A Disney ideje lejárt. Az utóbbi években az egykor klasszikusok sorát termelő animációs stúdió által produkált tűrhető, de igazán jónak semmiképpen sem nevezhető produkciókat elnézve legalábbis nem tudunk mást mondani. A Volt feledhető hülyeség volt, a Rontó Ralph sem képviselt nagy eresztést, a Jégvarázs pedig belefulladt a klisékbe. Már épp kezdtem volna feladni minden reményt, és beletemetkezni Az oroszlánkirályba, és társaiba, amikor kiderült, hogy elég egy Marvel-alapvetést hozzátenni a programhoz, és a gép máris jobban működik. Nincsen rá jobb szó...

A Hős6os k*rva jó lett!

Hiro 13 éves, koravén zsenigyerek, aki már a gimnáziumot is elvégezte. A San Francisco és Tokió keverékeként létrejövő, fiktív nagyvárosban élve saját maga tervezte robotját nevezi be illegális küzdelmekbe. Szintén jó eszű, ámde képességeit egyetemen kamatoztató bátyja megelégeli Hiro időpazarló tevékenységét, ezért elviszi őt antiszociális kockákból álló kutatócsoportjába, ami kis idő múlva a kissrác számára is vonzóvá válik. Miután Hiro megismerkedik bátyja egészségügyi robotjával, a meglehetősen szórakoztató Baymaxszel, benevez az egyetem kutatási kiállítására, ahol találmányával lenyűgözi a fejeseket. Minden szépnek és jónak tűnik, ám ekkor egy szörnyű tragédia nem várt fordulatot hoz a fiú életében.

A könnyed, laza felépítésű alapvetés a játékidő első szakaszában színvonalas, ámde maradandónak nemigen nevezhető szórakozást ígér. Ez azonban csak a zseniális fokozatossággal felépített cselekményvezetés kiindulópontja. A szkript jelenetről jelenetre gazdagítja a történetet, nem nyugszik, amíg ki nem teljesíti ezt a végtelenül érdekes, magával ragadó, és igencsak kreatív koktélt, amelyben a nagyszerűen eltalált poénok, és a meghökkentően erőteljes drámai csúcspontok olyan profizmussal egészítik ki egymást, amit egyáltalán nem vár a Disney közelmúltbeli alkotásait ismerő befogadó a produkciótól. Sokkal inkább a Pixar műveire jellemző ez a lehengerlő sokrétűség, ez a részletgazdag, egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató energia. 

A kezdetben szinte már zavaró mértékben tudománycentrikus sztori a játékidőben való előrehaladás során csillagos ötös tálalással bíró, és kicsit sem túl szentimentális érzelmekkel töltődik fel, miközben a pazarul szintezett, dinamikusan áramló cselekményvezetés ügyes fordulatokkal operálva teszi teljessé a képet. A főhős Hiro gyerekszereplő, akinek koravén zsenialitását végig ügyesen használja ki a szkript, ámde úgy, hogy közben egy pillanatig sem feledkezik meg arról, hogy minden rendkívüli képessége ellenére ez a karakter mégiscsak egy kisfiú, így a kamaszkori mentalitás is kellő mértékű teret kap a filmben. Baymax elsőosztályúan megírt figura, akiben a komikusi és az érzelmes vonal tankönyvbeillő hitelességgel egyesül.  

Az animáció elképesztően gyönyörű a Hős6osban. A karakterek kidolgozása igazán ügyes animátori munkára vall, hiszen minden egyes szereplő esetében sikerül maximálisan kihangsúlyozni az egyedi külső és belső vonásokat. A karakterek részletgazdagon megtervezett, hiteles, szép színvilággal gazdagított környezetben kalandoznak. Don Hall és Chris Williams rendezők minden elvárást felülmúlva komponálják meg a produkciót. A direktorpáros hihetetlenül kreatív, és nagyon hatásos megoldásokhoz nyúl a film során, az uraknak mindig van valami trükk a tarsolyukban, amivel alaposan feltudják dobni az amúgy is magas színvonalon égő jelenetek hatásfokát.

A Hős6os az egyik legjobb 3D-s animációs film, amit valaha csináltak! Túlzás nélkül emlegethetjük egy lapon a Pixar legjobb műveivel, és az Így neveld a sárkányodat-filmekkel. 10/10.