"...amikor árnyék vetült a csatamezőre."

Arról lehetne vitatkozni, hogy Stephen King, a kortárs szórakoztató irodalom egyik, ha nem a legnagyobb alkotója mindig konstans módon magas minőséget produkál-e, az azonban nem lehet kérdés, hogy a Mester elképesztően aktív, pályafutása kezdete óta a mai napig. Jóformán minden évben megjelenik legalább egy könyve, így rajongói alaposan elvannak kényeztetve. King egyik legújabb alkotása, az Újjászületés, különösen erősre sikeredett.

Jamie Morton egy átlagos amerikai kisváros egyik átlagos keresztény családjába születik. Élete olyan, mint akárki másé... egészen hatéves koráig. Ekkor ugyanis betoppan a település új lelkésze, Charlie Jacobs. A fiatal férfi, és a gondtalan kisfiú élete összefonódik, és az elkövetkező évtizedek során újra és újra keresztezik egymás útját. Mindketten változnak az idők során... És egyikük sem a jó irányba. A lelkész különösen nem...

Van egy elképzelésem arról, hogy miként születhetett meg az Újjászületés ötlete. Történt egyszer, hogy Stephen King megnézte az utóbbi évek talán legtúlértékeltebb horrorfilmjét, a Mártírokat, konstatálta, hogy mekkora egy rakás szar, és eszébe ötlött, hogy azért már csak kéne írni egy normális sztorit igazi tartalommal az alapötlet köré.

És megírta.

King mesterien bontja ki a narratívát. Alapvetése egy, a magyar nyelvben kevésbé használatos filmes kifejezés, a változás ügynökének személye. Ő az az alak, aki életünk során újra és újra felbukkan, de sohasem időzik tartósan benne. Ám amikor megjelenik, tudjuk, hogy sorsunk fordulóponthoz érkezett. Jamie Morton számára Jacobs tiszteletes ez a figura. King szokásához híven fantasztikus jellemábrázolásokat tár az olvasó elé. A két központi figura részletes kibontása érdekfeszítő, a karakterfejlődések, vagy inkább karakterromlások pedig elképesztően izgalmasak. A szerző eléri, hogy érdekeljen a szereplők sorsa, még akkor is, ha nem tudunk velük feltétlenül szimpatizálni. Jamie és Jacobs köré mellékszereplők háttérkórusa épül. Ezek a karakterek pazar módon passzolnak az összképbe, színesítik a cselekményt, és táptalajként szolgálnak az újra és újra előtörő érzelmekhez.

Az érzelmek körét leginkább a félelem, a bizonytalanság, a lassan kibontakozó pánik, és az egyre valószerűtlenebbnek, egyre távolibbnak ható szeretet alkotják. Mert nincs helye szeretetnek abban a világban, ahová Jamie a lelkész vezetésével betéved. Jacobs rajong az elektromosságért, kísérletei pedig egyre vadabbá válnak. A jó és a rossz összekeveredik, a remény fényét a baljóslatú jelenések mocskolják be, miközben fokozatosan kibontakozik a titkos elektromosság, és a szereplők egyre közelebb jutnak az ajtóhoz, amit nem kéne kinyitni. Aminek még a kulcslyukán sem szabadna benézni. King szürreális finálét generál, rémálomszerű képekkel sokkolja az olvasót, miközben kimondja maróan pesszimista, sötét, átkozottul ijesztő zárókonklúzióját.

Az Újjászületés pazar élettörténet és megrázó rémregény egyben. Maradandó, de nem könnyű olvasmány. Tehát Stephen King. 9/10.