Chris Columbus rendező megmaradt posztján A bölcsek köve után, ahogy Steve Kloves is megint elvállalta a forgatókönyv megírását. Nem csoda, hogy megmaradtak a készítők, hiszen az első résszel abszolút nem okoztak csalódást, igazán jó kis produkciót hoztak össze. A második felvonásban már másfajta történetet kellett elmesélniük, és hangulatilag is új mutatványokra volt szükség
A rajongók örömére Columbusék jóformán maradéktalanul vették az akadályt.
Harry Potter (Daniel Radcliffe) első roxforti tanéve után még a korábbi állapotokhoz képest is kemény konfliktusokba keveredik nagynénje pereputtyával, ám barátja, Ron (Rupert Grint) még épp időben szabadítja ki fogságából. Ám ezt követően nem nyugodalmas mágiatanulás vár hőseinkre, hiszen az iskolában hátborzongató merényletsorozat veszi kezdetét, amelynek egy bizonyos Titkok kamrájához van köze, ami, amennyiben létezik, sötét erők otthona. Harry, Ron, és Hermione (Emma Watson) elhatározzák, hogy lerántják a leplet a rejtélyről, és leleplezik az elkövetőt, Mardekár utódját.
J.K. Rowling nagyívű varázslótörténetének második fejezete számos új kreatív elemmel bővíti Harry Potter világát, amikre Columbusék is gondot fordítottak. Elsőként Dobby, a házimanó érkezik, aki megszállottan megakarja menteni a főhős életét, de találkozunk a mű nézése során repülő autóval, gyilkos óriáspókokkal, múltba révedő, bűvös naplóval, főnixmadárral, sikító mandragórákkal, alakváltást eredményező főzettel, és természetesen az óriási, félelmetes baziliszkusszal. Mindezek precízen kidolgozott, hosszú, de unalmassá egy másodpercre sem váló cselekményvezetés előregörgetőiként vannak jelen. A történet alapvetésében fontos szerepet játszik a varázsvilág fajgyűlölete, amelynek keretein belül a fanatikus aranyvérűek, azaz a varázslócsaládok sarjai, az úgynevezett sárvérűeket utálják, akik mugliszülők gyermekei. Ötletes konfliktusnak tartom ezt, mindenképpen elősegíti a sztori komorrá tételét. Jelen van a múlt árnya is, hiszen egy egészen ősi, az iskola alapításának idejéből származó fenyegetés zaklatja fel a Roxfort mindennapjait. És természetesen tovább éleződik a Harry és Draco Malfoy közötti ellentét, miközben feltűnik Lucius Malfoy is, aki által érzékeljük, hogy a sötét varázslók létezése Voldemort bukása után is valós fenyegetés.
A bölcsek köve jóformán egy gyerekfilm volt, ehhez képest A titkok kamrája meglepő váltást produkál, ugyanis a hangulati világ ezúttal kifejezetten sötét, Columbus nagyszerűen érzékelteti az iskolában, a szereplők körül eluralkodó, gyilkos atmoszférát. A rendező visszafogja a poénkodást, és ahol csak tud, ráerősít a komor kisugárzásra. Emlékszem, amikor nyolcévesen először láttam ezt a filmet, alaposan fostam a falak mögül érkező, rejtélyes suttogó hangoktól. A fényképezés színvilága a kevésbé rikító tónusokat részesíti előnyben, a fekete, a szürke, és a piszkosfehér ellenben több árnyalatban is parádéznak. A díszletek szintén komorabb kisugárzással bírnak, mint A bölcsek köve színfalai, különösen kiemelendő maga a Titkok kamrája, a finálé színtere, ami egészen hátborzongató aurával rendelkezik. John Williams zenéje továbbra is elsőosztályú aláfestést biztosít a remekbe szabott képi világhoz.
És ha már képi világ! A vizuális effektek nagyszerűek! Dobby kidolgozása remek, a figura kifejezetten aranyos, ugyanakkor enyhén, szánalmat keltő módon ijesztő is. Nyilván sokakat idegesít, de én bírom a házimanót. Aragog, Hagrid pókja egészen horrorisztikus teremtmény, ahogy a baziliszkusz is ütős külsővel bír, kifejezetten félelmetes. Nem feledkezhetünk meg Fawkes-ról sem. Ő Dumbledore Főnixmadara, nem mellesleg a Harry Potter-univerzum egyik, ha nem a leggyönyörűbb teremtménye. A Százfűlé-főzet következtében való átalakulások közül Harryét láthatjuk, amely során a vizuális megoldások maximálisan hitelesek, a film egyik legügyesebb jelenetéről beszélünk. A jelenetkoreográfiák is jók, a képsorok dinamikus áramlással, pörgős hangvétellel rendelkeznek. Ezúttal is láthatunk izgalmas kviddicsmeccset, Tiltott Rengeteg-beli kalandot, és nagyívű finálét.
A gyerekszínészek abszolút jobbak, mint az első részben, látszik, hogy ennél a filmnél már túl voltak karrierjük amatőr fázisán. Radcliffe produktuma gyakorlatilag kifogásolhatatlan, de ezúttal Emma Watson is nagyon ügyes, Rupert Grint pedig szimpatikusan bugyuta. A felnőttek közül ismételten Alan Rickman viszi a prímet, hihetetlen, hogy ez a csávó mennyire hiteles Perselus Piton szerepében. A Luciust megformáló Jason Isaacs szintén kiemelkedő teljesítményt nyújt.
A Harry Potter és a titkok kamrája nagyszerű filmélmény, és ezúttal már a gyerekes vonulatok miatt sem kell bosszankodnunk, hiszen ez a sztori jóval felnőttesebb, mint az előző. Nevezhetjük egyfajta örökzöldnek is. 8,5/10.
