A művet a 23. Titanic Filmfesztiválon láttam.
Az igaz szerelem nem ismer határokat és leküzdhetetlen akadályokat, szokták mondani a mindennapi élet naiv lelkületű bölcsei, ám sajnálatos módon bizonyos régimódi kultúrkörök ezt egészen másképpen gondolják. A 23. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál nyitóalkotása egy csendes-óceáni sziget törzseinek történetét és két szerelmes kálváriáját mutatja be. A Tanna tulajdonképpen összefoglaló neve a bennszülöttek ősi kultúrájának, amelynek a sztori idejében szerves része volt az érdekházasság is...
Az 1987-es eseményeket feldolgozó igaz történet főszereplői Wawa és Dain. A Yakel törzsben élő szerelmesek rengeteg időt töltenek együtt és már tervezgetik is, hogy néhány év múlva hol és miként fognak éli közös gyermekeikkel. Azonban számításaikat keresztülhúzza az Imedin törzzsel újfent lángra lobbanó régi konfliktus, amit a törzsfők házasságkötés segítségével akarnak elsimítani. Wawa lenne a menyasszony, hozzá kellene mennie az imedin főnök fiához. A lány szerelmével elszökik a nem kívánt, életre szóló feladat elől. Saját törzstársai és az imedinek egyaránt keresésükre indulnak. A háború kirobbanásának kérdése azon múlik, hogy ki akad előbb rájuk...
A játékfilmes főcsapás keretein belül a Tanna sokszor hat inkább ismeretterjesztő alkotásnak, és ez nem csupán a gyönyörű természetes környezetnek, hanem a narratívának is nagyban köszönhető. Való igaz, hogy a cselekmény sokszor leül és a száz perces játékidő hosszabb a kelleténél, ugyanakkor azonban az is biztos, hogy ez a produkció meglehetősen korrekt, szép kerek prezentációt nyújt egy eldugott bennszülött civilizáció életviteléről és hagyományairól. Tehát ha összességében nem is kiemelkedő film, mindenképpen érdekes alkotás, aminek megtekintése elsősorban művelődési célzattal ajánlott.
A számos érdekes kulturális információ mellett engem leginkább a mű képi világa fogott meg. A Tanna fényképezése ugyanis hihetetlenül szép. Értelemszerűen a gyönyörű helyszínek is elősegítik a film ezen vonását, ugyanakkor a beállítások és a jelenetkoreográfiák sem elhanyagolandó szempontok. Viszonylag sok erőteljes, hangulatos kép éghet az emlékezetünkbe a játékidő során, amelyek a gyakran remekül eltalált zenei aláfestésekkel válnak teljes értékű élménnyé.
A legjobb tudomásom szerint valódi törzsi tagok, tehát abszolút amatőr színészek közreműködésével összeálló gárda munkája meglepően hiteles. A szereplők korrekt teljesítményt nyújtanak, ügyesen adják át a különleges bennszülött élet vonásait, hagyományainak súlyát.
A Tanna összességében jó film, bár inkább használnám azt a szót, hogy szép. Igaz ez egyaránt a fényképezésre és a hangulatra is. Érdemes megnézni, mert vannak értékei bőven, viszont azt is kihangsúlyoznám, hogy a feltétlen megváltást azért nem ettől az alkotástól kell várni. 7/10.
