Chris Columbus és Alfonso Cuarón egyaránt értették Harry Potter világát. Előbbi kettő, utóbbi egy filmet adott a franchise-hoz, miközben kezük alá dolgozott Steve Kloves egészen remek forgatókönyveivel. Azonban egyik direktor sem maradt a rendezői székben, a negyedik felvonásra Mike Newell érkezett, aki tehetségesnek tehetséges, hiszen mégiscsak csinált már egy Donnie Brasco-t, azonban J.K. Rowling fantasyvilágát valahogy nem tudta kellően, sőt, kicsit sem átérezni. A Harry Potter és a tűz serlege egyvalamit tesz nyilvánvalóvá.

Ha a rendező béna, rántja magával Steve Kloves-t is.

Tudod, van az a dilemma, hogy vajon a diliház lakói-e az őrültek, vagy a világ, ami a kényszerzubbonyba juttatta őket. És mi a helyzet a színészekkel? Kik a színészek? Mi, vagy ők? Mi, akik úgy éljük napjainkat, hogy sorsunk minden egyes mellékszereplőjének és statisztájának más arcunkat mutatjuk meg, vagy ők, akik a színpadon állva végre ledobhatják magukról a hétköznapok minden álarcát, és őszintén, csupaszon azonosulhatnak a művészettel, a lélekkel, a csodával. Megközelítés kérdése. Van azonban egy nagy gond.

Ebben a mocsoktól fuldokló világban élve egyre nehezebb épkézláb egyéni megközelítést kialakítani.

Miért szeretjük a fantasy filmeket? A végtelen kreativitás lehetőségétől kezdve a változatos fiktív lényekig számos okot lehetne sorolni. A kérdés igazából szubjektív. Szerintem ezekben a fantáziaországokban és történeteikben az ragadja meg igazán a nézőket, vagy adott esetben az olvasókat, hogy saját világunk rendszere jelenik meg bennük. A váz szintjén legalábbis, ami a fantasyvilágokban gyakorlatilag ugyanaz, mint szürke, hétköznapi életünkben. A különbség mindössze az a töménytelen varázslat, aminek helyes, ismétlem, HELYES felhasználásával választ lehet kínálni valós kérdéseinkre, és megoldást lehet nyújtani létező problémáinkra.

Azonban igencsak kényelmetlenné válhat az előálló helyzet, hogyha a készítők egyszerű, gyermeteg hülyéskedésre használják a fantasy által nyújtott lehetőségek sokaságát...

Miután kiégettem a Knight of Cups előzetesének replay gombját, olthatatlan kényszert kezdtem érezni arra, hogy végre pótoljam filmes műveltségem egyik fontos hiányosságát, nevezetesen a világ egyik legtitokzatosabb rendezője, Terrence Malick első nagyjátékfilmjét. A Sivár vidék főszerepeit illetően a direktor Martin Sheen és Sissy Spacek vállaira helyezte bizalmának súlyát.

Ezután már nem volt más hátra, mint elsütni egy pisztolyt, hogy ezáltal megkezdődhessen a menekülés.

"A legtöbb ember, ha önmagával szembekerül, hanyatt-homlok menekül, mintha kergetnék."

Szállj le a földre! Ne álmodozz! Térj már észhez! Nőj már fel! És társaik. Minden egyes alkalommal, amikor valami ilyesmi elhangzik, éles kés hatol a gyermekkor gerincébe. A nagyra törő, bátor, és vakmerő álmok vérezni kezdenek, megtörik a remény, és idejekorán lehull a lepel arról a szürke, varázstalan, ellenséges világról, ami korántsem gyerekeknek való. Makacs szabályok, kitörölhetetlen elvárások, szabványra gyártott sémák határozzák meg végül, hogy kivé válunk. Reménytelenül, fáradtan, megtörten hajtjuk igába fejünket ismeretlen, arctalan vezetők uralma alatt. És miközben mi az embertelenség mocsarában igyekszünk újra levegőhöz jutni...

...addig a fantázia végtelen története egyre közeledik a nagy, és szomorú fináléhoz.

Chris Columbus kettő egészen remek film ledirigálását követően távozott a franchise éléről. Helyére Alfonso Cuarón érkezett, aki ritkán rendez filmet, de amikor elfoglalja a Director feliratú széket, rendszerint maradandót alkot. A forgatókönyvet ezúttal is Steve Kloves szállította, a főszereplők pedig látványosan nagyot nőttek A titkok kamrája óta.

Ahogy a film színvonala is emelkedett az előző alkotás szintén nem gyenge teljesítményéhez képest.

Az elveszett frigyláda fosztogatói olyan kalandort adott a filmvilágnak, aki csak úgy üvöltött a kultuszért és a halhatatlanságért, és ezeket természetesen gond nélkül meg is kapta. Nyilvánvalóan egyértelmű volt, hogy Indiana Jones-ról mesélni kell még, egy ilyen figurától több izgalmas kalandot akarnak látni a nézők. Steven Spielberg újra beleült a rendezői székbe, Harrison Ford pedig ismét felcsapta a jellegzetes kalapot, felöltötte a bőrdzsekit, és felkötötte az ostort, John Williams pedig ismételten kottafüzetet ragadott.

Nem volt más hátra, mint Dr. Jones-t odadobni a vérszomjas indiai szektások elé!

Chris Columbus rendező megmaradt posztján A bölcsek köve után, ahogy Steve Kloves is megint elvállalta a forgatókönyv megírását. Nem csoda, hogy megmaradtak a készítők, hiszen az első résszel abszolút nem okoztak csalódást, igazán jó kis produkciót hoztak össze. A második felvonásban már másfajta történetet kellett elmesélniük, és hangulatilag is új mutatványokra volt szükség

A rajongók örömére Columbusék jóformán maradéktalanul vették az akadályt.

1984-ben járunk. A brit bányászok hevesen tüntetnek és bőszen szidalmazzák Margaret Thatcher-t. Ha bezárják a bányákat, munka nélkül maradnak, és ez egész települések összeomlását okozná. Ekkor észbe kap egy másik, szintén jogaiért küzdő közösség. A melegek és a leszbikusok gyűjtést szerveznek a bányászokért. Habár a mozgalom kezdetben a kicsinyes emberi gyűlölködés falaiba ütközik, végül nagy eredményeket ér el, és fontos tanulságot helyez előtérbe.

Ez is véget ért. 2012-ben Középfölde történetének rajongói izgatottan ültek be a moziba, hiszen megérkezett a Váratlan utazás, A hobbit-trilógia első része. A legendás A Gyűrűk Ura-trilógia első előzményfilmje lenyűgözően jól sikerült. A tavalyi folytatás, a Smaug pusztasága is ütős lett összességében, de azért szájunk húzására is akadt alkalmunk, hiszen bőven találtunk üresjáratot is a produkcióban. Idén megérkezett a trilógia záródarabja, a film, ami végérvényesen összeköti, egybefűzi a kettő történetfolyamot, ami tulajdonképpen egy nagy legenda két fejezete. A kezdetben Oda és vissza munkacímen futó projektet később átnevezték Az öt sereg csatájára. Ennek megfelelően számíthattunk rá, hogy Középfölde sztorijának nem egy kalandozós, hanem egy csatázós epizódját fogjuk látni. És Peter Jacksonnak megint sikerült.

Több, mint tíz év után A Gyűrűk Ura visszatér a mozikba!