Szerencsére a Pixar nem egyeduralkodó az animációs műfajban. A DreamWorks és a Disney saját gyártás is rendszerint képes kellemes, sőt, olykor egészen zseniális filmélményekkel kényeztetni a nézőket, és akkor más területekről, például a japán animékről még szót sem ejtettem. Ezúttal a Walt Disney hozott egy egészen meglepően kimagasló filmet. Habár a Zootropolis már előzetese alapján is szórakoztatónak tűnt, végül az összkép a vártnál sokkal komplexebb és hangulatosabb élményt nyújt.

A haldoklás szar dolog. Főleg akkor, ha idő előtt, fájdalommal és magánnyal kísérve érkezik. Nem véletlen, hogy a filmvilágot is újra meg újra megihleti a halálos betegségek és a velük való együttélés és küzdelem témaköre. Van, hogy indokoltan véresen komoly tálalásban láthatjuk a főszereplők viszontagságait (Csillagainkban a hiba), gyakoribb azonban, hogy a készítők inkább a fanyar humor és a könnyedebb filozofálgatás eszközeihez nyúlnak (Fifti-fifti, A bakancslista). Most a németek hoztak egy alkotást, ami utóbbi kategóriát erősíti, ráadásul közel sem annyira rossz, mint amennyire no name.

Furán vagyok én ezzel az X-Men dologgal. A filmekkel és a képregényekkel egyaránt. A szuperhőstörténetek rajongói mindig is ezt a csapatot emelték az egyik fontos piedesztálra, és habár én is szívesen nézem és olvasom a kalandjaikat, nagy erővel magával ragadni soha nem volt képes ez a világ. A fiatalított gárda filmjeihez az általános közvéleményhez viszonyítva jóformán fordított arányosságban állok. Az elsőket mindenki az egekig magasztalta, én viszont kifejezetten utáltam, Az eljövendő múlt napjai tetszett, de közel sem éreztem olyan átütőnek, mint a többség. A legújabb mű, az Apokalipszis meglehetősen rideg fogadtatást kap a kritikusoktól, viszont én, ha meghülyülök se tudom azt mondani, hogy rossz. Kifejezetten tetszett, jól elvoltam vele.

A sok Oscar-jelölt filmdráma, tucathorror és szuperhősfilm áradásában fuldokolva néha igényünk mutatkozhat valami másra. Akár beismerjük, akár nem, mindannyiunk számára kellemes élmény lehet időnként megtekinteni egy-egy böfögve fingós, káromkodós suttyóvígjátékot. A Rossz szomszédság első része kis túlzással iskolapéldája volt a zsánernek, ennek megfelelően kíváncsian várhattuk a folytatást, fenntartásokkal persze, hiszen a vígjáték műfajában nem mindig sülnek el jól az újabb nekifutások.

Másnak lenni mindig viszontagságos állapot. Eltérni a nagy egésztől, kilógni a tömegek hálójából, képviselni valamit, amire átlagos szokatlanságából fakadóan felfigyelnek az emberek. Az egyén lelkében kibontakozó súlyos intraperszonális harcok ilyenkor leginkább abból fakadnak, hogy nem ő az, aki ezt az állapotot választotta. Hiszen ki akarna megrokkanni, kerekesszékben élni. Viszont, ha már így alakult, meg kell ragadni az ebből adódó lehetőségeket is. Rupaszov legalábbis így gondolja, hiszen ki gyanítaná, hogy a megkeseredett nyomorék férfi lebénult lábai alatt töltött fegyver rejtőzik...

Három Vasember, kettő Amerika Kapitány, kettő Thor, két Avengers és A galaxis őrzői a mérleg, a maga nemében mindegyik előremozdította a Marvel filmuniverzumának kialakulását és fejlődését. Egy helyben topogni azonban nem lehet, a kérdés pedig adott volt. Hogyan léphet még tovább a sikert sikerre halmozó stúdió? A választ a képregényfolyam egyik legjelentősebb történetében, a Polgárháborúban vélték felfedezni. Az elsöprő kritikai és közönségsiker után hamarosan a magyar rajongók is meggyőződhetnek arról, hogy mennyire jó ez a film. Persze csak abban az esetben, ha valóban tényleg olyan jó...

Miután Daredevil jogai visszakerültek a Marvelhez, a stúdió nem habozott sokáig, gyorsan bevitték a figurát folyamatosan épülő filmuniverzumukba. A vak ügyvéd szuperhőskalandjait azonban nem mozis franchise képében adaptálták, hanem összeármánykodtak a Netflixszel, így Daredevil története sötétebb hangulati tónusban, durvább erőszakkal megfűszerezve manifesztálódhat a képernyőkön. A történet persze így is részét képezi a mozifilmek által kiépített saját világnak, erre rendszerint láthatunk is utalásokat. A tavalyi első évad jól felépített, izgalmas produkció volt, így természetesen várós volt a folytatás, ami szerencsére hozza a várt színvonalat. Ja, és van benne Megtorló... Igen, végre újra itt a MEGTORLÓ!!

Papp Tamás végzős hallgató a Metropolitan Főiskola Kameraman szakán. Lassacskán szeretné megkezdeni vizsgafilmje forgatását, ám mivel elképzelései minőségiek és nagyszabásúak, komolyabb költségvetésre lenne szüksége. Ezért gondolt arra, hogy tesz egy próbát a Kickstarter nevű  támogatásgyűjtő oldallal. Szép kis összeg gyűlt össze, ám még körülbelül ugyanennyire lenne szükség ahhoz, hogy a tervezett rövidfilm valóban olyan jó legyen, amilyennek Tamás elképzelte. IDE kattintva megtekinthetitek a film adatlapját és támogathatjátok a művet.

Alább pedig egy nem semmi kedvcsináló:

A Movie Tank nevében ezúton is sok sikert kívánok Papp Tamásnak és az összes többi tehetséges, fiatal magyar filmesnek!

Nincs menekvés, a szkeptikusoknak is el kell fogadniuk, hogy a CGI a tömegfilm jövője. Nem kell azonban kétségbeesni, hiszen habár mindig is lesznek, akik elpocsékolják és lebutítják ezt a nagyszerű technikát, azért bőven lehet a komputeranimációt művészi értelemben is használni. Erre ékesebb példa nem is kell, mint Ang Lee Pi élete című kalandfilmje, amiben a tehetséges rendező fantasztikus látványt és hangulatot teremtett. A CGI segítségével olyan jeleneteket varázsolt a nézők elé, amiket valódi vadállatokkal aligha lehetett volna leforgatni. Jon Favreau A dzsungel könyve adaptációját azért vártam nagyon, mert az előbb méltatott mű szellemi örökösének ígérkezett. És látvány szempontjából mondjuk tényleg az is...

Az utóbbi években rendszeres hollywoodi gyakorlattá vált a klasszikus mesék élőszereplős film formában való feldolgozása és ennek sötétített hangulati tónussal történő megtámogatása. Érkeztek korrektebb darabok a zsáner képviseletében (Demóna, Hamupipőke), ám igazán kiemelkedő produktum eleddig nem látott napvilágot. Most megérkezett a Hófehér és a Vadász előzménybe gyúrt folytatása, avagy a Jégvarázs Adult Edition, de nem, ez sem hozza meg a műfaj létjogosultságába vetett hitet.