" - Te hősnek érzed magadat?
- Nem.
- Én sem."
Már több írásban megemlítettem a Ments meg! című sorozatot, mely, mióta nem is olyan régen bedaráltam mind a hét évadot, külön kis sarkot kapott szívem KEDVENCEIM névvel ellátott zugában, hiszen egy hihetetlenül életszagú, pusztítóan erőteljes, és sallangmentes drámai löketekkel operáló szériáról van szó, mely egy tűzoltóállomás néhány bátor alkalmazottjának keserű mindennapjait meséli el. Na most, David Ayer forgatókönyvíró-rendező valami hasonlót tett le az asztalra, ám ő egy rendkívül becsületes, kötelességtudó, és igazán emberi zsaruduót tett meg filmje középpontjának. Ez, és az ehhez hasonló produkciók segítenek, hogy a makacs, kicsinyes, önző emberek, legalább a film játékidejét képező 100 perc alatt, és az utána lévő órákban, elszégyelljék magukat, amiért nem becsülik meg kellőképpen azokat a közalkalmazottakat, akik, ha kell, gondolkodás nélkül az életüket adnák egyik embertársukért. Nem azért, mert erre esküdtek fel, nem azért, mert egy nehéz medált akaszt a polgármester a nyakukba, nem azért, mert két hétig az emberek és a kollégák hősnek nevezik őket. Nem, egyszerűen csak azért, mert így helyes.
Nem lehet teljes mértékben áldokumentarista filmnek nevezni Az utolsó műszakot, hiszen nem minden esetben kézi kamerákon keresztül látjuk a cselekményt, az összekötő jeleneteket például teljesen hagyományos játékfilmes operatőri munkával prezentálja a rendező. Viszont a fő cselekményszálat építő képsorok mindig dokumentarista jelleggel vannak filmezve, így egy hihető reality showt kapunk, olyasfélét, mint a különböző tévécsatornák rendőri munkát bemutató műsorai. Brian ( Jake Gyllenhaal ) és Mike ( Michael Peña ) rendőrök, és társak, emellett jó barátok és hű szövetségesek. Az ő szemszögükből láthatjuk, hogy egy átlagos amerikai zsarunak milyen mocsok, és hátborzongató helyzetekben kell helytállnia, illetve, hogy mennyire ki tud csúszni a lába alól a talaj, mikor egy magát fenyegetve érző drogbanda rákattan.
A forgatókönyv az akciójeleneteket, illetve a fajsúlyos drámát hétköznapi képsorokkal egészíti ki, munkahelyi hülyüléssel, beszélgetésekkel, családi jelenetekkel, majd aztán beviszi főhőseinket egy kertvárosi lakásba, ahol levágott testrészek várnak rájuk. Ezzel kiválóan érzékelteti Ayer, hogy ők ugyanolyan hétköznapi emberek, mint mi, de mégis szörnyű dolgokat kell látniuk, tapasztalniuk, és elviselniük. Az unintelligens, gondolkodásra abszolút képtelen, huszonegyedik századi tizenéves mit mond erre: Akkor mér' ment rendőrnek?! Hát, azért édesapám, hogy téged, meg a hozzád hasonló, beszűkült, idióta faszfejeket megvédje, ha már más nem teszi. Erre igyekszik rávilágítani a film. Arra a foglalkozásra, mely egy mai civilizált állam alappillére. A rendőrség fontosságára, arra a maroknyi becsületes emberre, akik már-már beteges módon hisznek egy nagyon furcsa, elfajzott jóságban, és úgy képesek ennek nap, mint nap eleget tenni az utcán, hogy semmilyen módon nincsenek megbecsülve szolgálataikért cserébe. A legijesztőbb az, hogy a film bemutatja, hogy a modern társadalmi rendszer e néhány kivételes férfi és nő nélkül úgy omlana össze, mint a kártyavár.
Látványos akciók, jól megkoreografált képsorok, pazar operatőri munka, sokféle kameraállás, remek zene. Ezek mind-mind emelik a film színvonalát, ám az igazi erő azokban a villámcsapás hirtelenségű jelenetekben rejlik, melyek a semmiből érkeznek, és olyan drámai erővel küldik padlóra a nézőt, hogy az utána jóformán azt se tudja, hol van. Kötelességtudatot, hősiességet, odaadást, barátságot mutatnak be ezek a jelenetek, melyek miatt vétek kihagyni eme remekművet.
Gyllenhaal kétségtelenül tornázza felfelé magát az elismertség létráján, egyre több minőségi filmben láthatjuk, ráadásul változatosan választ szerepet. Ilyen minőségben sem nagyon láthattuk még, eddigi élete legjobb alakítását nyújtja, csodaszépen aknázza ki a szerepben rejlő tengernyi lehetőséget. Meg kell hagyni, hogy a gárda többi tagja is remek munkát végez, különösen a gengsztereket alakító szereplők, de Jake magasan viszi a prímet.
A film üzenete: A zsaruk nem érzik magukat hősöknek, sőt, sokan egyenesen rossz, szar emberként tekintenek magukra. Viszont ha már elindultak ezen az úton, mindig ott lesznek, hogy elégjenek a neked szánt tűzben, megmentsék a saját, általad elhanyagolt gyerekedet, és golyót kapjanak helyetted. 9/10.
