Összességében véve egészen jól megvagyok a katasztrófafilmekkel, szívesen elnézegetem őket (remélem, ez nem valami rejtett destruktív hajlam kifejeződése :D), viszont ugyanakkor az is igaz, hogy ritkán nézek ilyen jellegű filmeket. Ennek az oka nemes egyszerűséggel a kicsi választék. Nem túl gyakran érkezik a mozikba vállalható darab, a DVD-piacot pedig az Asylum szemetei uralják, így végül megmarad az Armageddon, a Titanic, vagy ínségesebb időkben esetleg a Holnapután újranézése (ha kissé kitágítjuk a műfaj határait, akkor esetleg A függetlenség napját is említhetem, amit akárhányszor megtudnék nézni). Legutóbb Roland Emmerich próbálkozott a vásznak romba döntésével, ám a 2012 végül akkora túlzásokba esett, hogy önmaga paródiájává, és így élvezhetetlen fércművé vált.

Most azonban Brad Peyton megmutatja, hogy milyen lett volna a 2012, hogyha annyit markol a szarka, amennyit még el is bír a farka.

"...amikor árnyék vetült a csatamezőre."

Arról lehetne vitatkozni, hogy Stephen King, a kortárs szórakoztató irodalom egyik, ha nem a legnagyobb alkotója mindig konstans módon magas minőséget produkál-e, az azonban nem lehet kérdés, hogy a Mester elképesztően aktív, pályafutása kezdete óta a mai napig. Jóformán minden évben megjelenik legalább egy könyve, így rajongói alaposan elvannak kényeztetve. King egyik legújabb alkotása, az Újjászületés, különösen erősre sikeredett.

Nemrég felröppent a hír, miszerint Dwayne Johnson lehet a Nagy zűr kis Kínában remake főszereplője, és ezt olvasva megjött a kedvem az eredeti produkció megtekintéséhez. Az 1986-os alkotás rendezője John Carpenter, aki a Menekülés New Yorkból és A dolog után ismét Kurt Russell-t választotta főszereplőjének ehhez a meglehetősen szokatlan jellegű akcióvígjátékhoz.

Éjfélkor lezárult az idei olvasói hétre kiírt beküldési időszak. Egy hét állt rendelkezésetekre ahhoz, hogy filmeket ajánljatok nekem a Movie Tank tradicionális eseményére. Minden beküldőnek nagyon szépen köszönöm a részvételt! Öröm látni, hogy többen már évek óta visszatérő résztvevők, sőt, akadnak olyanok is, akik már a legelső Olvasói Hét alkalmával is küldtek kéréseket. Nagyon örülök annak, hogy több új név is feltűnik a beküldők között. Kommentben és e-mailben is kaptam címeket, amelyeket elnézve biztosan mondhatom, hogy ismételten igazán izgalmas és változatos Hét összeállítására nyílik lehetőségem. A pontos időpontot még nem tudom, de körülbelül július második felére várható. Természetesen erről is időben foglak informálni benneteket.

Még egyszer köszönöm a beküldőknek!

Emlékszem, hét évad létezett Eric Kripke fantasy-horror sorozatából akkor, amikor én magam megnéztem a Supernatural első részét. Aztán a másodikat, és ahogy azt előtte a 24 esetében csináltam, szépen ezt a szériát is bedaráltam az aktuális évadig. A Winchester-testvérek kalandos története ha nem is azon nyomban, de szépen fokozatosan végül teljesen magával ragadott, a Supernatural vita nélkül, örökre kivívta az őt megillető helyet kedvenc sorozataim között. Nagyon vártam a 10. évadot, ám ahogy arról itt, a blogon is megemlékeztem, meglehetősen csalódást keltő volt számomra a szezon nyitánya. Ezt követően - elsősorban amúgy inkább időhiány miatt - nem igazán követtem hétről hétre az epizódokat. Nemrég azonban befejeződött az évad, és így már természetesen nem volt kérdéses, hogy be kell hoznom a lemaradásomat. Jöhetett tehát a 10. évad darálása.

Tavaly ősszel ezt írtam: "Nagyon remélem, hogy a folytatásban visszatér a Supernatural régi színe. Mert ez így egyelőre nagyon sápadt jószág..."

Hogyha minden kívánságom olyan gyönyörűen valóra válna, mint a fenti, én lennék a legboldogabb ember a világon!

Spoilerek lesznek!

Igen, ez a rovat tényleg létezik! Nem csak szóbeszéd, több, mint legenda. Valóság. Hát igen, eltelt már tizennégy hónap a legutóbbi eredeti alkotást annak feldolgozásával összehasonlító poszt óta. Most viszont megérkezett a mozikba egy olyan kísértethorror, amiről már megtekintése előtt éreztem, hogy tökéletes alapanyagot fog szolgáltatni a régóta pihentetett cikksorozat feltámasztásához. Na, lássuk! Vajon sikerült megreformálni minden idők egyik legfontosabb szellemfilmjét? (a kérdés természetesen költői... nagyon költői...)

Lassan már öt éve csinálom ezt a blogot, és nyugodtan mondhatom, hogy mostanra egyfajta hagyománnyá vált, hogy minden év tavaszi-nyári időszakában tartok egy olvasói hetet. Ezek a projektek az előző évek során igencsak sikeresnek bizonyultak (itt található a tavalyi adag), így természetesen idén sem szeretném kihagyni ezt a csúnya szóval élve kívánságműsor jellegű eseményt.

Újoncoknak röviden: Az olvasói hét során olyan filmekről írok elemzéseket, amelyeket ti ajánlottatok nekem megtekintésre és kivesézésre. Egy beküldő akármennyi filmet ajánlhat, az olvasói hét során mindenki listájából fogok szemezgetni. Minden beküldőtől legalább egy cím sorra kerül majd, de ha kevesen írnak, akkor akár fejenként több alkotás is előkerülhet. Hogyha nagyon kevesen érdeklődnek az olvasói hét után, akkor természetesen nem kerül megrendezésre az esemény, de ilyenre eddig még nem volt példa, így őszintén remélem, hogy nem most - amikor már kifejezetten sokak által olvasott blog a Movie Tank - fog ez megtörténni.

A filmcímeket, ajánlatokat már lehet is küldeni! A kéréseket, kívánságokat, ajánlatokat várom ehhez a poszthoz kommentben, a Facebook-csoportban eme poszt megosztásához kommentben, vagy e-mailben a sparrow.movietank@gmail.com címre. A kritikák elején megemlítem majd a beküldő nevét, így aki más néven szeretne szerepelni, mint ami a felhasználó vagy e-mail neve, az írja meg azt is, hogy milyen néven nevezhetem majd meg. Ajánlataitokat egy hétig, tehát jövő vasárnap (május 31.) éjfélig várom! Arra kérlek titeket, hogy sorozatokat ne küldjetek, mert azok értelemszerűen nem fognak beleférni a programba.

Az V. Olvasói Hét valamikor a nyár derekán, július környékén kerül majd megrendezésre, de a pontos dátumról természetesen időben értesíteni foglak benneteket.

Várom tehát a filmajánlatokat! Eddig mindig nagyon izgalmas és változatos programot tudtam összeállítani a segítségetekkel, így remélem, ez most sem lesz másképp!

Sokakhoz hasonlóan én is akkor figyeltem fel igazán Nemes László első nagyjátékfilmjének hírére, amikor megérkeztek a cannes-i filmfesztivál beszámolói, amelyek szerint a neves mozgóképes rendezvény és verseny közönsége oda meg vissza van ettől az úgymond rendhagyó holokausztfilmtől. Rendhagyó, mert habár láthattunk már sokféle értelemben kiváló alkotásokat a zsáneren belül, a Saul fia mégis más, mégis újszerű. De ugyanolyan megrázó.

Na, ez volt nekem idén az igazi nagy zsákbamacska. Jóformán megközelítőleg sem tudtam megmondani, hogy mit is várok a Holnapolisz című produkciótól (kissé bénán hangzik ez a magyar cím, de néhány plusz alkalommal megízlelve arra jutottam, hogy az eredeti Tomorrowland tulajdonképpen eléggé frappáns magyarba ültetéséről van szó). Disney alkotásról van szó, tehát valamifajta lazább, családi jellegű kalandra gyanakodtam, amelybe még egy bónusz George Clooney-t is sikerült beszuszakolni. Ami miatt viszont mondhatni vártam ezt a filmet, az a rendező Brad Bird, aki korábban már a L'ecsóval és a Fantom protokollal is meggyőzött. Reméltem, hogy ezúttal is dicsérően nyilatkozhatok majd a direktor úr munkájáról.

George Miller lefutott egy-két kört az éneklő-táncoló pingvinekkel, ám úgy néz ki, mostanra már ráunt az animált, családi állatkalandokra. Gondolta, ha már váltani kell, biztosra megy, és visszatér ahhoz a franchise-hoz, ami nem csak az ő nevét tette ismertté, de még egy Mel Gibson nevű fickó színészi pályájának is adott egy jó nagy kezdőlöketet. A legújabb, félig-meddig rebootszerű elgondolásban azonban már Tom Hardynak jutott az a megtiszteltetés, hogy eljátszhatja az országúti harcost. Az első bemutatókat követően a filmvilág felrobbant, kritikusok, nézők, és filmkészítők egyaránt borultak le A harag útja előtt. És habár, mint minden csodaként aposztrofált élmény esetében, úgy ezúttal is erőteljes túlértékeltségről beszélhetünk, azért mégiscsak leszögezendő tény,...

...hogy ez a film kurva jól sikerült.