Filmekről kritikákat írni alapvetően nem túl bonyolult (erre egyes kommentelők előszeretettel világítanak rá a negatív véleményt közlő cikkekhez fűzött, "csinálj jobbat, paraszt!" jellegű hozzászólásokkal), viszont minőségi mozgóképet készíteni már valamivel bonyolultabb. A hazai filmes blogok olvasói számára a véleményét rendszerint tutira megmondó Lisztesként ismert Molnár Szilárd elhatározta, hogy kipróbálja magát a kamera mögött is, így születhetett meg a R.E.M. című amatőr, nagyon kicsi költségvetéssel bíró sci-fi thriller.

A készítők által megosztott szinopszis:

"A drogfüggő Joe (Orbán Gergely) egy új szomszédot kap Márk (Pavlics Tamás) személyében, aki magával hoz egy titokzatos szerkezetet viharosan elhagyott külföldi állásából. A gép lehetőséget ad használójának arra, hogy másik álmait bejárhatja, ez pedig ilyen formában egy elképesztő és addiktív élmény - sokkal jobb, mint amikor mi álmodunk. A két férfi természetesen nem tud ellenállni a késztetésnek, idővel azonban egymás álmai kevésnek bizonyulnak, és erőszakkal bevonnak újabb áldozatokat a játszmába. A dolgok pedig itt kezdenek egy kicsit szétcsúszni..."

Ez egy kis költségvetésű, amatőr alkotás, ilyen szempontból leginkább a múltkor tárgyalt Bodomhoz tudnám hasonlítani. Az ennyire kicsi produkciókat természetesen a maguk kategóriáján belül kell kezelni, és nézőként illetve kritikusként egyaránt kötelességünk figyelembe venni a készítők számára adott lehetőségek meglehetősen szűkös tárházát.

A R.E.M. egészen ügyes thriller lett végül, minimális büdzséből készült, amatőr magyar filmként kifejezetten emlékezetes. Szilárdék olyan szoros határok közé voltak szorítva, amelyek nyilván nem engedték a legvadabb ötletek megvalósítását, és pont itt jön a képbe a produkció azon vonása, ami számomra kifejezetten megkapó volt. Az alkotóvágy legyőzte a büszkeséget, és szerencsére nem akart sokat a szarka, csak annyit, amennyit még elbírt a farka. Minimalista, a hatást aprólékos megoldásokkal fokozó, a hangulatot kiteljesíteni nem mindig képes, ám végső soron sodró lendületű alkotás született.

A történet ötletes, és az alapvető kliséken túl még a karakterekbe is szorult némi plusz fantázia. A függőség témakörét alapmagjaként megtevő, itt-ott Christopher Nolan Eredetére utaló momentumokkal megtűzdelt cselekményvezetés időnként leül ugyan, ám többnyire sikerül érdekfeszítőnek maradnia. Az expozícióba még jóízű humorvonulatot is sikerült beilleszteni, ami ügyes színesítőeszközként érvényesül. A későbbiekben sikerül komorabb hangvételt megütni, a pörgős finálé kikerekítése pedig egészen bravúrosan teljesedik be, miközben a természetesen amatőr, kiforratlan, ám többnyire korrekt, hiteles alakítások narrálják az események láncolatát. Aláfestésként a Bodom óta ismerős név, Elekes Gergő nagyon király, sokszínű zenéjének dallamai szólnak.

A R.E.M. jól sikerült amatőr film, persze gyakorlatilag a semmiből készült így nyilván a helyén kell kezelni. Lehetőségeihez képest viszont különösen megbecsülendő a végeredmény. Nagyjából a Bodom kategóriáját képviseli, tehát a tízes skálán ide is osztanék egy 7/10-et.