Az első Amerika Kapitány - film fájóan semmilyen lett, és érezhetően csak muszájból készült el a Bosszúállók kiegészítéseként. Ettől függetlenül a folytatásnak az előző rész premierje után szinte azonnal nekiálltak, hiszen az univerzumot bővíteni kell. Elsőre mutatósabbnak tűnik, mint Az első bosszúálló. A rendezők Anthony és Joe Russo, a főszereplő továbbra is Chris Evans.

A magyar filmművészet repertoárját tanulmányozva viszonylag ritkán találunk kiemelkedő mozgóképes alkotásokat. Különösen az utóbbi időben fogyatkoztak meg az emlékezetes produkciók, bár meg kell említeni, hogy A nagy füzet talán egy új korszak első lehelete. Reménykedjünk. Na, de, hogyha kortársaink mégsem képesek minőséget teremteni, akkor szépen el kell kezdenünk kutatni a korábbi évtizedek termése között. Bacsó Péter 1969-ben rendezte meg A tanú című filmjét, amely talán a legfőbb magyar mozgókép azok közül, amiket, koruktól függetlenül, fiatalok és idősek is egyaránt ismernek.

„ Ha Hitler nem létezik, a zsidók kitalálták volna. ”

A fasizmus témaköre legmaradandóbb formájában az Amerikai história X-ben jelent meg a filmvilág eddigi történetében. Tony Kaye mozgóképe nyomasztó, brutális hatása által vésődött a nézők emlékezetébe, hiszen kendőzetlenül megmutatta, hogy ez a szélsőjobboldali, minden ízében eltúlzott eszme milyen mértékekig tudja porig rombolni az emberi életet. Henry Bean, szinte biztosan a história hatására, 2001-ben elkészítette A hitetlen című filmjét, amelyben a fentebb említett mesterműhöz képest tónusokkal jobban árnyalja a fajgyűlöleti gondolatokhoz fűződő értekezéseket, ám a cselekményt mégsem sikerül hasonlóan izgalmassá komponálnia. Tehát A hitetlen bizonyos értelemben mélyebb film, mint az Amerikai história X, de összességében mégsem olyan jó, mint Kaye remeke.

Frank Darabont jegyzi a legemlékezetesebb Stephen King-adaptációkat ( A remény rabjai, Halálsoron, A köd ), így nagy volt az öröm és a várakozás, amikor az úriember választása a The Walking Dead képregénysorozatra esett. Az első évad kissé felemás teljesítménye után a második szezon már nagyon ütős volt, a harmadik pedig maga volt a zsenialitás. Rég vártak már ennyire évadnyitót az emberek, mint az utóbbi hetekben-hónapokban, és most végre bemutatkozott a széria negyedik felvonása.

Az írás spoileres!

A horror műfaj már jó ideje nem tud egyedit, újat mutatni az egyre inkább kiéhezetté váló közönségnek. A Fűrész-széria kifutásával az utolsó fényforrás is eltűnni látszott az eredeti horror-ötletek univerzumából. Az újabb produkciók egytől egyig feldolgozások, klisétengerek, vagy simán csak szar minőségű mozgóképek. Az ok egyszerű, és szomorú. Mára eljutottunk oda, hogy a műfaj lehetőségeit nagyjából kiaknázták a benne alkotó művészek, és nemcsak hogy nehéz, de szinte lehetetlen újat mutatni. Ilyenkor kell leleményesnek lenni, és valami olyasmit csinálni, amilyet Brad Falchuk és Ryan Murphy alkottak 2011-ben. Ez volt az American Horror Story. A sorozat, ami a horrorműfaj alapsablonjait vette elő, és sikerült őket teljesen új fényben feltüntetnie. Klisék megújítása és összegyúrása, jó adag extrém, bátor töltettel. Ez lehet a műfaj jövője. A széria különlegessége az antológia-szerű felépítésmód. Minden évad egy kerek egész, önálló történetet mesél el, visszatérő színészekkel. Néhány napja kezdetét vette a harmadik szezon, amelynek középpontjában a boszorkányság témaköre áll.

Az írás spoileres!

Ismét egy Irvine Welsh - mű filmadaptációját nézhetjük a mozikban bő egy hete. Danny Boyle már alkotott kult-klasszikust a skót prózafaragó egyik regényéből, és a Trainspotting azóta is az egyik leghatásosabb drogos film. Ezúttal Bruce Robertson szennyben fürdő, édességtől mentesen keserű története került terítékre, a karmester Jon S. Baird volt. Örülünk? Nem egészen. Inkább valósággal meg vagyunk hatva a hálától, amiért a Mocsok stábja egy ilyen lenyűgöző mesterművel ajándékozott meg minket.

Sok a jóból, szokták mondani, de a Supernatural elképesztően kreatív modern fantáziavilágából a mai napig nem volt elég. Ezt bizonyítja a tény, hogy néhány napja több millió rajongó ( velem egyetemben ) gyermeki lelkesedéssel tapadt a kilencedik szezon nyitóepizódja elé. Ritka dolog, hogy egy sorozat akkora népszerűségnek örvendjen, hogy ennyi évadot berendelnek belőle, ám az Odaát robog tovább, megállíthatatlanul, és ami a legjobb: A hosszú karrier egyáltalán nem ment a minőség rovására.

Miután Denis Villeneuve Felperzselt Föld című filmje bezsebelte Oscar-jelölését, a direktort elhalmozták hollywoodi ajánlatokkal. Gondos válogatás után végül Aaron Guzikowski forgatókönyvére esett a rendező választása. A Fogságban egyértelműen elsöprő mértékű pozitív kritikai visszhangot váltott ki, ezért már nagyon kíváncsi voltam a produkcióra. Most, hogy megnéztem, azt kell mondanom, hogy kicsit csalódott vagyok. Persze, ez nem nagy dolog, hogyha az ember tökéletes filmet vár.

Seth Macfarlane 1999-ben alkotta meg minden idők egyik legbetegebb tévésorozatát, a Family Guyt, ami eszelős, a hülyeség határait kreatívan feszegető stílusával, ugyanakkor értelmes, gazdag üzenetcsokrával tartja foglyul nézőjét. A hasunkat fogva nevetünk, de ugyanakkor el is gondolkodunk a komoly társadalomkritkákat hordozó, ironikus momentumokon. A Family Guy hamar beállt a népszerű felnőttrajzfilmek sorába, és ugyanúgy befagyasztotta az időt, mint a South Park és a Simpson család. Stewie még mindig csak egy éves, Briannek ugyanúgy körülbelül öt éve van hátra, Meg és Chris pedig továbbra is tinédzserek. Az őrült család, a szerethető retardált, Peter Griffin vezetésével immár tizenkettedszerre indult világhódító útjára. Az új szezon két hete kezdődött, lássuk, milyen volt az első két rész!

Mi történt M. Night Shyamalannal? Hova lett a rendező, aki egykor olyan nagyszerű produkciókat hozott tető alá, mint a Hatodik érzék, A sebezhetetlen, vagy a Jelek? Magánéleti tragédia, esetleg személyes trauma lehet a változás oka? Vagy a rendező helyét átvette egy skrull? Egyszerűen nem lehet értelmes magyarázatot találni a hihetetlen mértékű színvonalhanyatlásra. Már A falu is borzalmasan gyenge volt, de a 2010-es Az utolsó léghajlító esetében már nem volt egyetlen ember sem, aki pozitívan nyilatkozott volna a rendező munkájáról. Ez utóbbi filmet én már inkább meg sem néztem. Idén azonban váratlan dolog történt. Annak ellenére, hogy Shyamalan minden jel szerint kiégett, kapott egy utolsó utáni esélyt, méghozzá Will Smithtől, aki őt választotta ki következő, fiával közösen forgatandó filmjének direktorául.