William Dear 2000 - es tévéfilmje tökéletes alapötletből táplálkozik, ráadásul még társadalomkritikát is tartalmaz, viszont a kivitelezés olyan szinten pocsék, hogy Leslie Nielsen nélkül gyakorlatilag nézhetetlen lenne.

A Mikulás ( Leslie Nielsen ) szomorkodik a karácsony elüzletesedése miatt, de ő ennek ellenére sem fordíthat hátat munkájának. Nem sokkal az ünnep előtt felszáll a szánjával, hogy egy kicsit kiszellőztesse a fejét, ám egy váratlan légáramlat kiborítja járművéből. A télapó Peter Albright ( Steven Echoldt ) kocsijának motorháztetején landol, és teljes emlékezetkiesés kíséretében tér magához. Mivel a Mikulás nem tudja magáról, hogy valójában kicsoda, veszélybe kerül a karácsony.

Ahogy már írtam, az alapötlet kiváló. Rengeteg poént, drámát, és kreatív szituációt lehetett volna kihozni az amnéziás Mikulás történetéből. Ehelyett kapunk egy másfél órás, nyögvenyelős szenvedést, melynek forgatókönyvében egyedül a szeretet esetenként rövid időre megjelenő, valóban megható ábrázolásai értékelhetőek pozitívan. A címszerepben Leslie Nielsen maximálisan kitesz magáért, ő a film egyetlen színvonalas eleme. A nem túl magas elvárásokat a színészlegenda maximális profizmussal teljesíti, víve a karakterbe nem kevés lelket, életet, szívmelengető gyönyörűséget. Jó ötlet a karácsony elüzletesedéséhez kapcsolódó társadalomkritika, de ebből még sokkal többet ki lehetett volna hozni, még akár valamiféle fajsúlyt is. Igazi ziccer, amit érthetetlen, miért nem váltottak pontra az alkotók.

Ám sajnos minden más fájdalmasan gagyi, és kudarc. A főhős Peternek egy kicsit sem lehet szurkolni, hiszen utálja a karácsonyt, és a kocsijára zuhanó öregemberrel kapcsolatban sem ragadja meg más, minthogy annak télapó - külsejéből rendesen lehetne kaszálni. Egyszóval: Peter egy faszfej. Az őt alakító Steven Echoldt még rátetéz az egészre bárgyú vigyorával és esetlen színészi játékával. Robin Lively az egyik mellékszerepben ügyesen elvegetálgat, az IMDB nélkül most én sem emlékeznék a nevére. A hölgy karakterének gyermeke fontos karakter a történet szempontjából, ugyanis ő ébreszti rá a télapót, hogy valójában ki is ő. Az őt alakító Max Morrow néha kicsit irritáló, de összességében egész jól hozza a figurát, amiben különösen az tetszett, hogy ő is utálja Petert.

A karácsonyi hangulat megfogásának terve több-kevesebb sikerrel zárult. A finálé kétségtelenül kellemes atmoszférát teremt, és összességében is lehet érzékelni az alkotók próbálkozását az ünnepi légkör megteremtésének terén. Sajnos viszont a filmnek ezen eleme sem sikerült maradandóra.

Ez utóbbi sajnos az egész filmre igaz. A Ki a télapó? - ba Leslie Nielsennek sikerül annyi színt és szeretetet vinnie, ami miatt tudom ajánlani a megtekintését, de szigorúan csak karácsonykor!