Robert Zemeckis 2009 - ben Charles Dickens népszerű művét, a Karácsonyi éneket vitte filmre. Számtalan feldolgozást megélt már a történet, de Zemeckis gyönyörű, animációs környezetben képzelte el a cselekményt, és ez ügyes választás volt tőle.

Ebenezer Scrooge ( Jim Carrey ) házsártos, szívtelen öregember, aki ráadásul gyűlöli a karácsonyt, és életének egyetlen mozgatórugója a pénz. Mindenki elidegenedett tőle az évek alatt, némelyek félik is a személyét. Volt üzlettársának szelleme ( Gary Oldman ) azonban meglátogatja őt az egyik este. Innentől pedig elkezdődik Scrooge rémálomba illő utazása a karácsonyi szellemekkel, melynek végén a főhős klasszikus, de máig halhatatlan tapasztalatokat von le, és más emberré válik.

A történet klasszikus, biztos, hogy mindenki találkozott már vele valamilyen formában. Annak a sztorinak, ami ennyi alkotóművészt megihlet, nagyon jónak kell lennie, és ez így is van. Egyszerre könnyed, de ugyanakkor időnként fajsúlyos, máskor pedig megható. A három karácsonyi szellem három különböző időszakot jelképez: az elmúlt karácsonyokat, a jelenlegi ünnepet, és az eljövendőket. Mindhárom történeti szakasznak megvan a maga sajátos hangulata. Az első leginkább a visszaemlékezés, a nosztalgiázás, a gyermek és fiatalkor felidézésének jegyében telik. A jelen karácsony szelleme azt mutatja meg Scroogenak, hogy milyen érzéketlen szörnyeteggé vált az öreg. A jövő szelleme pedig igazából maga a halál, aki végigkergeti hősünket egész Londonon, majd a sírba taszítja. Ezután pedig jön a mesébe illő páli fordulat, és a mi Ebenezerünk jó emberré válik.

A film motion capture technikával készült, melyből Zemeckis kihozta a maximumot, és színészeire gyönyörű animációt húzott rá, de arra is odafigyelt, hogy Carrey felismerhető maradjon ( itt megnézhettek egy nagyon érdekes werkfilmet a forgatásról ). Az animált környezet is csodaszép, gyönyörű helyszíneket látunk megelevenedni. Egyedül a kicsivel élénkebb színeket hiányoltam. De az összkép tényleg varázslatos. A látvány pazarul teszi a Karácsonyi éneket ahol kell félelmetessé, ahol az kell, ott meghatóvá, máskor pedig humorossá. Hozzá kell tenni, hogy Carrey nem csak a főhőst játssza, hanem ő testesíti meg még a három szellemet és Scrooge fiatalabb alteregóit is. Rajta kívül láthatjuk még animált külsővel Gary Oldmant és Colin Firthöt is.

És akkor jobban kitérve a színészi játékokra: Jim Carrey varázslatos munkát produkál a főszerepben. Ha a fenti videót megnézitek, talán még jobban elhiszitek nekem, hogy mekkora munka motion capture környezetben hiteles játékot produkálni. Kedvenc színészem tökéletesen vette az akadályt, jellegzetes arcjátéka pedig ezúttal is összetéveszthetetlen. Gary Oldmanre már kevésbé lehet ráismerni, de ettől még kiválóan alakítja a neki szánt figurákat, szám szerint hármat. Firth az alkatához leginkább illő mellékszereplőt kapta meg, Scrooge unokaöccsét, bár ettől függetlenül az angol színészre is nehéz ráismerni.

A hangulatot fokozzák a tökéletesen megválasztott betétdalok, zenék.

A Karácsonyi ének kötelező film a szeretet ünnepén, a produkcióról az előbbi érzés csak úgy süt, sugárzik, az összkép pedig maradandó élményben részesít minket.

Egynek elmegy. Ezt a gondolatot váltotta ki belőlem Mike Mitchell Túlélni a karácsonyt című filmje, miután megnéztem.

Drew ( Ben Affleck ) a marketingszakmában dolgozik, ráadásul igencsak jó a munkájában. Ám pont karácsony előtt szakít vele a barátnője ( Jennifer Morrison ). Drew nem akarja egyedül tölteni a Szentestét, így ellátogat szülőházához, és kibéreli karácsonyra a jelenleg ott élő családot...

Ismét egy olyan film, melynek pazar alapötletéből ki lehetett volna hozni egy fergeteges vígjátékot tele fetrengős poénokkal és vicces karakterekkel. Ám a Túlélni a karácsonytra csak nagyon nagy jó indulattal mondhatjuk, hogy ez sikerült neki. A forgatókönyv valóban nem rossz, de a kivitelezés gyenge. Továbbá sok adott poénlehetőséget sem használnak ki az alkotók. A cselekményvezetés egészen jól tekereg, a film vége felé pedig már szabályosan izgulunk főhősünkért, ám mosolyra csak ritkán húzódik a szánk.  A karácsonyi hangulat megteremtése végül is sikerül a filmnek, ehhez nagyban hozzájárulnak a betétdalok, és a középpontban álló család otthonának valóban meghitté való kialakítása, meg persze a havas helyszín. Visszatérve a történetvezetésre: Habár összességében jó, azért kicsit összecsapottnak tűnik. Ez főleg az erőltetett bevezetésen és lezáráson látszik meg. Kicsit hosszabb játékidő jobbat tett volna az összképnek. A film mindössze 86 perces. 

Egyvalamit ne tegyetek, ha e film megnézésére adjátok a fejeteket! Ne nézzétek szinkronosan! Ugyanis Ben Affleck Adam Sandler állandó magyar hangját kapta meg, ám ez olyan szinten gagyi végeredményt szült, hogy én éreztem magam kínosan miatta. Ettől függetlenül Affleck,mint úgy általában, megint csak kitűnően alakít, bár néha elég bárgyú. James Gandolfini játssza Drew ideiglenes apját. Az ő alakítása egyértelműen a legjobb a gárdában, és a karaktere is magasan a legszimpatikusabb a figurák közül. Christina Applegate helyes és Catherine O'Hara is egész jól hozza a karaktert. Jennifer Morrison figurája fájdalmasan sablonos és idegesítő, viszont a színésznő egész jó játéka egy kicsit emel a színvonalon.

A Túlélni a karácsonyt egyszer simán nézhető film, főleg karácsonykor, de azt is hozzá kell tenni, hogy az alapötlet sokkal több lehetőséget tartogatott, mint amennyit a végeredményben kihasználva látunk.

Ezúttal kettő karácsonyi filmről írok röviden.

A grincs

Ron Howard ezredfordulós rendezése egy nagyon különös világról, Kifalváról szól, mely egy egyszerű hópehelyben található ( szegényeknek hamar eljön a világvége ). A lényeg, hogy a falucska lakói mind imádják a karácsonyt, kivéve egy valakit, a Grincset ( Jim Carrey ), aki fent lakik a hegyen, ahová a falubeliek a szemetet küldik. A ronda, zöld lénynek rossz emlékei fűződnek az ünnephez, ráadásul alapból is elég goromba. Még gyerekkorában elvonult a többiektől, viszont most Kifalva visszavárja. Ebben a grincs lehetőséget lát arra, hogy ellopja a karácsonyt.

Egy olyan filmről beszélünk, ami tökéletesen megőrzi kettősségét, amit egy karácsonyi filmtől egyértelműen elvárunk: A pazar, gyönyörűen elkészített díszletek, Carrey maszkja, és a meseszerű fényképezés, ugyanakkor az elüzletesedett karácsony elítélése és erős kritikája szórakoztatóvá teszik a filmet kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A forgatókönyv kreatív, és a régi sablonokat is teljesen új színben tünteti fel. Negatívum, hogy a rímekben beszélés néha túl idegesítő, a narráció pedig néha túl sok. De árad a produkcióból a gyönyörű szép karácsonyi hangulat, melyben nagy szerepet vállalnak a betétdalok. Jim Carrey játéka kiváló, a karakter pedig egyszerűen mesteri, és a mérsékelt mennyiségű, de jókedvű poénok is aranyosak. Taylor Momsen ma már igazi bombázó, ám itt még hétéves gyerekszínészként nyújt maradandó alakítást. A mellékszereplők is kedvelhetőek, a maszkmesteri és fodrászi munkák pedig külön dicséretet érdemelnek.

A grincs hangulatos, mindenkinek ajánlott, tökéletes családi film. Karácsonykor nem is kell jobb.  

Hull a pelyhes

Howard ( Arnold Schwarzenegger ) sikeres üzletember. Sajnos pont ebből adódóan nincs elég ideje a családjára, különösen kisfiára, Jamiere ( Jake Lloyd ). Egy este azonban megígéri a fiának, hogy bármit megkap kárpótlásként a következő karácsonyra. Jamie kedvenc szuperhősének akciófiguráját kéri. Howard azonban kénytelen rájönni, hogy egy nappal szenteste előtt már sehol sem lehet kapni a babát. Így elkezdődik az idegölő versenyfutás az idővel, és a szintén ugyanarra a játékra vadászó Myronnal ( Sinbad ).

Ez a film kifejezetten csalódást okozott nekem, sokkal jobbra számítottam. Az alapötletből sokkal több izgalmat, kalandot lehetett volna kihozni, ám ehelyett kapunk egy giccses, erőltetett, az elüzletesedett karácsonyt éljenző mozgóképet, ami ráadásul csak nagyon ritkán vicces. Ennek ellenére a cselekményvezetés annyira nem rossz, a finálé pedig kifejezetten kreatív, bár a látvány terén kész pokoljárás. Schwarzira haragudni amúgy sem lehetne, de ezúttal nem is tudok, hiszen vele semmi baj sincs. Jól hozza a karaktert, ahol kell komikus, ahol meg az kell, ott pedig arnoldos. Sinbad ideális vetélytárs, és a színész játéka sem csapnivaló. A kis Anakin is megfelelő választás volt a szerepre, bár azóta eltűnt a süllyesztőben. Hangulat terén hagy maga után kívánnivalót a film, hiszen ahogy már írtam, nem a karácsony igazi lényegét fogja meg, hanem a mindenáron, drága ajándékhoz jutást, aminek érdekében semmi sem szent. Ez nem valami jó mondanivaló.

Egyszer azért meglehet nézni a Hull a pelyhest, de karácsonykor inkább A grincs ajánlott.

Ez egyértelműen a kihagyhatatlan kategória.

William Dear 2000 - es tévéfilmje tökéletes alapötletből táplálkozik, ráadásul még társadalomkritikát is tartalmaz, viszont a kivitelezés olyan szinten pocsék, hogy Leslie Nielsen nélkül gyakorlatilag nézhetetlen lenne.

A Mikulás ( Leslie Nielsen ) szomorkodik a karácsony elüzletesedése miatt, de ő ennek ellenére sem fordíthat hátat munkájának. Nem sokkal az ünnep előtt felszáll a szánjával, hogy egy kicsit kiszellőztesse a fejét, ám egy váratlan légáramlat kiborítja járművéből. A télapó Peter Albright ( Steven Echoldt ) kocsijának motorháztetején landol, és teljes emlékezetkiesés kíséretében tér magához. Mivel a Mikulás nem tudja magáról, hogy valójában kicsoda, veszélybe kerül a karácsony.

Ahogy már írtam, az alapötlet kiváló. Rengeteg poént, drámát, és kreatív szituációt lehetett volna kihozni az amnéziás Mikulás történetéből. Ehelyett kapunk egy másfél órás, nyögvenyelős szenvedést, melynek forgatókönyvében egyedül a szeretet esetenként rövid időre megjelenő, valóban megható ábrázolásai értékelhetőek pozitívan. A címszerepben Leslie Nielsen maximálisan kitesz magáért, ő a film egyetlen színvonalas eleme. A nem túl magas elvárásokat a színészlegenda maximális profizmussal teljesíti, víve a karakterbe nem kevés lelket, életet, szívmelengető gyönyörűséget. Jó ötlet a karácsony elüzletesedéséhez kapcsolódó társadalomkritika, de ebből még sokkal többet ki lehetett volna hozni, még akár valamiféle fajsúlyt is. Igazi ziccer, amit érthetetlen, miért nem váltottak pontra az alkotók.

Ám sajnos minden más fájdalmasan gagyi, és kudarc. A főhős Peternek egy kicsit sem lehet szurkolni, hiszen utálja a karácsonyt, és a kocsijára zuhanó öregemberrel kapcsolatban sem ragadja meg más, minthogy annak télapó - külsejéből rendesen lehetne kaszálni. Egyszóval: Peter egy faszfej. Az őt alakító Steven Echoldt még rátetéz az egészre bárgyú vigyorával és esetlen színészi játékával. Robin Lively az egyik mellékszerepben ügyesen elvegetálgat, az IMDB nélkül most én sem emlékeznék a nevére. A hölgy karakterének gyermeke fontos karakter a történet szempontjából, ugyanis ő ébreszti rá a télapót, hogy valójában ki is ő. Az őt alakító Max Morrow néha kicsit irritáló, de összességében egész jól hozza a figurát, amiben különösen az tetszett, hogy ő is utálja Petert.

A karácsonyi hangulat megfogásának terve több-kevesebb sikerrel zárult. A finálé kétségtelenül kellemes atmoszférát teremt, és összességében is lehet érzékelni az alkotók próbálkozását az ünnepi légkör megteremtésének terén. Sajnos viszont a filmnek ezen eleme sem sikerült maradandóra.

Ez utóbbi sajnos az egész filmre igaz. A Ki a télapó? - ba Leslie Nielsennek sikerül annyi színt és szeretetet vinnie, ami miatt tudom ajánlani a megtekintését, de szigorúan csak karácsonykor!

Hibátlan jellemrajz egy mélyre jutott személyiségről és szívszorító dráma a Tapló télapó, melyet egy mikulásruhával és egy jó adag karácsonyi hangulattal tesznek könnyebben emészthetővé az alkotók.

 Willie ( Billy Bob Thornton ) élete romokban, stílusa bunkó, és még egy két hónapja mosatlan zokniban is több élet van, mint az ő személyiségében. Mindennek tetejébe ráadásul rablással tartja el magát. Kis növésű haverjával, Marcussal ( Tony Cox ) minden évben más államba utaznak, hogy decemberben Télapóként és manójaként álljanak munkába egy bevásárlóközpontban. Az utolsó napi zárás után pedig alaposan kirámolják a páncélszekrényt. A hetedik ilyen esztendő azonban másképp alakul. Willie a szokásosnál is mélyebbre kerül, Marcus gonosz tervet forral, az intézmény biztonsági főnöke részesedést kíván magának a zsákmányból, ráadásul egy kövér kisfiú is feltűnik a színen, aki viszont talán megváltást hozhat a valóban nagyon tapló télapónak.

Habár a film karácsonykor játszódik, és tartalmaz poénelemeket is, valójában egy igazán súlyos dráma, tele káromkodással, szakadék szélére sodródott emberi sorssal, és sötét fájdalommal. Willie figurája adja a történet gerincét. Minden mozzanatával tökéletesen rácáfol arra, hogy egy szokványos ünnepi családi filmet nézünk. Élete romokban, utálja a karácsonyt, a gyerekeket, gondolatai leginkább a pia és a szex körül járnak. Életének fordulópontját a hirtelen feltűnő kis srác hozza el, aki úgy tűnik, megvan győződve arról, hogy Willie az igazi Mikulás, még azt is megengedi a férfinak, hogy náluk lakjon. Ez azért lehetséges, mert a kölyökre csupán agyilag rokkant nagyanyja vigyáz. Habár sokáig úgy tűnik, hogy Willie helyzete kilátástalan, a történet vége felé egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a tapló télapó megjavult, vagy legalábbis megtalálta a helyes utat. Mindez azért, mert találkozott valakivel, aki úgy tűnik, feltétel nélkül szereti. Az már csak a sors furcsa fintora, hogy a mentőangyal pont egy dagadt, kócos gyerek képében érkezik. A fináléban főhősünk a városi rendőrséggel fut versenyt, hogy eljuttassa újdonsült barátjának szánt ajándékát, majd a tucatnyi rá szegeződő pisztoly sem tudja megállítani abban hogy a végsőkig rohanjon. Mert van olyan, akiért megéri. 

A cselekményvezetés nem is lehetne tökéletesebb. Szépen felépített, és igencsak bonyolult történetet láthatunk, melynek minden percét élvezet nézni. Willie karakterfejlődése különösen dicséretreméltó pontja a sztorinak, és az időnként elszórt poénok, máskor viszont a kemény dráma is nagyon jól működnek. Habár nem vígjáték, mégis utánozhatatlanul egyedi karácsonyi hangulatot teremt a Tapló télapó, és dráma létére ez külön jó pontot érdemel.

Thornton egyértelműen élete legfantasztikusabb alakítását hozza. Lubickol a szerepben, színészi magasiskolát mutat be. Tony Cox nem csinál semmi maradandót, de a karaktere nem rossz, így jogos helyét érezzük a történetben. Lauren Graham figurája teljes kimeríti a fölöslegesség fogalmát, viszont a színésznő nagyon dögös, és ilyen szerepben ritkán látni, úgyhogy azért megbocsátjuk a jelenlétét. A kölyök szerepében Brett Kellyt láthatjuk, akinek minden adottsága megvan ahhoz, hogy irritáló legyen, de mégsem válik azzá. Ennek titka a pazarul megírt karakterben rejlik, aki valóban megmenti címszereplőnket a tátongó szakadéktól.

Ha nincs túl kicsi gyerek a családban, és az ilyenkor szokásos mondanivaló mellett valami más üzenetet is magáénak akar tudni a néző, bátran kattintson a Tapló télapó lejátszóba helyezése után a play gombra, mert megéri!

" A gyerek megkapja a kibaszott ajándékát. " ( Willie )

Kezdésnek a slasher műfaj első jelentős képviselőjét, az 1974 - es Fekete karácsonyt hoztam. Ez a film, annak ellenére, hogy nagyon jó, nem lett igazán népszerű a műfajában. Ez nyilván annak köszönhető, hogy a Halloweennal vagy a Sikollyal ellentétben nem adott ikon sorozatgyilkos figurát a filmvilágnak.

Egy egyetemi lányszövetség házában, a karácsonyi buli alatt megcsörren a telefon, a vonal másik végéről pedig hátborzongató hangokat hallani. A lányok úgy gondolják, nyilván valami telefonbetyár áll a dolog mögött, így nem foglalkoznak az esettel tovább. Ám a hívások folytatódnak, a szövetség egyik tagja pedig eltűnik. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy egy elmebeteg szemelte ki áldozatául a ház lakóit.

A Fekete karácsonyban minden megvan, ami egy jó slasherhez kell, minimális humorral vegyítve. A forgatókönyv eredeti, és nyugodtan nevezhetjük műfajteremtőnek is. Horrorfilm létére, egész morbid módon a film kellemes karácsonyi hangulatot nyújt a nézőnek, de ugyanakkor a félelemkeltésre sem lehet panaszunk. A rendezést dicséri, hogy végig sejteni véljük a gyilkos kilétét, ám a film végén kiderül, hogy az egész játékidő alatt rossz úton jártunk.

Nagy erőssége a Fekete karácsonynak a szimpatikus főhősnő, Jess, akit Olivia Hussey kelt életre. Ő ráadásul nagyon szép is a filmben. Személyében vérbeli horrorfőhősnőt kapunk, aki maximálisan kiérdemli, hogy végül életben maradjon. Fontos karakter még Peter is, akit a 2001: Űrodüsszeiából ismerős Keir Dullea kelt életre. A színész játéka erősen közepes teljesítmény, a karakter viszont nem a legjobb. Más irányba kellett volna elvinni a figurát, túlságosan idegbetegre sikerült. John Saxon játssza Fuller hadnagyot, aki a házba érkező hívások ügyében nyomoz. Saxon játéka nagyon hiteles, és a karakter is igazán szimpatikus. A Barbot játszó színésznőt, Margot Kiddert is ki kell emelnem, aki ugyan csak mellékszereplő, de nagyon szimpatikus és szép is. Még egy mellékfigurát meg kell említeni. Ő Nash őrmester, aki egy vérbeli idióta figura. Kicsit hülye, de szerethető, és erősíti a film humoros vonalát. Maga a gyilkos karaktere is érdekes. Mivel teljes egészében sosem látjuk az arcát, így a szövegére kell hagyatkoznunk. A pszichopata mondatai olyan hatást keltenek, mintha a karakter egy teljesen más világban élne. Ő magát Billynek hívja, aktuális áldozatát pedig Ágnesnek. Ezzel nyilvánvalóvá válik, hogy mennyire őrült.

A gyilkosságok nagyon kreatívak. Pszichopatánk első áldozatát nylon - fojtással ejti el, a ruhásszekrényből előugorva. Ami viszont igazán lenyűgözött, az a hálótermi gyilkossági jelenet, amikor a halált hozó eszköz nem más mint egy hegyes végű, lovat ábrázoló szobor. Ez a jelenet piszok jól lett elkészítve. Az operatőri munka nagyon jó. Többször a gyilkos szemszögéből figyelhetjük az eseményeket ( nyilván ) a színész fejére erősített kamerán keresztül.

A slasher és a karácsony hangulatát tökéletesen ötvöző Fekete karácsonyt mindenkinek ajánlom, még így, a szeretet ünnepén is. 

Mintha tegnap lett volna, hogy kiírtam a tavalyi karácsonyi köszöntő bejegyzést. Hát, nincs mese, marha gyorsan megy az idő, de ne búslakodjunk a szeretet ünnepén! Lényeg a lényeg: Szeretnék minden kedves olvasómnak boldog, békés karácsonyt kívánni!

Készülök jó pár ünnepi bejegyzéssel, úgyhogy két bejglievés között érdemes lesz felnézni a blogra!

És ha nálam már mindent elolvastatok, ugorjatok fel Rozmár Úr oldalára is, mely úgy tűnik, feltámad hamvaiból! Meg amúgy is, ki ne lenne kíváncsi a valódi polihisztor édesapa újabb hőstettére!

Craig Gillespie idei rendezése maximum azon perverz csajoknak okozhat bármiféle örömöt, akik felizgulnak a vámpír Colin Farrelltől...

Charley ( Anton Yelchin ) Las Vegasban él, élvezi divatmajommá válását és újdonsült barátnőjét, Amyt ( Imogen Poots ). Egy nap új szomszéd költözik melléjük, Jerry ( Colin Farrell ). Hamar kiderül, hogy a férfi valójában vámpír, ráadásul az egyik legalattomosabb fajtából. Charleynak fel kell vennie a harcot a szörnyeteggel, hiszen a szerettei élete a tét. Segítségére van a küldetésben a vámpírszakértő, Peter Vincent ( David Tennant ).

Pazar, és valóban hátborzongató nyitójelenettel indít a film, de az első két perc után a pokolian jó horroratmoszféra szertefoszlik, és felváltja egy nyálas, erőltetett tinivígjáték és egy gagyi horrorparódia keveréke. A forgatókönyv túl nagy hangsúlyt fektet Charley divatmajom mivoltára, a környezetnek való megfelelési kényszerére, új kosaras cipőjére, holott ez az égvilágon senkit sem érdekel. Persze egy idő után beindulnak az események, és elkezdődik az időnként tényleg hatásos harc, de többnyire ezek a jelenetek is erőltetett nyögdécselések. Ennek ellenére az autósüldözést követő képsor, melyben Farrell vonaglik, miközben egy közlekedési tábla áll ki a mellkasából, igencsak stílusos. De ennyivel ki is fújt a forgatókönyv minden pozitívuma.

És hogy mit nyújt még a Frászkarika? Olyan látványt, ami már tíz éve is gáz lett volna, nemhogy ma, ráadásul egy ennyire túlhypeolt filmben. Igaz, Farrell vámpírkinézetéből még lehet kaszálni, hiszen a négyéves kisgyerekek szülinapi zsúrjain aratna. A finálé, melyben Jerry teljesen kivetkőzik önmagából, és megmutatja vámpír énjét teljes " szépségében ", annyira ronda, hogy majdnem elkezdtem törölgetni a képernyőt, hiszen olyan érzésem volt, mintha valaki ráhányt volna. 

És még mindig van mit írnom, hiszen van nekünk egy drágalátos színészgárdánk. Yelchin nem tudom, hol tanulta a mesterséget, de azt az iskolát sürgősen be kéne zárni, ha ilyen " tehetségeket " engednek ki a filmvilágba. Poots, habár valóban szép és szimpatikus, karaktere nem tesz hozzá sokat az összképhez, és a színésznő játéka sem olyan magas színvonalú, hogy ezt elnézzük neki. A Charley anyját alakító Toni Collette erőltetetten, és unszimpatikusan hozza az amúgy nagyon egyszerű figurát. Tennant üde színfolt a sok kétballábas között, ráadásul a karaktere is piszok kreatív, és eléggé humoros is. Ennek ellenére a színészi játéki összkép elkeserítő, hiába próbálkozik Farrell is, ez most valahogy neki sem jött össze.

A Frászkarika egy idegesítő, gagyi, a nyitójelenetet leszámítva kicsit sem félelmetes katyvasz, amire fölösleges időt fordítani.

Személy szerint felháborítónak tartom, hogy első trailer címén ennyivel szúrják ki a szemünket.