A téli szünetről visszatérő The Walking Dead egymás után hozta a remek epizódokat, az lehetett a nézők érzése, hogy az évad első felében gyakorta gyengélkedő sorozat végre új erőre kaphat. Aztán múlt héten kisiklott a vonat és a 13. rész kapcsán igazából annyi volt csak a kérdés, hogy vajon sikerül-e visszalapátolni a szerelvényt a sínekre, avagy a TWD tovább csúszik lefelé a szakadékba.

Filmekről kritikákat írni alapvetően nem túl bonyolult (erre egyes kommentelők előszeretettel világítanak rá a negatív véleményt közlő cikkekhez fűzött, "csinálj jobbat, paraszt!" jellegű hozzászólásokkal), viszont minőségi mozgóképet készíteni már valamivel bonyolultabb. A hazai filmes blogok olvasói számára a véleményét rendszerint tutira megmondó Lisztesként ismert Molnár Szilárd elhatározta, hogy kipróbálja magát a kamera mögött is, így születhetett meg a R.E.M. című amatőr, nagyon kicsi költségvetéssel bíró sci-fi thriller.

"Az orvos azt mondja a betegének: Van két rossz hírem. Az egyik rossz hír, hogy maga rákos. És a rosszabb? Alzheimer-kóros is.

A beteg gondolkozik egy percig, majd azt mondja: Hát legalább nem vagyok rákos."

Az egész sorozat esszenciája és minden eszelősen profi zsenialitása egyetlen viccbe tömörítve.

2015 már az eddigiek alapján is a csalódások évének nevezhető. Még csak március eleje van, de már több általam igencsak várt produkció is megérkezett a mozikba, ám ezek közel sem váltották be hozzájuk fűzött reményeimet. Bő két hónap alatt mennyi kiábrándulást is kellett elviselnem? Számoljuk csak össze... ja, várjunk... A Chappie-vel együtt?

A Chappie-vel együtt...

Frank Underwood hatalomvággyal átitatott bosszúhadjárata olyan sorozatot prezentált, amihez foghatóval ritkán találkozik a néző, legyen szó akár a minőség, akár a stílus aspektusáról. Mondanom se kell, nagyon vártam már a harmadik szezont még úgy is, hogy csak bő egy hónapot kellett kibírnom, hiszen nemrég fejeztem be a második felvonást. Na de a kérdés adott. Tartja-e az új évad az előzmények megrendítően masszív, erőteljes szintjét?

A Bodom és a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan a közelmúltban megmutatták, hogy a kis költségvetéssel, ám kimeríthetetlen kreativitással bíró magyar produkciók igazán érdekes csapást kezdenek kialakítani a hazai filmművészet fejlődő világában. És most íme itt van a R.E.M. című sci-fi thriller, amely minden bizonnyal forgalmazásba is fog kerülni, ám közületek három szerencsés partnerével már e hét vasárnap, tehát március 8-án megnézheti a filmet a Sugár moziban, a vetítés 12 órakor kezdődik.

Ahhoz, hogy nyerj, nem kell mást tenned, mint küldened egy e-mailt a sparrow.movietank@gmail.com címre, amelyben leírod, hogy melyik a kedvenc magyar filmed és miért. Az e-maileket pénteken (március 6.) 13 óráig küldhetitek, a sorsolás még aznap délután meg fog történni. (Az e-mail Tárgy mezőjébe azt írjátok, hogy "R.E.M.")

Alább a szinopszis olvasható, a tovább mögött pedig a film plakátja és az előzetes látható.

"A drogfüggő Joe (Orbán Gergely) egy új szomszédot kap Márk (Pavlics Tamás) személyében, aki magával hoz egy titokzatos szerkezetet viharosan elhagyott külföldi állásából. A gép lehetőséget ad használójának arra, hogy másik álmait bejárhatja, ez pedig ilyen formában egy elképesztő és addiktív élmény - sokkal jobb, mint amikor mi álmodunk. A két férfi természetesen nem tud ellenállni a késztetésnek, idővel azonban egymás álmai kevésnek bizonyulnak, és erőszakkal bevonnak újabb áldozatokat a játszmába. A dolgok pedig itt kezdenek egy kicsit szétcsúszni..."

Minden idők legjobban fésült rendezője, Tim Burton, újra jelentkezik. Aktuális filmje kedvéért Johnny Depp-et Amy Adamsre és Christoph Waltzra cserélte (soha rosszabb váltást), a rémmeséket pedig életrajzi drámára, hogy saját látásmódjának megfelelően értekezzen egyet a valódi művészet mibenlétéről.

Múlt héten kiszámíthatatlan, sejtelmes pontjához érkezett Frank Darabont sorozata. Nem igazán tudtam, mit várjak az új epizódtól, ám pont ezért volt izgalmas belevágni az aktuális negyven percbe. Tartottam az önismétléstől, és kíváncsi voltam arra, hogy a készítők mivel próbálják szélesíteni a The Walking Dead tárházát. És az új résznek vannak érdekes mozzanatai, ám összességében sajnos azt kell mondanom, hogy kedvenc zombiszériánk már régen produkált ennyire gyenge epizódot.

Míg az Orphan Black-re jóformán mondhatni véletlenül akadtam rá, addig Jenji Kohan szériájával már szemeztem egy ideje, és leginkább elegendő ráfordítható idő hiányában nem álltam még neki. Most viszont belevágtam. Nem igazán tudtam, mire számítsak ettől az első blikkre dramedy stílusúnak tűnő sorozattól, ám a tizenhárom rész során begyűjtött tapasztalataim igencsak pozitívak. Az Orange Is the New Black első szezonja egészen kiválóra és egyedire sikeredett.

Azon túl, hogy Margot Robbie jelenleg az egyik leggyönyörűbb fiatal színésznő Hollywoodban, még tehetsége sem elhanyagolandó, ezt hibátlanul bizonyította A Wall Street farkasában. Martin Scorsese mesterműve kiváló ugródeszka lehet Robbie számára, persze csak akkor, ha sikerül hasznos szerepeket választania. Nem biztos, hogy jó ómen leszerződni az utóbbi években konstans lejtmenetben lévő Will Smith mellé, de ő azért bevállalta.