Évek óta haptákba állva vártam, több millió képregényrajongó társammal együtt, hogy idén végre-valahára a mozikba kerüljön a Marvel legnagyobb szuperhőscsapata, A bosszú angyalai. Ezúttal érthető módon választották a szinkronfordítók a Bosszúállók címet, így ezen most nem akadnék fent. Helyette inkább prezentálnék egy írást az idei év egyik legmonumentálisabb moziélményéről.

A mozivásznakon korábban Thor önálló filmjében látott Loki ( Tom Hiddleston ) megszerzi a S.H.I.E.L.D által őrzött, kutatás tárgyát képező energiaforrást, a Tesseractot. Ezzel az eszközzel az asgardi vikingisten képes egy egész földönkívüli sereget a Földre szabadítani, ezzel uralma alá hajtva a bolygót és az egész emberiséget. Nick Fury ( Samuel L. Jackson ) egy korábban leselejtezett tervet vesz elő újra, mikor összehívja a leghatalmasabb ismert hősöket, hogy mentsék meg a világunkat. Így áll össze Amerika Kapitány ( Chris Evans ), Vasember ( Robert Downey Jr. ), Thor ( Chris Hemsworth ), Hulk ( Mark Ruffalo ), Fekete Özvegy ( Scarlett Johansson ), és Sólyomszem ( Jeremy Renner ), hogy megvívják azt a harcot, amit mi nem tudnánk.

A forgatókönyvvel az égvilágon semmi baj nincs. Sikerült a lehető legmegfelelőbb tömegű sztorit összerakni, ami kapott egy kisebb fajsúlyt is. Ennek nagyon örültem, hiszen így végre Nolan Batman filmjei mellé a Marvel is elhozott egy olyan produkciót, amit tényleg komolyan lehet venni, és még véletlenül sem lehet ráfogni a gyerekes jelzőt. Többször megpendít a szkript egy eléggé erős társadalomkritikát, de ebből pont annyit kapunk, ami épp elég. Ami viszont sokkal több szerepléshez jut, az a poénvilág. Egyszerűen eszméletlen! A Bosszúállók csak úgy roskadozik a jobbnál jobb beszólásoktól, vicces momentumoktól. Habár a szándékosan a Bosszúállók elé elkészített előzményfilmek nem minden esetben nyűgöztek le, - Az Amerika Kapitány csapnivaló, a Vasember 2 unalmas és érdektelen, ellenben a Vasember első része egészen szórakoztató, a Thor pedig egyenesen kiváló, - ezúttal mégis tudtam az összes fontosabb szereplővel szimpatizálni. Míg a Mjölnirrel arcoskodó villámisten kissé unszimpatikus volt saját filmjében, addig itt ő az egyik legkedvelhetőbb figura, a nézőnek sikerül közelebb éreznie magát hozzá. Chris Hemsworth játéka pedig ugyanúgy teljesen jó, mint korábban. Downey Jr. ezúttal hozza legjobban Tony Starkot. Nem tartom különösebben jó színésznek, de a Bosszúállókban kétségtelenül remekel. Végre-valahára a szó szerint jó öreg Kapitány karakterébe is szorult a zérónál több élet, és habár alapjában véve a figura nem ad sok teret, Chris Evans már egy sokkal elfogadhatóbb alakítást nyújt, mint az előzményfilmben. Hulk harmadik nagy vásznas szereplését ismét egy új aktor, ezúttal Mark Ruffalo tolmácsolja, aki könnyed lazasággal kelti életre Bruce Bannert, és vonásai erőteljesen felsejlenek a zöld óriás képében is. Johansson, kollégáihoz képest egy egészen picivel gyengébb játékot nyújt, viszont annyira brutálisan jó csaj, hogy már csak a külsejével simán elviszi a karaktert a hátán. Jeremy Renner mindig jó, itt is majdnem ő viszi a prímet, Sólyomszem karakterével sincs semmi gond, ő talán a legemberközelibb figura. Aki viszont szerintem a legjobb a gárdából, az Hiddleston, aki hibátlan arcjátékkal hozza el Lokit. Sátáni vigyora kifejezetten hatásos.

Kétségtelen, hogy a Bosszúállók legnagyobb húzóeleme a látvány. Az a látvány, amihez foghatót talán még sosem láthatott a közönség. A vizuális effektek és az operatőri munka feledhetetlen elegyet alkot. Nem győzöm nem megemlíteni a végső, New Yorkban játszódó csatát, vagy inkább háborút, ahol a felvonás legizgalmasabb részénél a kamera egy hosszú snittben bepásztázza az egész harcmezőt, megmutatva, hogy melyik szereplő éppen hol küzd. Az effektek eszméletlenek, elég csak megemlíteni a levegőbe emelkedő helibázist, vagy az űrlényeket, amelyek, jogi problémák miatt ugyan nem hivatalos Marvel-lények, frenetikusan jól néznek ki. A harcjelenetek pedig az akciómozik és a képregényrajongók legvadabb álmainak megtestesülései. Monumentális, mindent elsöprő fightokat láthatunk. Természetesen a végső, kb. 40 perces nagy leszámolás nyújtja ilyen téren a legnagyobb élményt, ami azért eléggé emlékeztet a Transformers 3 végjátékára, leginkább a nagy totálok miatt.

Amit még nem lehet szó nélkül hagyni, az a zene. Az eddigi Marvel-filmeknél, kivéve a Pókembert, mindig csak tucat-aláfestő muzsikát nyomtak, ezúttal azonban valóságos epikus hangorkán keríti hatalmába a nézőt. A jelmeztervek most is elsőosztályúak, ilyen téren soha sem volt gond a Marvel-adaptációkkal ( majd lesz az új Pókembernél ). Vasember páncélja továbbra is hihetetlenül cool, Kapi Amerikáért bármikor bátran kiheréltetem magam rucija is megér egy misét, és Fekete Özvegy feszülős, dögös S.H.I.E.L.D.-egyenruhájáról meg már ne is beszéljünk. Hulk kidolgozása nem rossz ugyan, de az eddigi három filmje közül itt mutat a legkevésbé jól. Közelébe sem ér A hihetetlen Hulk-beli óriásnak.

A Bosszúállókra nincs jobb szó a lélegzetelállítónál. Végső soron persze popcornmozi ( bár a képregények lapjairól bőven lehetett volna nehezebb történeteket is adaptálni ), de 100%-ban magával ragadó, eddig sosem látott kikapcsolódást nyújt, és jó nagy zúzdát.