Hibátlan jellemrajz egy mélyre jutott személyiségről és szívszorító dráma a Tapló télapó, melyet egy mikulásruhával és egy jó adag karácsonyi hangulattal tesznek könnyebben emészthetővé az alkotók.

 Willie ( Billy Bob Thornton ) élete romokban, stílusa bunkó, és még egy két hónapja mosatlan zokniban is több élet van, mint az ő személyiségében. Mindennek tetejébe ráadásul rablással tartja el magát. Kis növésű haverjával, Marcussal ( Tony Cox ) minden évben más államba utaznak, hogy decemberben Télapóként és manójaként álljanak munkába egy bevásárlóközpontban. Az utolsó napi zárás után pedig alaposan kirámolják a páncélszekrényt. A hetedik ilyen esztendő azonban másképp alakul. Willie a szokásosnál is mélyebbre kerül, Marcus gonosz tervet forral, az intézmény biztonsági főnöke részesedést kíván magának a zsákmányból, ráadásul egy kövér kisfiú is feltűnik a színen, aki viszont talán megváltást hozhat a valóban nagyon tapló télapónak.

Habár a film karácsonykor játszódik, és tartalmaz poénelemeket is, valójában egy igazán súlyos dráma, tele káromkodással, szakadék szélére sodródott emberi sorssal, és sötét fájdalommal. Willie figurája adja a történet gerincét. Minden mozzanatával tökéletesen rácáfol arra, hogy egy szokványos ünnepi családi filmet nézünk. Élete romokban, utálja a karácsonyt, a gyerekeket, gondolatai leginkább a pia és a szex körül járnak. Életének fordulópontját a hirtelen feltűnő kis srác hozza el, aki úgy tűnik, megvan győződve arról, hogy Willie az igazi Mikulás, még azt is megengedi a férfinak, hogy náluk lakjon. Ez azért lehetséges, mert a kölyökre csupán agyilag rokkant nagyanyja vigyáz. Habár sokáig úgy tűnik, hogy Willie helyzete kilátástalan, a történet vége felé egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a tapló télapó megjavult, vagy legalábbis megtalálta a helyes utat. Mindez azért, mert találkozott valakivel, aki úgy tűnik, feltétel nélkül szereti. Az már csak a sors furcsa fintora, hogy a mentőangyal pont egy dagadt, kócos gyerek képében érkezik. A fináléban főhősünk a városi rendőrséggel fut versenyt, hogy eljuttassa újdonsült barátjának szánt ajándékát, majd a tucatnyi rá szegeződő pisztoly sem tudja megállítani abban hogy a végsőkig rohanjon. Mert van olyan, akiért megéri. 

A cselekményvezetés nem is lehetne tökéletesebb. Szépen felépített, és igencsak bonyolult történetet láthatunk, melynek minden percét élvezet nézni. Willie karakterfejlődése különösen dicséretreméltó pontja a sztorinak, és az időnként elszórt poénok, máskor viszont a kemény dráma is nagyon jól működnek. Habár nem vígjáték, mégis utánozhatatlanul egyedi karácsonyi hangulatot teremt a Tapló télapó, és dráma létére ez külön jó pontot érdemel.

Thornton egyértelműen élete legfantasztikusabb alakítását hozza. Lubickol a szerepben, színészi magasiskolát mutat be. Tony Cox nem csinál semmi maradandót, de a karaktere nem rossz, így jogos helyét érezzük a történetben. Lauren Graham figurája teljes kimeríti a fölöslegesség fogalmát, viszont a színésznő nagyon dögös, és ilyen szerepben ritkán látni, úgyhogy azért megbocsátjuk a jelenlétét. A kölyök szerepében Brett Kellyt láthatjuk, akinek minden adottsága megvan ahhoz, hogy irritáló legyen, de mégsem válik azzá. Ennek titka a pazarul megírt karakterben rejlik, aki valóban megmenti címszereplőnket a tátongó szakadéktól.

Ha nincs túl kicsi gyerek a családban, és az ilyenkor szokásos mondanivaló mellett valami más üzenetet is magáénak akar tudni a néző, bátran kattintson a Tapló télapó lejátszóba helyezése után a play gombra, mert megéri!

" A gyerek megkapja a kibaszott ajándékát. " ( Willie )