Chris Columbus és Alfonso Cuarón egyaránt értették Harry Potter világát. Előbbi kettő, utóbbi egy filmet adott a franchise-hoz, miközben kezük alá dolgozott Steve Kloves egészen remek forgatókönyveivel. Azonban egyik direktor sem maradt a rendezői székben, a negyedik felvonásra Mike Newell érkezett, aki tehetségesnek tehetséges, hiszen mégiscsak csinált már egy Donnie Brasco-t, azonban J.K. Rowling fantasyvilágát valahogy nem tudta kellően, sőt, kicsit sem átérezni. A Harry Potter és a tűz serlege egyvalamit tesz nyilvánvalóvá.

Ha a rendező béna, rántja magával Steve Kloves-t is.

Különleges ez a tanév, hiszen eljött az idő, amikor a Roxfort ad otthont a nagynevű Trimágus Tusának. A verseny keretein belül a diákok, a Roxfort és a vendégiskolák tanulói egyaránt, versenybe szállhatnak az örök dicsőségért. A három jelenlévő intézmény egy-egy versenyzővel képviseltetheti magát, akiknek három próbát kiállva kell eljutniuk a végcélig, a nagyra becsült Trimágus Kupa megszerzéséig. Egy új szabály szerint kizárólag tizenhét éven felüliek nevezhetnek be a bajnokságra, ám a sorsolást végző Tűz Serlege kidob egy negyedik nevet is. Harry Potter (Daniel Radcliffe) még nincs tizenhét, ennek megfelelően nem is dobta be a nevét a serlegbe. Valami sötét erő ügyködik a háttérben, visszaút azonban nincsen, Harrynek részt kell vennie a Tusán. Miközben a versenyzőknek minden bizonnyal ősi kultúrák kivégzőmódszereit újrahasznosító próbákon kell megmérettetniük, és mérlegre helyezniük bátorságukat, felüti fejét a gonosz. Voldemort nagyúr (Ralph Fiennes) ugyanis közelebb jut Harryhez, mint bármikor azon bizonyos éjszaka óta.

Kezdjük azzal, hogy az alapötlet az egyik, ha nem a legnagyobb f*szsága az egész szériának. Steve Kloves, ha ez lehetséges, még tovább fokozza Rowling hülyeségét. Varázslóvilág ide vagy oda, képzeld már el, hogy elküldöd a gyerekedet tanulni, és okulás helyett a szerencsétlen kisfiús fellengzésből benevezhet egy versenyre, amelynek során nagyon nagy esélye van arra, hogy ott döglik meg már az első fordulóban. Komolyan?! Ekkora eszetlen hülyeséget miért kellett belerakni ebbe az eddig egészen nagyszerű sztorikat produkáló franchise-ba? A próbatételes recepttel nincsen gond, a kontextus vérzik, de úgy, hogy azt nézni is rossz. Ha mondjuk Harryéket elrabolják, vagy a Roxfortot elfoglalják a halálfalók, és ők kényszerítik a szereplőket a halálos próbákon való részvételre, akkor az érthető lenne, persze, nyilván ennél a találomra írt szösszenetnél kiforrottabb elgondolás kéne, de startnak szerintem jó. És itt érződik az, hogy a sötétnek tűnni akaró hangulat ellenére ez egy gyerekeknek szóló történet, mert 15 év alatt kizárt, hogy legyen olyan, akinek nem tűnik fel ez az orbitális lódítás. Aztán persze, ne feledkezzünk meg az alkotás fontos logikai bakijáról. Minden tanár ki van borulva, hogy Harrynek 14 éves gyerekként kel kiállnia az életveszélyes próbákat, holott a 17-es karika egy vadonatúj szabály, amelyről az évnyitón informálja Dumbledore a tanulókat. Vagyis, ha nem hozzák meg ezt a szabályt (amit ráadásul nem is a bajnokság veszélyei, hanem a halálfalók a kviddics-világkupán való feltűnése miatt rendeltek el), akkor Harry halál nyugodtan benevezhetett volna. Szóval a korábbi versenyek alkalmával senkit nem zavart, hogy kisebb gyerekek is kockára teszik az életüket? Ezt a baromságot! Ja, és akkor az egész Tusa túlmisztifikáltságáról már ne is beszéljünk. Ez egy tizenévesek részvételével szervezett, gimnáziumi buli, nem a kibeb*szott világbajnokság! És mégis, mindenki úgy el van alélva ettől a hülyeségtől, mintha a világ megváltásáról lenne szó. De most komolyan, képzeld már el, hogy plusz ötös helyett örök dicsőségért nevezel be az iskolai úszóversenyre... hülyeség... Na mindegy, szóval ahogy mondom, az alapötlet már a kiindulóponton kileheli a lelkét, nem a cselekményváz, hanem a kontextus miatt, bár a végeredményt tekintve végül is, sajnos, egyre megy. 

És akkor drága Mike Newell. Hát, neki ez rohadtul nem jött össze. Cuarónnal ellentétben itt érthető az egyetlen film utáni távozás a franchise éléről. Gyerekek, ez az ember olyan szinten képtelen megteremteni a Harry Potter-hangulatot, hogy attól sírni tudnék. Egymást váltó, száraz jelenetek, amelyek között az első fél órában még épkézláb összefüggés sincs, csak valami egészen vékony cérna, ami majdhogynem elszakad, úgy próbálja összetartani a széthúzó képsorokat. A beinduló Tusának valamelyest sikerül egységesítenie a cselekményt, ám ez csak hangyányi pozitívum, mert továbblépni már nem sikerül. Száraz, unalmas, lélektelen jelenetek váltják egymást, miközben Newell próbál korrekt iparosmunkát csinálni, mert többre érezhetően ő sem tartotta magát, de még ez sem sikerül neki igazán. A báljelenet, és az ezt övező elöl-hátul negyedórák képezik a film abszolút mélypontját. Hisztizés, fröcsögés, szerencsétlenkedés, és táncolás. Ki akar egy Harry Potter-filmben szalagavató-szintű giccsparádét látni?! Ki?!!! Az extrémciki koncertjelenetnél már tényleg fájt mindenem, kívül-belül, de főleg az agyam, és a filmes szépérzékem. A temetőben játszódó finálé valamelyest enyhíti a fájdalmat, ugyanis ez a képsor valóban eléggé darkosra sikeredett, a visszatérő Voldemort hatásos belépőt kapott.

A látványvilágra azért nem lehet panaszunk ezúttal sem. A fényképezés szép, a képi világ minden esetben lenyűgöző. A CGI ütős, a Magyar Mennydörgő sárkány rendkívül mutatós, ahogy a sellők is szép kidolgozottsággal rendelkeznek, és az alakváltó labirintus is egészen pofás kisugárzással bír. Hoppá, na de hová tűnt John Williams? Eeeeement. Ja, el. Jó messzire, de olyannyira távolra, hogy utódja, Patrick Doyle számára valószínűleg még egy árva tanácsot sem hagyott, ugyanis a zenei aláfestések egészen megrendítő módon unalmasak ebben a filmben.

Én nem tudom, hogy Mike Newell színészvezetése volt-e pocsék, vagy esetleg Daniel Radcliffe szenvedett valami tinédzserkori depresszióban, de az mindenesetre biztos, hogy a főszereplő borzasztóan rossz. Ez azért bosszantó, mert A titkok kamrájában és Az azkabani fogolyban már kifejezetten jól alakított a srác. Valószínűbb, hogy Newell a ludas, mert nem csak Radcliffe, hanem az összes többi gyerekszereplő is kritikán aluli teljesítményt nyújt. Rupert Grint teljes mértékben érdektelen, Emma Watson pedig visszasüllyedt arra a szintre, ahol A bölcsek köve idején volt. A felnőttek szempontjából fájó, hogy Alan Rickman-t a minimumra csavarta a rendező, de azért így is üdítő a színész jelenléte. Az újonnan érkezettek közül egyértelműen Brendan Gleeson-t és Ralph Fiennes-t kell kiemelni. Utóbbi különösen emlékezetes Voldemortként, egyértelműen kimagaslik a gárda tagjai közül.

Félrement ez a film. A Harry Potter és a tűz serlege gyerekként nagyjából még élvezhető (saját tapasztalat) felnőtt fejjel azonban fájóan semmilyen élmény. Óriási visszaesés az előző három rész után. 5,5/10. És, ha emlékezetem nem csal, ez innentől csak egyre rosszabb lesz...