Szerencsére a Pixar nem egyeduralkodó az animációs műfajban. A DreamWorks és a Disney saját gyártás is rendszerint képes kellemes, sőt, olykor egészen zseniális filmélményekkel kényeztetni a nézőket, és akkor más területekről, például a japán animékről még szót sem ejtettem. Ezúttal a Walt Disney hozott egy egészen meglepően kimagasló filmet. Habár a Zootropolis már előzetese alapján is szórakoztatónak tűnt, végül az összkép a vártnál sokkal komplexebb és hangulatosabb élményt nyújt.

A vadállati időknek leáldozott. Ma már ragadozók és egykori prédáik békében élnek egymás mellett a fényűző fővárosban, Zootropolisban, és a környező területeken egyaránt. Judy kis nyuszi kora óta arra vágyik, hogy rendőr lehessen ebben a világban, ám hiába végzi el csoportelsőként az akadémiát, az előítéletek súlya elől nem menekül. Korábban még egy nyúl sem szolgált és védett, így még saját munkatársai is csak nevetnek rajta, ám a nyuszilány elhatározza, hogy a rideg fogadtatás nem tántoríthatja el. Önként, engedély nélkül vállalkozik egy eltűnt személy felkutatására, ám főnöke a parancsszegés miatt szakmai fejvesztés terhéhez köti az ügy sikerességének kérdését. Judy így extrém lendülettel veti bele magát a szálak felgöngyölítésébe, segítségre pedig Nick személyében lel, aki róka mivolta miatt még a nyuszinál is keményebben ki van téve az előítéleteknek.

A Hős6os után a Disney újabb mesteri animációt varázsolt a vászonra. Megmondom őszintén, hogy habár a lajháros jelenetre kihegyezett traileren jót nevettem, nem vártam igazán nagy durranást ettől az alkotástól. A kész produkció azonban lenyűgözött, bánom is, hogy ennyire megkésve tekintettem csak meg. A Zootropolis ugyanis valóban hihetetlenül komplex élmény és az animációs filmek legnagyszerűbb kategóriáját képviseli, hiszen egyszerre ragadja magával a gyerekeket, de egy pillanatra sem feledkezik meg az idősebb közönségről, sőt, számukra talán még erőteljesebb szórakozást nyújt (már csak a popkulturális utalások miatt is A keresztapától a Breaking Bad-ig bezárólag).

Hiszen ahogy már többször írtam, nagyon sokrétű élményről van szó. Természetesen állatos animáció lévén akad bőven cukiságfaktor, és persze remekül eltalált poénoknak is örülhetünk. A lajháros képsor például tényleg fergeteges. Azonban korántsem ennyi az összes szufla, amit rejt magában ez a produkció. Egészen ügyes krimiről van ugyanis szó, ami még a szó szoros értelemben vett, korhatáros műfajtársai egy jó részénél is hitelesebbé és izgalmasabbá képes válni. A cselekményvezetés szintezettsége kiváló, a lépcsőzetes történetalakulás végig izgalomban tartja a nézőt, a prezentált fordulatok pedig tökéletes pontossággal teszik fel az i-re a pontot.

Emellett maga az alapkoncepció is szóra érdemes, hiszen Zootropolis és társadalma kiválóan reflektál az emberiség fejlődésére és korunk általános helyzetére. Az állatos körítés közepette mindennek megvan a maga megfelelője, vagy inkább karikatúrája, a hivatali ügyintézéstől kezdve a sztereotípiákon át egészen a kisebbségek társadalomban betöltött szerepéig. Mindez ráadásul gyönyörű animációs tálalásban érkezik, bár a Disney rendszám természetesen előrevetítette a minőségi látványt. A színek gyönyörűek, a karakterek mutatósak, a jelenetkoreográfiák pedig nagyon pörgősek és változatosak, némelyik akciózás tényleg székbetapasztó.

A Zootropolis máris komoly pozíciót vívott ki magának az idei animációs mezőnyben, a Pixarnak és Szenillának alaposan fel kell kötniük a gatyát. 10/10.