Frank Darabont jegyzi a legemlékezetesebb Stephen King-adaptációkat ( A remény rabjai, Halálsoron, A köd ), így nagy volt az öröm és a várakozás, amikor az úriember választása a The Walking Dead képregénysorozatra esett. Az első évad kissé felemás teljesítménye után a második szezon már nagyon ütős volt, a harmadik pedig maga volt a zsenialitás. Rég vártak már ennyire évadnyitót az emberek, mint az utóbbi hetekben-hónapokban, és most végre bemutatkozott a széria negyedik felvonása.
Az írás spoileres!
A harmadik évad befejezéseként Rick és csapata átszállította a Kormányzó városának lakosait a börtönbe, ezzel ért véget az előző szezon. Azóta létrehozták saját kis településüket, amelyet a széria főbb szereplői által alkotott tanács irányít. Látszólag béke uralkodik, és már 30 napja nem történt semmi említésre méltó ( az epizód címe is ezt tükrözi ). Ám ekkor Daryllék portyája katasztrófába fullad, Rick szembesül egy megdöbbentő emberi tragédiával, és egy egészen újfajta veszedelem is felüti a fejét.
Megmondom őszintén, hogy kezdetben kissé unalmasnak éreztem ezt a nyitórészt. Szerintem jobban kéne pörögnie az eseményeknek, hogy a kiéhezett rajongók kedvükre élvezkedhessenek. Persze, úgy a játékidő felétől kezdve rákapcsol a forgatókönyv, és én is szépen fokozatosan megnyugodtam, ugyanis történnek itt dolgok. Nagyon érdekes például, hogy Rick mennyire kivonja magát a közösségi életből. A sorozat eleje óta rájár a rúd a férfira, még zombiapokalipszis-mércével mérve is, és láthattuk, hogy a harmadik évadban már a teljes összeomlás szélére sodródott. Most, hogy győzedelmeskedtek a Kormányzó felett, Rick csak lézeng, és igyekszik a körülményekhez képest normális életet élni. Éppen egyedül rója a börtönt környékező erdő talaját, amikor összefut egy tetőtől talpig piszkos, zavarodott nővel, aki megkéri főhősünket, hogy férjével együtt kísérje be őket is a börtönbe. Rick először azonban találkozni akar a férfival. Azt persze azonnal érezzük, hogy a nővel valami nincsen rendben. Ez egy apró, tragikus momentum, de az alkotóknak sikerül nagyon jól eltalálniuk a hatását. Még egy emberélet veszik el a több milliárd másik után, de mi mégis azt érezzük, hogy ez már sok, hogy most telt be a pohár. Azt kívánjuk, hogy ne legyen több halál. És itt elő is jön a The Walking Dead óriási erőssége. A dráma. Ez a sorozat tulajdonképpen nem is horror, sokkalta inkább dráma, és úgy tűnik az alkotók még mindig profik az emberi tragédiák, alakuló kapcsolatok, érzelmeket árasztó momentumok gyártásában.
Eközben Daryl vezetésével egy kisebb csapat portyára indul. Épp egy bevásárlóközpontot vizsgálnak át, amikor a sorozat eddigi egyik legkreatívabb zombitámadásával találkoznak. Az épület tetején ugyanis egy helikopterszerencsétlenség következtében tömegével tolonganak az élőhalottak, akik az elgyengült tetőszerkezeten keresztül hőseink nyakába hullanak. A készítők ezúttal sem félnek csatarendbe állítani a maszkmestereket, akik szokásukhoz híven alaposan kitesznek magukért, így a gyengébb idegzetű nézőknek ( akik három évad után is itt vannak? ) ismét lesz miért eltakarni a szemüket. És ezzel együtt megtörténik az első incidens is az elmúlt harminc nap intervallumát tekintve, ami eléggé váratlan, de még megdöbbentőbb Beth reakciója a történtekre. Ő már nem sír többé.
És mivel is érne véget a záróepizód, ha nem egy váratlan, és nagyon, de tényleg nagyon ütős fordulattal. Feltűnik egy rejtélyes betegség, ami körülbelül egy nap alatt végez az egyik mellékkarakterrel, aki természetesen rögtön visszatér. Vajon a zombivírus mutálódott, hogy hamarabb kebelezhesse be a haláluk után mindenképpen visszatérő túlélőket? Vagy csak megtalálta hőseinket egy teljesen "hétköznapi" gyilkos kór, ami tizedelésbe kezd? Hát, az biztos, hogy lesz min izgulni az elkövetkező hetekben.
Nem mondom azt, hogy ennél erősebben nem lehetett volna kezdeni a negyedik évadot, de azért az biztos, hogy izgalmas kezdeményezések már most vannak, és szerintem megint csak lesz dráma is bőven. Jó volt ez!
