívak. A finálé hidas-autós mindfuck jelenete csillogó kivétel, hiszen látványban is kimagasló, és akció szempontjából sem utolsó.
Összességében A kis kedvencek titkos élete szórakoztató, kellemes produkció. Cuki kis állatok cukiságokat csinálnak és kalandokba keverednek, szóval a gyerekek imádni fogják. Felnőtt kísérőiknek viszont valószínűleg kevés lesz, főleg akkor, ha Pixaros ingerekhez vannak szokva. 7/10.
