Hogy is írtam az Expendables 2 teaserénél? Ja, megvan: Mi a szart kéne hozzáfűznöm?!

És ezennel biztossá vált: Még egy filmes orgazmus várható jövőre.

Új, Merénylet vagy Reform című rovatomban eredeti filmeket, és újabb feldolgozásaikat fogom összehasonlítani, majd az írás végén a remaket értékelni, aszerint, hogy Merénylet e az eredeti ellen vagy éppenséggel pont hogy meg Reformálta azt. A köztes kategória lesz az Egyenrangú, melybe akkor fogom sorolni a filmet, ha körülbelül azonos színvonalon van az eredetivel. Elsőként Sam Peckinpah 1971 - es, majdnemhogy klasszikusát, a Szalmakutyákat, és 2011 - es remakejét hoztam.

Szalmakutyák ( 1971 )

A történet szerint az amerikai David Sumner matematikus ( Dustin Hoffman ) és újdonsült, gyönyörű szép felesége, Amy ( Susan George ) egy angol kisvárosba, az asszony szülőhelyére költöznek. Már a film elején érződik a bezárkózott kis közösség ellenséges fellépése David iránt. Nem sok kell, hogy Amy volt barátja, Charlie ( Del Henney ) újra rászálljon a lányra, melynek egy kiadós megerőszakolás lesz a vége, melybe még a srác egyik haverja is beszáll. Végül, mikor a falu gyűlölt, ( nagy valószínűséggel ) szellemi fogyatékos lakóját rejtegetni kezdi David, meg is támadják az otthonukat, de ahogy ő mondja, nem tűr el semmiféle atrocitást a háza ellen, és szép sorban végez az összes támadóval.

Peckinpah filmjében fellelhető a tökéletes alapötlet, melynek célja a terror érzékeltetése. Van viszont egy nagy gond: A film alapjaiban bukik el. A helyszínválasztás nem jó, hiszen a rideg, hegyvidéki falu már első látásra is hideg, visszataszító, így ere nem a cselekmény hatására jövünk rá. A mellékszereplőválasztások kiválóak az adott karakterekre, viszont pont a figurák teszik tönkre az összképet, hiszen ugyanaz a probléma velük, mint a helyszínnel. Már alapból árad belőlük a gonoszság és a gyűlölet, így erre sem a film nézése közben kell ráébrednünk. Susan George karaktere, Amy a film talán legnagyobb negatívuma, hiszen ahelyett, hogy szeretné, és kiállna férje mellett, még kicsit azt is érezzük, hogy ellenne van, és inkább volt közössége irányába húz, amit agybeteg vadbarmok alkotnak, ráadásul még a szexuális erőszakot is élvezi. A színésznő játéka viszont ettől függetlenül egészen kiváló, és hozzá kell tenni, hogy valóban nehézbombázó, elképesztően gyönyörű, és szánt szándékkal nem keresek róla mai fotót. Dustin Hoffman kicsit csalódást okozott. Nem arról van szó, hogy rosszul alakítana a színész, viszont a karakterből sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna még hozni. Amit még ki kell emelni az a fényképezés, ami zseniálisan szürke, hideg.

Szalmakutyák ( 2011 ) 

Rod Lurie rendezését korábban láttam, mint az eredeti filmet, és semmit sem tudtam a történetről, így teljesen tudatlanul ültem le nézni. A végeredmény pedig az idei év egyik legnagyobb pozitív meglepetése, melyben Peckinpah filmjének hibái kijavításra kerülnek, és a színészgárda is bőven felér az eredetihez.

A történetleírással nem vacakolnék sokat, hiszen jóformán ugyanaz, mint a '71 - es filmnél. Annyi a különbség, hogy a friss házaspár ezúttal egy USA - beli kisvárosba érkezik, nem Nagy - Britanniába.

Ez utóbbival máris kijavították Peckinpah egyik nagy hibáját. A rideg, angol falu helyett egy napsütötte, kellemes, amerikai városkába helyezték a cselekményt, így kezdetben nem is feltételezzük, hogy az itt élők ellenségek lennének. A mellékszereplőválasztások kezdetben nem tűnnek olyan jónak, mint az eredeti filmben, viszont a színészek tökéletesen vezetik le a karakterek fokozatos elvadulását. Ki kell emelni a Charlie szerepében remekelő Alexander Skarsgårdot, aki olyan bikatekintetet fejlesztett ki a szerepre, hogy komolyan féltem tőle egy kicsit. James Woods úgy tűnik egy időre megunta a Griffin család zaklatását, és inkább elvállalta a városka részeges fociedzőjének szerepét, aki tulajdonképpen az egész véres finálé kirobbantója. A szellemileg zavart srácot a Szökésből ismert Dominic Purcell alakítja, olyan szinten hitelesen, hogy az eredetiben játszó színész mesze elbújhat mögötte, de a 2011 - es produkció összes többi színésze is. Ettől függetlenül szót kell, hogy ejtsek Kate Bosworthról, aki ugyan nem olyan szép, mint George, viszont jól alakít, és a karakter eredeti filmbeli hibáit is maradéktalanul kijavították az alkotók. Amy ezúttal maradéktalanul kiáll férje mellett, és hátat fordít az elmebeteg közösségnek. James Marsden hatalmas meglepetést okozott, és minden komolysággal mondhatom, hogy jobban adja vissza a karaktert, mint Hoffman. Úgy tűnik a színész hál' Istennek nem ragad le annál a szintnél, hogy húsvét nyuszivá váljon, és inkább visszatér az olyan színvonalú színészi játékhoz, amit korábban a Szextúrában láttunk tőle.

Habár az eredeti is kötelező darab, hemzseg az apró hibáktól, és ugye sok lúd disznót győz. Lurie kijavította Peckinpah hibáit, így a 2011 - es Szalmakutyák, bár látatlanban nem gondoltam volna, de Reform. A Dogville tanulhatna tőle.

Nyomasztó, sötét darabnak ígérkezik a Skeleton Lake című produkció, mely a jövő év azon zseniális filmje lehet, melyről majd " senki sem akar hallani ".

A lány és a farkas után ismét egy klasszikus mese kap más értelmezést a filmvásznon. Rupert Sanders Hófehérke történetének átírására vállalkozott. Charlize Theron nagyon dögös, Chris Hemsworth megint szimpatikus, Kristen Stewartot pedig majd meglátjuk.

Gondoltátok volna, hogy Abraham Lincoln titkon vámpírokat gyilkolt? Én sem. Timur Bekmambetov helyettünk is gondol erre az eshetőségre.

A The Devil Inside igaz történeten alapuló, ördögűzős horror lesz.

Nicolas Cage újra Johnny Blaze bőrébe bújik, ezúttal Neveldine/Taylor vezénylete alatt.

A Jack the Giant Killer Bryan Singer tolmácsolásában érkezik, és látványos fatasynak ígérkezik.

A Rise of the Guardiansban legkedveltebb fantázialényeink csapnak össze a gonosszal.

Sacha Baron Cohen legújabb, gusztustalan vígjátékának posztere. A produkciót csak a jövő év végi legrosszabb filmek - 2012 listám miatt fogom megnézni.

A negyedik M:I film Brad Bird irányításával készült el, és egyértelműen 2011 legjobb akciófilmje lett látványos jelenetekkel, fasza forgatókönyvvel, kiváló fő gonosszal, és utánozhatatlan Tom Cruise - sprintekkel.

A Kreml ellen intézett bombamerényletben a hatalmas épületben óriási károk esnek, jóformán felrobban. A tettes mindent úgy intézett, hogy a gyanú az IMF - re terelődjön, amit ezután feloszlatnak. Ethan Hunt ( Tom Cruise ) és négy fős csapata ( Simon Pegg, Paula Patton, Jeremy Renner ) jelenti az egyetlen akadályt az elmebeteg Hendricks ( Michael Nyqvist ) számára, kinek célja nem más, mint az atomháború kirobbantása.

Bird eddig csak animációs filmeket készített, de azokat a Pixar berkein belül, ráadásul két Oscar - díjat is nyert, cím szerint A hihetetlen családdal és a L'ecsóval. Átállása az élőszereplős filmre tökéletesen sikerült, olyannyira, hogy először mondom egy M:I filmre, hogy tetszett, ráadásul nagyon. Elejétől a végéig érezhető a produkción, hogy a rendező keze nem remegett, biztosan fogta a filmet, és egy pillanatra sem volt kétsége afelől, hogy a végeredmény kitűnő lesz. Továbbá az is lejön, hogy Tom Cruise is igazán a szívén viselte a produkciót, és végig lelkesen futkározik a szerepben, tényleg jól hozza a figurát. Cruiseról egyre pozitívabb kép van kialakulóban bennem. Vannak nála sokkal jobb színészek, nem is kevés, viszont annak ellenére, hogy gyakorlatilag egy mosolyáért kisebb vagyon üti a markát, még mindig érzékelhető, hogy imád színészkedni, élvezi, hogy ezt csinálhatja. Talán ebben a filmben jön ez ki a leginkább.

A forgatókönyv hozza a megfelelő színvonalat, az írók nem akarnak fölöslegesen túl sokat belelátni a filmbe, hiszen az talán még ártana is a végeredménynek. Helyette inkább összehoznak egy igazán változatos, izgalmas szkriptet csillagos ötös helyszínekkel ( köztük Budapest és Dubai ). Az akciójelenetektől tátva maradt a szám. Mikor Cruise a Burj Khalifa száz akárhányadik emeletének magasságában akrobatikázik vagy ( szokásához híven ) menekül a meleg gondolat elől, szabályosan halálfélelem fogott el a magasságtól. Ezt még tetézte a remek operatőri munka, mellyel a jelenet elején bemutatták nekünk az épületet teljes pompájában. Visszatérve a konkrét akcióra: A kamerakezelés, a zene, a csodálatos helyszín, és ( najó ) Tom Cruise lehengerlő összhatást teremtenek, az akciófilm történelem maradandó képsorává téve a Burj Khalifán játszódó jelenetet. De a többi akció se semmi: Van itt üldözés homokviharban, röpködő kocsik, felrobbanó Kreml, és még atomrakéta kilövés is. 

A színészgárda leginkább újonnan felfedezett tehetségekből áll. Paula Pattont a Tükrökben láthattuk korábban, az M:I - ben leginkább az utolsó jelenetben hódít, szemkápráztatóan kinyomott melleivel. Simon Pegg nem illik az összképbe, ahogy a hozzá kötődő viccesebb szituációk sem. Nagyon sablonosak és erőltetettek a poénok, Pegg gagyi vigyora pedig csak tovább rontja a helyzetet. Jeremy Renner viszont - annak ellenére, hogy a karaktere néha idegesítő - hibátlan alakítást nyújt és folytatja útját a sztárráválás felé. A legjobb A tetovált lányból ismert Michael Nyqvist, aki maradandóan karakteres fő gonoszt formál meg, különösen kegyetlen arcjátékát pedig sokáig a lelki szemeink előtt fogjuk még látni a film megnézése után.

A Mission: Impossible - Fantom protokoll kiváló akciófilm ütős és kreatív jelenetekkel, többnyire jó színészi játékokkal, a halhatatlan theme songgal, és persze Tom Cruiseval.

Ebből aztán még bármi kisülhet. Mark Hamill a főszereplő.

Csúnya trükköt eszelt ki Matt Damon azon gyerekek ellen, akik még nem hallottak róla. Mikulásruhába bújva megpróbál rájuk sózni egy kulacsot.

Néhány, a közelmúltban megjelent poszter a 2012 - es év várva várt filmjeihez.

Szerintem a Sötét Lovag halálával lehetne a legjobban lezárni Nolan darkos hangulatú Batman - trilógiáját. A legújabb poszter, úgy tűnik, velem szimpatizál.

A rajongóknak feladott puzzle - játék megoldásaként jött ki a jövő év általam legjobban várt filmjének, Az éhezők viadalának legújabb posztere.

Nemrég debütált az Expendables 2 első teasere, mely máris eredményezett egy kisebb orgazmust. A poszter már csak tetézi ezt.