Movie Tank

Végtelen történet (1984)

2014. december 16. - Sparrow

"A legtöbb ember, ha önmagával szembekerül, hanyatt-homlok menekül, mintha kergetnék."

Szállj le a földre! Ne álmodozz! Térj már észhez! Nőj már fel! És társaik. Minden egyes alkalommal, amikor valami ilyesmi elhangzik, éles kés hatol a gyermekkor gerincébe. A nagyra törő, bátor, és vakmerő álmok vérezni kezdenek, megtörik a remény, és idejekorán lehull a lepel arról a szürke, varázstalan, ellenséges világról, ami korántsem gyerekeknek való. Makacs szabályok, kitörölhetetlen elvárások, szabványra gyártott sémák határozzák meg végül, hogy kivé válunk. Reménytelenül, fáradtan, megtörten hajtjuk igába fejünket ismeretlen, arctalan vezetők uralma alatt. És miközben mi az embertelenség mocsarában igyekszünk újra levegőhöz jutni...

...addig a fantázia végtelen története egyre közeledik a nagy, és szomorú fináléhoz.

neverending.jpg

Bastian (Barret Oliver) magányos kisfiú, aki leginkább könyvei fantáziavilágában elveszve szereti tölteni az idejét. Édesanyja meghalt, apja szerint pedig ideje lenne leszállnia a felhők közül. Bastian egyik reggel iskolába indul, amikor szokásos reggeli rutin keretein belül megkergetik őt a suli kemény legényei. A kisfiú egy könyvesboltban lel menedékre, ahol rövid beszélgetésbe elegyedik a tulajjal. Az öregúr éppen olyan könyvet olvas, ami saját elmondása szerint nem biztonságos egy olyan kisgyereknek, mint amilyen Bastian. Ennél több nem is kell a srácnak, diszkréten kölcsönveszi a kötetet, amit iskolája padlásán elrejtőzve olvasni kezd. A regény cselekménye a pusztulás szélén álló Fantáziaországban játszódik. A kegyetlen Semmi fokozatosan felemészti az egész birodalmat. A császárnő és hívei már csak egy bátor harcosban bízhatnak. Ő Atreyu (Noah Hathaway), a bölénypásztor, aki nekivág a nagy ismeretlennek, hogy megtalálja a gyógyírt a császárnő betegségére, és azt a valamit, amivel megállíthatja a Semmit. Bastian mélyen beleéli magát a sztoriba, ami egyre inkább kezd összefonódni a való világgal, és miközben fogynak az oldalak, a kisfiú rájön, hogy itt valóban többről van szó, mint egyszerű, kitalált meséről.

Alapvetően családi fantasyről van szó, ami mégis lenyűgözően súlyos tartalommal rendelkezik, sőt, egyfajta tanmese jelleggel is bír. Igazából nem arról van itt szó, amire legelőször gondolnánk, a Végtelen történet nem egy gyerekeknek szóló, az olvasás fontossága mellett kiálló kampány, hanem tanulmány arról, hogy a gyermeki fantázia, a nagyravágyás, a határtalan álmok, és a logikai rendszert nem tűrő, nagyívű célok határozzák meg a felnőtt társadalmat. Aki voltál gyermekként, az befolyásolja azt, hogy ki leszel felnőttként. De hogyha a kicsiket megfosztják az álmodozás lehetőségétől, akkor a felnőtt társadalom kifacsart, unott, és gépies beidegződésű droidok alkotta baromfiudvarként fogja végül pusztulásba sodorni a világot. Mert a Végtelen történet nem azt mondja, hogy soha ne szállj le a felhők közül, hanem azt, hogy várj vele. Hogy amíg gyerek vagy, addig élvezd Fantáziaország minden kincsét, és csodáját, képzeld el, hogy te vagy a hős, aki megmenti a világot, és legyőzi a gonoszt. Soha nem fogod megmenteni a világot, és a gonosz legelőbb kinevet, minthogy megadja magát neked. De erről gyerekként nem kell tudnod. Mert szükség van arra, hogy felnőtt emberként éljen benned egy gyermeteg én, valaki, akire emlékszel a múltból, aki ott van mindig a tükörben, de csak te látod, aki még mert álmodozni, és aki képes erőt adni ahhoz, hogy öltönyös-nyakkendős szabványtestedből kilépve legyen bátorságod tenni a vágyaidért. Már nem akkorák az álmok, és a célok, mint kiskorodban. De legalább vannak, és ez mindennél fontosabb. Értsd meg önmagad, vállald fel azt, aki vagy, és ne fuss el az akadályok elől, amiket te magad állítottál fel. A folyamat gyerekkorban kezdődik, azokkal a kicsi fiúkkal és lányokkal, akik megálmodják a világot, amit aztán felnőttként mindenáron, pénzért, szexért, drogért, húgyért, szarért, megpróbálnak lerombolni. Miért van az, hogy szégyelljük gyermekkorunk álmait? Miért van az, hogy a Semmit választjuk a napfényes jövő helyett? Ezek azok a kérdések, amelyekre csak egy olyan gyerek tud válaszolni, aki még nem szállt le a felhők közül.

neverending2.jpg

Wolfgang Petersen filmje mindezt az erőteljes gondolati tartalmat látványos, sodrú lendületű fantasysztoriba ágyazza, amelynek cselekményvezetése változatos, és a játékidő minden percében izgalmas. A főhős igazából Atreyu, fizikai síkon ő száll szembe a rengeteg veszéllyel és szörnyűséggel, de ugyanekkor Bastian is szenved a fájdalomtól, amit a regényhős átél. Mert az olvasó, ha jó a könyv, mélyen beleéli magát a sztoriba, és átérez minden érzelmet, gondolatot, fájdalmat, és félelmet, amin a főhős keresztülmegy. A való világ és Fantáziaország összemosása nagyszerű ötlet, igazi katarzisként csapódik le végül a néző számára. A történet elemei között sokszor nincsen ésszerű logikai kapcsolat, de ezt megtudjuk bocsátani, hiszen érezzük a szándékosságot, a lényeget, miszerint a gyermekek álmai és vágyai is mellőzik a logikai szabályrendszert, az unalmas, hétköznapi, szürke beidegződések generálta sablonokat, helyettük meseszerű elemekből tevődnek össze, és ezek az ábrándozások pontosan ettől válnak csodálatossá. Hogy nincsenek korlátaik, ahogy Fantáziaországnak sincsenek határai.

Technikai oldalról a vágást sajnos negatív fényben kell kiemelnem, mert a produkció ezen eleme bizony eléggé gyengére sikerült. A vágó, mintha időnként idegrángást kapott volna, amelynek következtében ott hasított a filmbe, ahol csak tudott, és ennek eredményeképpen időnként, sajnos túl gyakran, kesze-kusza jelenetek miatt bánkódhatunk. De annyi baj legyen, mondjuk boldogan, amikor tudatosul bennünk, hogy maga, a tényleges látványvilág mennyire gyönyörű. A fényképezés lenyűgöző, a tájképek csodálatosak, a színvilág szemkápráztatóan élénk. Petersen helyszínek lehengerlően változatos során kíséri végig a nézőt. A ragyogó Elefántcsonttorony valóban gyönyörűséges, a halálos mocsár a maga ködös, szürke körítésével zseniálisan lehangoló, a Délsarki Jósda, és a hozzá vezető kapuk pedig tiszteletet parancsoló módon szépek, ugyanakkor ezzel együtt, elsősorban méreteik okán, kissé ijesztőek is. Atreyu végül egy rejtélyes helyen lyukad ki, ahol talál egy épületet, amelynek falait eddigi kalandjait bemutató festmények takarják. A fantázialényeket elsőosztályú bábmesteri munkával keltették életre a forgatás során. Falkor, a szerencsehozó sárkány, a gonosz G'mork, a Kőfaló, és Morla, az őslény egyaránt maradéktalan hitelességgel elevenednek meg. A díszletek és a jelmezek szintén minőségi munka eredményeiként jelennek meg az alkotásban. A filmzene igazi hangulatbomba, a jól ismert betétdal, Limahl szerzeménye, pedig megunhatatlan.

neverending4.jpg

Hát engem ez a Bastian gyerek eléggé irritált. Nem igazán tudom, hogy miért, talán Barret Oliver játéka túlontúl erőltetett, hiteltelen, gyakran eltúlzott, és összességében elképzelhető, hogy ezért válik idegesítővé a srác. De ez nem olyan nagy baj, mert a játékidő nagy részében Atreyu-t követjük, márpedig az őt életre keltő Noah Hathaway már sokkal erőteljesebb gyerekszínészi alakítást nyújt. Oké, nem kirobbanó, de legalább hiteles.

A Végtelen történet nagyszerű film, felnőttként nézve is elsőosztályú élmény, sőt, így válik igazán teljessé a nézőre gyakorolt hatás. Megunhatatlan sztori arról, hogy ragadjuk meg Fantáziaország széthullt birodalmának darabjait, és építsük újjá azt, aminek megmentése majd gyerekeink feladata lesz, amikor mi felnövünk, és megpróbáljuk összezúzni. 8,5/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr256984355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

!Márk! · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.12.16. 18:08:35

Nem láttam a filmet (a mocsaras jelenetet leszámítva), de az írás alapján nem is jött meg hozzá a kedvem. Számos film elsütötte már ezt a témát, cseppet sem hangzik számomra izgalmasnak.

Egy észrevételem lenne, mindenféle trollkodás vagy támadás nélkül: érződik az írásaidon, hogy rengeteget olvasol. Elsőre jó ötletnek tűnhet nagyon szép és kikerekített összetett mondatokban megfogalmazni a véleményedet, de néha túl soknak érzem a kacifántos jelzőket. Csavarod a kifejezéseket, ami szerintem a "szakmaiság" rovására megy. Értsd úgy, hogy írhatnál többet a film okozta hatásokról, mélypontokról, csúcspontokról, negatívumokról, pozitívumokról. Oké, hogy írsz ezekről, de jobb lenne az én szemléletem szerint, ha kicsit jobban is beleásnád magad ezekbe a dolgokba. Néha az a benyomásom, mintha egy könyv egyik oldalát olvasnám, nem pedig egy filmkritikát. Az Azkabani fogoly-kritika tökéletes ellenpélda erre, kíváncsi vagyok, milyen konzekvenciát vonnál le, ha összehasonlítanád a két írást.

De ez a te blogod, a te stílusodban készült tartalmakkal, ez csak építő kritika volt a részemről.

drover(fanyul társa) 2014.12.17. 16:33:36

A soundtrackot a Giorgio Mororder (a szintipop atyja)- Keith Forsey bejáratott páros követte el, Limahl csak eldalolta és nem szerezte az ominózus számot.

mojoking77 2014.12.17. 17:47:20

@Powerful900: Jesszus, mennyi idos vagy?
Ha 30 es 45 kozt akkor szinte kikerulhetetlen lett volna a film.
Bar en kb 20 eve lattam utoljara, de most konkretan kedvet kaptam az ujboli megnezesere, emlekeim szerint egy nagyon komoly kis film volt ez...
Az irassal semmi gond, neha ilyen tipusu is kell, nem csak a tanult frazisokat kell elpuffogtatni ujra es ujra.
Legalabb is szerintem...

SzocsO 2014.12.17. 18:16:00

Huh, senki ne nézze meg ezt a filmet, borzasztóan rossz, katasztrófa. És most nagyon finoman fogalmaztam. Tessék elolvasni a könyvet. Nem akarok következtetni, de sztem a posztoló nem olvasta, nem ajnározná ennyire ezt a sz*rt.. A könyv második fele, ami nincs is benne, a fontosabb szerintem (a filmből is kihagyták a könyv elejének a felét) Még egyszer: borzalmas film. Michael Ende is utálta a filmet, talán még perelt is.
Ja, és a könyv nem csak ilyen egydimenziós közhelyekről szól.

Dr.Jones · http://mediaviagra.blog.hu 2014.12.17. 19:00:27

Nem olvastam a könyvet, de a film nálam orbitálisan nagy klasszikusnak számít, gyerekkorom egyik legnagyobb kedvence (a Star Wars, az Indiana Jones és a Godzilla-filmek mellett). 1-2 éve újráztam én is, de még mindig imádom.

Gringo 2014.12.17. 19:33:25

Tinikorunkban nagy sláger volt a film, de én valamiért nem láttam. Úgy emléxem, már akkor is "nyálasnak" tartottam a sztorit. :)

!Márk! · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.12.17. 19:53:59

@mojoking77: Akkor még nem éltem, amikor ez a film kijött. Így szerintem érthető, hogy kimaradt számomra. :)

rudebwoi 2014.12.17. 20:12:52

Fantasztikus könyv felébôl (sem) készült minôsíthetetlenül szar film!
Egyik elsô kônyv amit gyerekkoromban olvastam, aztán többször is újra... 25 év után kedvet is kaptam ismét... :)

mojoking77 2014.12.17. 20:40:43

@SzocsO: -1.
Ugy velem nezd meg egyszer,ahelyett, hogy ilyen hulyesegeket irsz ide... :)

mojoking77 2014.12.17. 20:42:33

@Powerful900: megvan a program valamikor a ket unnep kozti pihenos napok egyikere... :)
Max visszajossz, es elkuldesz a picsaba. (Arrol nem is beszelve, hogy az otthoni blogon is mehet egy post belole. Arra sajnos nem fogok tudni reagalni... :)))

SzocsO 2014.12.17. 20:56:56

@mojoking77: Te meg előbb olvasd el a könyvet, azután meg már úgysem fogsz irkálni, hanem inkább kitörölnéd azt a hülyeséget, amit bekommenteltél.

Fék_Emil 2014.12.17. 21:48:50

Egyet kell értenem pár előttem szólóval, ez egy fantasztikus könyv borzalmas filmre vitele. Annak idején még moziban láttam, idén megpróbáltam újra megnézni, de nem bírtam. A könyvet viszont el fogom olvastatni a fiammal.

ügyfélszolgálatos 2014.12.17. 23:16:06

Ez a film jó? LOL látszik, hogy az OP nem olvasta a könyvet, mert akkor tudná, hogy ez annak a megerőszakolása...

Locassen 2014.12.18. 01:33:26

a könyv tényleg klasszisokkal jobb (megkockáztatom, hogy a XX. század második felének egyik legkiemelkedőbb irodalmi alkotása), és Endének ennek megfelelően elég negatív véleménye volt róla, de ennek ellenére nekem a filmadaptáció is tetszik. Részben azért, mert ez az első film, amire emlékszem, hogy láttam, másrészt meg a technikai megvalósítás a kor színvonalán sztem zseniális, harmadrészt meg el kell fogadni, hogy egy film sosem érheti el a könyvek inspirálta képzelet gazdagságát - még az sem, amelyik pont erről szól:)

P.S.: nem bölénypásztor, az egy olyan állat, amit nem kell pásztorolni:) vadászik rájuk

pele_nka 2016.10.12. 13:40:24

Én 1986-ban 3x megnéztem moziban, nagyon tetszett, majd elolvastam hamar a könyvet is utána (és azóta is 2-3 évente mindig, a cikk szerzője érezhetően egyszer sem) és akkor rájöttem, hogy minden erénye ellenére mennyire kevés is ez a film, töredékét sem mutatja be annak, amiről a könyv szól és teljesen érthető, hogy az akkoriban Itáliában élő Ende szerint a Vezúvba kellett volna hajítani ezt a forgatókönyvet. Nagy ziccert hagytak ki az alkotók, mert amúgy sok dolgot nagyon jól megalkottak, tetszett Pörtarkreccs, Morla és Fuhur is és Hathaway is jó választás volt a szerepre. Peter Jacksonnak kellene belőle egy nagyon komoly filmet készítenie, Igramullal, A Vándorló Hegy Öregjével, Szőrszörénnyel, Újuola asszonnyal stb - bár alighanem ő nem bírna magával és a leírtaknál sötétebbre, erőszakosabbra venné a sztorit.
süti beállítások módosítása