A sok Oscar-jelölt filmdráma, tucathorror és szuperhősfilm áradásában fuldokolva néha igényünk mutatkozhat valami másra. Akár beismerjük, akár nem, mindannyiunk számára kellemes élmény lehet időnként megtekinteni egy-egy böfögve fingós, káromkodós suttyóvígjátékot. A Rossz szomszédság első része kis túlzással iskolapéldája volt a zsánernek, ennek megfelelően kíváncsian várhattuk a folytatást, fenntartásokkal persze, hiszen a vígjáték műfajában nem mindig sülnek el jól az újabb nekifutások.

Mac (Seth Rogen) és Kelly (Rose Byrne) eladni készülnek sokat látott házukat, ám mielőtt megkapnák az érte járó összeget és elköltöznének új otthonukba, az ingatlan harmincnapos letétbe kerül. Ezalatt a vásárlók bármikor visszamondhatják a megegyezést. Természetesen pont ebben az időszakban ismétli meg a történelem önmagát. Ezúttal egy újonnan alakult lányszövetség költözik a szomszédba. Shelby (Chloë Grace Moretz) gimnazistakori visszafogottságának traumájából táplálkozva igazi vezéregyéniséggé növi ki magát, ezzel pedig megindul a durva bulizások véget érni nem akaró sorozata. Mac és Kelly kénytelenek régi "ellenfelük", az enyhén depis időszakát élő Teddy Sanders (Zac Efron) segítségét kérni az ügyben.

A produkció legzavaróbb pontja természetesen az önismétlő attitűd, hiszen a Rossz szomszédság 2 kis túlzással egy az egyben megismétli az első rész cselekményét, a fiúkat ezúttal egyetemista lányokra cserélve. Annak idején a Másnaposok 2 legalább helyszínt változtatott, itt viszont még ennyi újdonság sincs. Viszont ettől függetlenül kifejezetten szórakoztató produkció született, mert habár a konfliktus ugyanaz, a kialakuló szituációk tekintetében azért érzékelhetünk némi egyediséget, bár a légzsákos poén természetesen ezúttal sem hiányozhat (de ezt persze megérthetjük, hiszen a franchise legnagyobb humorbombájáról van szó). A forgatókönyv ezúttal is az extrémparaszt káromkodásokra és a főszereplők szülői működésére helyezi a viccvonal hangsúlyát. Lehet azon vitatkozni, hogy Mac és Kelly a rossz szülőség definíciói vagy inkább a jó szülőség karikatúrái, szerintem inkább utóbbi.

Nicholas Stoller rendezése meglepően jó. A meglepést leginkább úgy értem, hogy egy ilyen alapanyagból ennyire kreatív konstrukciót összeállítani bizony tehetséges szakemberre vall. A jelenetkoreográfiák kifejezetten ütősek, a feszes vágás pedig még a párbeszédes blokkokat is igencsak dinamikussá varázsolja. A parkolóbulis üldözéses akciójelenet például az alkotás csúcspontja, elképesztően pörgős képsorról beszélhetünk. Persze azért azt is meg kell jegyezni, hogy a 80 perces játékidő ellenére is meglehetősen fárasztó, hogy a szereplők végigüvöltözik, rikácsolják és hisztizik az egész filmet, gyakorlatilag megállás nélkül. Fiatal vagyok, és ritkán támad ilyen érzésem, ám most mégis az járt a fejemben, hogy eme mű célközönségének keretei közül talán már kinőttem.

A színészi játékokkal nincs komoly probléma. Seth Rogen és Rose Byrne párosának még mindig jól áll az ökörködés és Zac Efron is eléggé szórakoztató produktumot prezentál. Chloë Grace Moretz továbbra is Hollywood legpocsékabb felkapott színésznője, ennek megfelelően fájó pont, hogy túl sok saját jelenetet kap, ezek egyértelműen a film mélypontjai.

A Rossz szomszédság 2 valószínűleg nem fog csalódást okozni azoknak, akiknek tetszett az első rész, akik viszont azt nem szerették, értelemszerűen ettől se várjanak sokat. 6/10.