A mára jóformán már megboldogult Képes Kiadó néhány éve még méltó vetélytárs (vagy a képregények hazai népszerűsítésében inkább csak szimplán társ) volt az egyre nagyobb eredményeket produkáló Kingpin mellett. Legfontosabb sorozatuk kétségtelenül a Batman cím volt, jó néhány történetet kiadtak a Denevérember főszereplésével. Az egyik legütősebb darab a Hush volt, ami a magyar kiadásban három kötet formájában jelent meg. Utána nem sokkal érkezett a folytatás is, amit most végre sikerült nekem is pótolnom, már régóta vágytam rá, hogy elolvashassam. A Hush visszatér nem okozott csalódást. Tény, hogy nem olyan monumentális, mint elődje, ám majdnem ugyanannyira hatásos.
Batman történeteitől megszokhattuk, hogy viszonylag ritkán szállítanak olyan új negatív figurákat, akik aztán kultikus státuszt vívnak ki maguknak. Sokkal inkább jellemző, hogy az a 10-15 jól ismert, több évtizede aktívan közszájon forgó, emlékezetes alak kerül elő újra és újra, jobbik esetben mindig más, eddig ismeretlen megvilágításban. Hush azért fontos, mert újabb generációs, mégis maradandó Batman-gonosz, aki valóban annyira elszánt, és az elmebeteg jellemrajz egy olyan teljesen új, minden korábbinál "józanabb" és kifinomultabb válfaját képviseli, hogy bizonyos momentumaiban még Jokerénél is rémisztőbb kisugárzást képes ölteni.