Sziasztok!

Tegnap volt alkalmam megtekinteni a Paul című 2011 - es vígjátékot. Szerintem egyetértünk abban, hogy talán évről évre kevesebb a jó vígjáték. Ezért is vagyok oda meg vissza a Paultól, ugyanis valami fantasztikus komédiát hoztak össze az alkotók. Nagyon jól szórakoztam rajta.

A történet két gyökér képregényrajongó srácról, Graemeről és Cliveról ( Simon Pegg, Nick Frost ) szól, akik Amerikába utaznak, hogy a Comic - Con után megtekintsék az összes olyan helyet az országban, ami a földönkívüliekhez kapcsolódik. Ezen útjuk során találkoznak a földönkívüli Paullal ( Seth Rogen ), aki épp a bázisról menekül. Kiderül ugyanis, hogy az elmúlt hatvan évben végig itt élt a Földön, és tanácsokat adott befolyásos embereknek, például Steven Spielbergnek az E.T. elkészítéséhez. Azonban mostanra már nem veszik hasznát ilyen téren, ezért ki akarják vágni az agyát, hogy ezzel megszerezzék a különleges képességeit. Ezért Paul megkéri a két srácot, hogy segítsenek neki megszökni. Mindeközben nyomukban lohol a szövetségi ügynök, Zoil ( Jason Bateman ).

Az idei év vígjáték felhozatalából nálam eddig egyértelműen a Paul viszi a prímet. A Förtelmes főnökök címéhez hűen förtelmes volt, a Mr. Popper pingvinjei csak Jim Carrey miatt volt szórakoztató, a Másnaposok 2 ugyan nagyon jó volt, de nem annyira, mint a Paul. Vígjátékhoz képest rendkívül okos történet, ráadásul elég súlyos mondanivalóval. A kis túlzással fetrengve röhögős poénok mellé kapunk egy kis drámai töltést is, ami nagyon jót tesz az összhatásnak.

Simon Pegg és Nick Frost eszméletlenül élvezik a szerepek játszását, ez látszik rajtuk. Igazi vígjátékszínészek. Jason Bateman marha jól alakít, így felhozta 1 - 1 - re az állást, ami eddig 0 - 1 volt a Förtelmes főnökök miatt. A film végén, egyfajta sci - fi rajongóknak szánt slusszpoén gyanánt feltűnik Sigourney Weaver, aki jelenlétével tovább színesíti a produkciót.

Maga Paul szerintem minden idők legjobb CGI - vel életre keltett karaktere. A személyisége profin van megírva, és ráadásul úgy, hogy a nézők nagy része száz százalék, hogy szimpatikusnak találja. Rendkívül bunkó, de mégis jólelkű és szerethető. És, ha már CGI. Paul életre keltése nagyon jól sikerült. Sokkal jobban annál, mint amit a Maci Laciban látunk, pedig azért az se volt rossz.

A Paul az utóbbi évek legjobb vígjátéka a Másnaposok filmek mellett. Nem érdemes kihagyni!

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Ritkán szoktam előre tervezni, hogy épp mit akarok csinálni a blogon. Ám most körvonalazódott néhány terv a következő napokat illetően, és ezeket szeretném megosztani veletek.

Holnap publikálok egy írást a Paul című, rendkívül szórakoztató vígjátékról, majd A tetovált lány című svéd krimiről. Rövid időn belül a Millenium - trilógia másik két darabját is szeretném górcső alá venni. Pénteken kezdetét veszi a Thriller - hétvége, melynek keretein belül minimum 4, de inkább több film lesz kivesézve. A thriller műfaj jegyében eltelt hétvége után, jövő hét elején folytatódik a 3. évad A barlang című filmmel.

Hát így nézne ki a következő néhány nap. Remélem, sikerült felkeltenem az érdeklődést! Nyugodtan lehet kommentelni!

Sziasztok!

Sziasztok!

Ma a Hidalgo - A tűz óceánja című kalandfilmről lesz szó, melyet Joe Johnston rendezett, aki legutóbb a semmilyen hatást keltő Amerika Kapitány mozifilmet erőltette ki magából.

A történet 1890 - ben játszódik, a Vadnyugat korszakában. Frank Hopkins ( Viggo Mortensen ) a világ leggyorsabb lovasaként él a köztudatban. Lovával, Hidalgoval sorban nyerik a versenyeket. Ezt megelégelik az arab világban, és meghívják Hopkinsékat A tűz óceánjának nevezett versenyre, mely átszeli a sivatagot, és 3000 mérföldet ölel fel. Hopkins először elutasító, de barátai biztatására mégis elutazik a versenyre. A megmérettetés kezdetét veszi. Ezer esztendő, azaz a verseny kezdete óta Hopkins az egyetlen külföldi versenyző, ezért az arab lovasok megvetéssel figyelik, és lenézik őt. Ám mégis félnek tőle és Hidalgotól, ugyanis nem egyszer megpróbálják őket rávenni a verseny feladására vagy megölni. Hopkinsék néha mélypontra kerülnek ugyan, de őszinte, mélyreható barátságuk végül minden eléjük gördülő akadályt legyőz, és diadalünnep közepette lehajrázzák a két nagy favoritot, és megnyerik a versenyt.

Igazán jó kalandfilm, piszok jól megírt cselekménnyel. A történet változatos, érdekes és izgalmas. Az egyetlen baj vele, hogy kicsit vérszegény. Hopkins és Hidalgo barátságára épül a történet, aminek a tálalása többnyire eléri a kívánt hatást, de azért kevésnek éreztem. Nem igazán tudjuk átérezni kettejük kapcsolatát, ezt a hibát még néhány, a barátságukat mélyrehatóan bemutató jelenettel, ki lehetett volna javítani. Ennek ellenére a Hidalgo egy jó kalandfilm, amit többször is szívesen megnéz az ember, de lehetett volna sokkal több is belőle. Ha esetleg egy tehetségesebb rendezőt kap a produkció, még igazi klasszikussá is válhatott volna.

Színészi játékok terén Viggo Mortensen viszi a prímet egyértelműen. Fantasztikus színész. Annyira mélyen beleéli magát az adott szerepbe, jelen esetben Hopkins karakterének megformálásába, hogy a néző tátott szájjal nézi Mortensen minden mozdulatát, minden arcrezdülését. Mintha csak a hibát keresnénk a játékában, hogy aztán kellemesen csalódva hátradőljünk, és nyugtázzuk: Viggo Mortensen játékában egyszerűen nincs hiba. Sem ebben a filmben, sem pedig más produkcióban. A filmben egy mellékszerep erejéig feltűnik Louise Lombard. A karakter és a színésznő együtt alkot egy olyan szinten irritáló nőszemélyt, akit legszívesebben felpofoznánk. A film legnagyobb negatívuma ez a nő, illetve ez a karakter. Omar Sharif is a kamerák kereszttüzébe került a forgatás alatt, de ő fantasztikus, nagyon hiteles alakítást nyújt. A karaktere is jól el van találva.

A fantasztikus fényképezés, és a kegyetlenségében lélegzetelállítóan gyönyörű környezet egy pillanatra sem engedik, hogy levegyük a szemünket a képernyőről.

A Hidalgo - A tűz óceánja jó kalandfilm, aminek a megnézése főleg Viggo Mortensen miatt ajánlott. De őmiatta aztán nagyon!

Köszönöm, hogy elolvastátok! 

Sziasztok!

Sziasztok!

Kevesen mondhatják el magukról, hogy akkora nyomot hagytak a filmvilágban, mint Arnold Schwarzenegger. Ő a főszereplője John McTiernan Az utolsó akcióhős című filmjének. A rendező munkái közé tartozik még többek között a Predator és a Die Hard is.

Danny Madigan ( Austin O'Brien ) iskola helyett leginkább a moziban tölti az idejét, ahol kedvenc akcióhősének, Jack Slaternek ( Arnold Schwarzenegger ) a filmjeit nézi újra és újra. Mikor a birtokába jut egy varázsjegy, Danny egy csapásra az új Jack Slater - moziban találja magát, ráadásul rögtön a főhős kocsijának hátsó ülésén. Danny belülről tapasztalja meg ezt a különös világot, ami csak a mozivásznon létezik. Miközben erről próbálja meggyőzni Jacket, a félszemű bérgyilkos, Benedict ( Charles Dance ) megkaparintja a varázsjegyet, és segítségével átjön a mi világunkba. Miután rájön, hogy itt a bűnözés sokkal egyszerűbb, mint a filmek világában, elhatározza, hogy nem is nagyon megy már vissza. Közben Jack és Danny utána erednek, csakhogy a mi világunkban egy szemből kapott golyó nem csak egy egyszerű felszíni karcolás Jack számára.

Az utolsó akcióhős nagyon szórakoztató akcióvígjáték, tele pörgős akciójelenetekkel és jó poénokkal. A történetvezetés is többnyire jól el van találva, főleg a film második fele tetszett, mikor Jackék már a mi világunkban kalandoznak. Nyersen, de nagyon ügyesen tálalt társadalomkritikát is kapunk, és enélkül nem is lenne az igazi a produkció. Ez az eleme a filmnek nagyon tetszett.

Mindenki tudja szerintem, hogy a jó öreg Arnoldot soha sem a lenyűgöző arcjátéka miatt szerettük, hanem egyszerűen azért, mert őt nem lehet nem kedvelni. Ebben a filmben amúgy a színészi játéka sem rossz, de ha az lenne, akkor sem tudnék rá haragudni. Austin O'Brien többnyire elég irritáló, bár néha azért összeszedi magát. Charles Dance nagyon jó, a legkiemelkedőbb alakítást nyújtja a gárdából.

Meg kell még említeni a filmzenét, ami valami szenzációs, és szerves része a film egészének.

Az utolsó akcióhős nagyon kellemes kikapcsolódást nyújt, mindenképpen érdemes megnézni. 

Köszönöm, hogy elolvastátok! Ide kattintva olvashatjátok Rozmár úr interjúját velem. Google Chromeon nézzétek!

Sziasztok!

Sziasztok!

Ezúttal Neil Burger idei sci - fije, a Csúcshatás lesz terítéken.

Az ihlethiányban szenvedő író, Eddie ( Bradley Cooper ) váratlanul találkozik volt felesége testvérével, Vernonnal ( Johnny Whitworth ), akiről hamarosan kiderül, hogy egy gyógyszergyártó cégnél dolgozik. Vernon egy újfajta drogot ad Eddienek, aminek a beszedése után állítólag képes lesz az egész agykapacitását használni. Magyarul: Kurva okos lesz. Eddie hitetlenkedik ugyan, de minden mindegy alapon elfogadja a tablettát, majd be is veszi. Hirtelen mindent átlát, minden problémát megold, és varázsütésre elkészül a könyve első negyven oldalával is. Ezek után meglátogatja Vernont, hogy kérjen még tőle az anyagból. Vernon azonban rejtélyes gyilkosság áldozata lesz, ám Eddienek sikerül megtalálnia a feldúlt lakásban egy zacskót, tele a csodabogyókkal. Innentől kezdve egyenes út vezet a sikerig és a gazdagságig, csakhogy Eddie egy idő után kénytelen szembesülni azzal, hogy a drog függővé tette, és előjönnek a mellékhatások is.

Az alapötlet nagyon érdekes, és jó alapanyag egy kitűnő filmhez. Sajnálatos módon azonban az alkotóknak nem sikerült kiaknázni a fantasztikus alap nyújtotta lehetőségeket. A történetvezetés érdekes ugyan, de időnként eléggé belassul, vérszegénnyé válik. A film befejezése pedig a nagybetűs CSŐD. Egy ilyen filmet nem lehet így befejezni! Egy drogfüggőséggel foglalkozó produkció céljának az elrettentésnek kéne lennie. A film viszont happy enddel zárul, és tulajdonképpen mosolyogva közli a nézőnek, hogy: Drogozz bátran, mert attól jobb leszel! A szánalmas szó illik rá talán legjobban erre a befejezésre.

A történettel ellentétben a színészi játékok hibátlanok. Bradley Cooper eddigi pályafutása legjobbját nyújtja. A filmben fontos szerepet kapott még Robert De Niro is, akiben természetesen nem csalódtam. Profin azonosul a karakterével, és kifogásolhatatlan színészi játékot produkál.

A film vizualitását tekintve is élnék pár dicsérő szóval. Nagyon ötletes képi megoldásokat kapunk, amik színesebbé teszik a produkció egészét.

A Csúcshatás című film hasonló hibába esett, mint a Pokolba taszítva. Egy kitűnő alapötletet ahol csak lehet, elszúrtak.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Nemrég olvastam egy interjút Martin Campbell rendezővel, aki eléggé nemtörődöm módon nyilatkozott új filmjéről, a Zöld lámpásról. Hál' Istennek, a filmen ennek a nemtörődömségnek nyoma sincs, és az idei év egyik legjobb képregényfilmjét köszönthetjük benne.

Hal Jordan ( Ryan Reynolds ) profi vadászrepülő - pilóta, amúgy pedig egy rendkívül szétszórt alak. Mikor az univerzum védelmezői, a zöld lámpások legerősebb harcosának ( Temuera Morrison ) űrhajója gonosz támadás következtében lezuhan a Földre, a gyűrű, ami hatalommal ruházza fel a lámpásokat, kénytelen utódot választani korábbi gazdája helyett. A különös varázsgyűrű Hal mellett dönt, aki így belép a zöld lámpások sorába. Azok vezetője, Sinestro ( Mark Strong ) nem látja őt szívesen soraikban, mivel gyenge fajnak tartja az embert. Ezelőtt senki nem volt tagja a zöld lámpásoknak közülünk. Végül Hal bizonyítja bátorságát és rátermettségét, és ezzel nem csak a Földet menti meg, de gyerekkori szerelmét, Carolt ( Blake Lively ) is visszaszerzi.

Fantasztikus képregényfilmet köszönthetünk a Zöld Lámpás képében. Számomra egyértelműen kellemes csalódás volt. Nagyon tetszett, hogy, különösen az átlag szuperhős filmekhez képest, komolyabbra vette a témát, és egy pillanatra sem esett át a ló nyálasabb vagy gyerekesebb oldalára. A sztori és a forgatókönyv megalkotása összesen négy ember nevéhez fűződik: Greg Berlanti, Michael Green, Marc Guggenheim és Michael Goldenberg. Az utóbbi négy úriember hibátlan munkát végzett, és a rendező Martin Campbell is pofásan összerakta a filmet, annak ellenére, hogy számára eddig ismeretlen terep volt egy ilyen CGI - központú film. Ami nagyon tetszett, hogy a szerelmi szál nagyon jól volt felépítve, és egy pillanatra sem vált ömlengéssé. Emellett a forgatókönyv többi része is nagyon jó. A film nem rohan, szépen, fokozatosan halad, és ritkán mondható el egy mozgóképről, hogy ennyire jól belövi a jó sebességet.

Ryan Reynolds maximálisan helyt áll, nem igazán lehet belekötni. Blake Lively már a Tolvajok városában is felhívta a figyelmemet magára. Ezúttal teljesen más karaktert kapott, de ezt tökéletesen hozza, ráadásul eszméletlenül gyönyörű. Peter Sarsgaard negatív karaktert játszik, és kellően átéli a szerepét. Mark Strong nem túl jól, de azért nem vészes. Feltűnik egy mellékszerepben Tim Robbins is, aki lehetne jobb, de azért tűrhető játékot produkál.

A film látványvilága lélegzetelállító. Fantasztikus CGI - munka. Le a kalappal! Az Őrzők bolygója nagyon jól van megcsinálva ( az Őrzők az univerzum egyik legrégebbi fajához tartoznak, ők a zöld lámpások vezetői ). Továbbá elég sok idegen fajt is megmutatnak nekünk ( igaz, a legtöbbet csak rövid időre ), mindet tökéletesen kivitelezve. Az akciójelenetek látványa nem is lehetne jobb, és hihetőbb, továbbá a fő gonosz, Parallax kialakítása is lenyűgöző.

A Zöld lámpást mindenképpen ajánlom megnézésre! Ha valamire érdemes kifizetni a mozijegy árát, akkor erre a filmre igen. A zárójelenet ( ami a stáblista elejét megszakítva érkezik ) nyilvánvalóvá teszi a második rész valószínűségét. Várom szeretettel!

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Közös élménybeszámoló már nem fog készülni belőle, úgyhogy írok egy kritikát az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló című filmről, mely az utóbbi évek leggyengébb képregényfilmje.

A történet a II. világháború idején játszódik. Steve Rogers ( Chris Evans ) vézna, fiatal srác, aki minden áron katona akar lenni, és a hazát, azaz az Amerikai Egyesült Államokat szolgálni. Csakhogy a katonai orvosok rendszeresen elutasítják, mivel olyan vékony és gyenge, hogy nem élné túl a háborút. Egyszer azonban megjelenik az életében Dr. Abraham Erskine  ( Stanley Tucci ), aki azt az elvet vallja, hogy többet ér egy jó, de gyenge ember, mint egy erős, de gonosz személy. Ezért Stevet választja ki az új szuper - katona program alanyának. A különleges szertől ( amit valószínűleg Ozzy véréből nyertek ki :D ), Steve magasabb és erősebb lesz. Így születik meg Amerika Kapitány.

Az X - men: Az elsők című borzadály legalább rossz volt, de igazán. Ott legalább a szörnyülködés miatt nem unatkoztam. Az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló viszont nem rossz. Hanem annál sokkal rosszabb. Súlytalan. Egyszerűen semmilyen. Egy unalmas, sablonos film, ami az eddigi legborzalmasabb moziélményemet hozta el ( bár az nem csak a film miatt volt ). Ez egy olyan film, amiről bátran kijelenthetem, hogy nem fogom újranézni. Csupán muszájból készült el a The Avengers elé, illetve egy kis plusz pénz reményében, hiszen a képregényrajongók úgyis beülnek a filmre. De legalább csalódnom nem kellett negatívan, hiszen nem vártam sokat ettől a filmtől.

Chris Evans játéka fájdalmasan súlytalan és unalmas. Az arcjátéka abszolút 0. A főhős szerelmét Hayley Atwell alakítja, meglehetősen pocsékul. Emellett ráadásul a szerelmi szál is borzalmasan van megírva, így igazából csak a film legvégén jövünk rá, hogy ezt egyáltalán annak szánták az alkotók. Stanley Tucci viszont nagyon jó, és a karakterét is sikerült eltalálni. Épp ezért nem szerepelhetett sokat egy ilyen alacsony színvonalú filmben, hamar le is lövik. Tommy Lee Jones hozza magát, így szerez a nézőnek néhány mosolygós percet, annak ellenére, hogy a karaktere színtiszta sablon. A fő gonoszt, Vörös Koponyát Hugo Weaving játssza. Elég jól odateszi magát, és én nagyon szégyellem, hogy addig észre se vettem, hogy szerepel a filmben, amíg a stáblistán ki nem írták. Valahogy nem ismertem fel. A film végén megjelenik a jó öreg Samuel L. Jackson, akiért már érdemes megnézni a filmet, annyira hihetetlenül jól azonosul a karakterével, Nick Furyval.

A fényképezés is elég furcsára sikeredett. A film képi világa, a környezet eléggé irreális, mondhatni, meseszerű hatást kelt, ami rendesen csökkentette azt a hatást, amit egy, a II. világháborúban játszódó filmnek el kéne érnie.

A stáblistát érdemes végignézni, ugyanis jön a szokásos bónuszjelenet, illetve nekünk még a The Avengers teaser trailerét is levetítették a film után.

A film utolsó 5 perce rendben van, amikor beindul a The Avengers - szál, de összességében nem tudom ajánlani a film megnézését. Moziba semmiképpen nem érdemes beülni rá.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Épp készültem rá, hogy Froggal felvegyük az Amerika Kapitány élménybeszámolót, mikor ő közölte velem, hogy az utóbbi közös videók alatt nem érezte jól magát, és szeretné abbahagyni az együttműködést. Természetesen beleegyeztem, hiszen erőltetni semmit sem akarok. Nem értem az okát a döntésének. Hogy vajon engem utált e meg, vagy csak a videók készítése nem szerez e neki már örömöt, azt nem tudom. De őszintén szólva, nem is érdekel. Én annyit tudok elmondani, hogy nagyon jól éreztem magam a közös együttműködés alatt, és jó volt együtt videókat csinálni.

Mindenesetre ezt a bejegyzést azért írom, hogy ne számítsatok több közös videóra, viszont annál több önálló Movie Tank bejegyzésre IGEN. Úgyhogy tartsatok tovább velem, és hódítsuk meg az internetet!

Sziasztok!

Mark Neveldine és Brian Taylor mindörökre beírták magukat az akciófilmek történelemkönyvébe a Crank - filmek megrendezésével, melyekben minden idők legbetegebb akciófilmjeit köszönthetjük.

Crank - Felpörgetve

Chev Chelios ( Jason Statham ) profi bérgyilkos, aki egyik nap felébredvén egy FUCK YOU feliratú DVD - lemezt talál a TV előtt. Lejátszva azt, kénytelen elfogadni a tényt, hogy halálos kínai méreg folyik az ereiben, és csupán pár órája van hátra. A gyakorlat próbáján, és barátja, Miles doki ( Dwight Yoakam ) segítségével rájön, hogy folyamatosan pörögnie kell, egy percre sem állhat meg, különben a szíve lelassul, majd végül megáll. Így hát elkezdődik a végeláthatatlan rohanás, az adrenalin és a fő gonosz Verona ( Jose Pablo Cantillo ) nyomában.

A Crank vérbeli akciófilm, nem kevés vígjáték elemmel fűszerezve. Egyértelmű ütőkártyák az utcán, tömegben való szeretkezés, vagy az injekció hatására bekövetkező erekció. Emellett garantáltak a brutális káromkodások, tűzharcok, és sok - sok vér. Mindemellett az alkotóknak még a történetre is sikerült kellő figyelmet fordítaniuk, és egy igazán összeszedett forgatókönyvet kiadni a kezeik alól. A zárójelenet pedig telitalálat.

Jason Statham parádézik, és személyében megkaptuk az új évezred első igazi akcióhősét, aki bátran és pofátlanul veszi át szépen lassan, fokozatosan a trónt Bruce Willistől és Sylvester Stallonétől. Szenzációs arcjáték jellemzi a filmben nyújtott színészi teljesítményét. Chev barátnőjét, Evet Amy Smart alakítja, aki itt még elég kevés teret kap, és a karaktere is elég fölöslegesnek érződik. Chev jó barátját, Kaylot Efren Ramirez alakítja, de ő sem kap sok teret és ugyanaz a baj vele, mint Smart karakterével. Jose Pablo Cantillo jól alakít, és tökéletesen sikerült azonosulnia a főgeci karakterével.

A Crank folyamatosan pörög, megállás nélkül adagolja nekünk az adrenalint, akárcsak Chevnek. Mindemellett szétröhögjük a belünket a beteg poénokon, és nagyon jól szórakozunk. Kötelező darab!

Crank 2 - Magasfeszültség

A második rész ugyanolyan mint a 2006 - os előd, csak ezúttal mindenből dupla, vagy inkább tripla adagot, és ezáltal egy sokkal jobb filmet kapunk.

Chev Chelios ( Jason Statham ) meghalt, de aztán jobban lett. Ezúttal viszont a kínai maffia nyomába kell erednie, ugyanis lenyúlták a szívét, és helyette egy műszervet tettek be, aminek az aksija igencsak merülőben van. Chevnek ezúttal folyamatos elektromos áram - bevitelre van szüksége, hogy újratöltse a műszívet. Régi barátjára, Miles dokira ( Dwight Yoakam ) ismét számíthat, barátnője, Eve ( Amy Smart ) is szívesen feltölti hősünket, ráadásul a halott Kaylo tesója, Venus ( Efren Ramirez ) is feltűnik. Utóbbi sajnos inkább terhére van hősünknek, hiszen tourette - szindrómával küzd, és nem ura a testének.

A Crank 2 sokkal betegebb és sokkal pörgősebb film, mint az első rész. A film vége felé kapunk két, eléggé gyenge ötlet által született jelenetet, de ezeken kívül a film végig leköti a nézőt. Az utcai szeretkezést ezúttal átvitték a lóversenypálya kellős közepére, és tekertek is rajta egy kicsit, úgyhogy a nemi szerveket már ki is kellett takarni. Beteg, és véres jelenetek követik egymást megállás nélkül, és ezúttal sokkal többet fogunk röhögni is, mint az első filmen. Neveldineék az elborult jelenetek mellett ezúttal is odafigyeltek a történetre, ami ismét igencsak izgalmasra és érdekesre sikeredett.

Jason Stathamnak sikerül egy fokkal még jobban alakítania, mint a Crankben, és ezúttal Amy Smart is odateszi magát. A karakterét rendesen átírták erre a filmre, és sokkal több teret biztosítottak neki. Ennek én is örültem, és láthatóan a színésznő is, aki lubickol a szerepben. És ugye nagyon szép is. Efren Ramirez szintén több teret kap, és egy teljesen új, jobb karaktert is. Dwight Yoakam megint csak nagyon laza, mint az első részben, és legalább annyira szimpatikus is.

A Crank 2 tökéletes adrenalinbomba, és lekörözi még az első részt is, nem is egyszer.

A két filmet ajánlatos sorrendben megnézni a történeti összefüggések miatt. Mindenkinek ajánlom Mark Neveldine és Brian Taylor beteg agyszüleményeit, a Crank - filmeket!

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Darren Aronofsky minden filmje ki lett már tárgyalva valamilyen formában a blogon, kivéve a 2008 - as A pankrátor című mesterművet.

Randy 'The Ram' Robinson ( Mickey Rourke ) nagy pankrátor volt. A sportág rajongói mind ismerték a nevét, és minden pankráció rajongó falán ott volt a posztere. Csakhogy a film nem ebben az időszakban, a nagy sikerek korszakában játszódik, hanem 20 évvel később, amikor Ram már nagyot zuhant a csúcsról, egy háznak alig nevezhető viskóban lakik ( feltéve, ha a főbérlője beengedi ), egy élelmiszerüzletben dolgozik, és hétvégenként kisebb pankrátor bunyókon is részt vesz, kb. 50 - 60 ember előtt. Mikor az egyik bunyó után infarktusa lesz, az orvosok megtiltják neki a további versenyeken való részvételt. Az infarktust követően Ram rájön, hogy nem akar magányosan meghalni, és nekilát, hogy a múltban elkövetett hibáit helyrehozza.

Nem akarom sokáig tépni a klaviatúrát Darren Aronofsky dicséretére, hiszen annyiszor megtettem már. A Mester természetesen megint egy hamisítatlan mesterművet tett le az asztalra. A történet egy valódi szívfájdító tragédia. Láthatjuk ahogy Ram az infarktus után megpróbál újra közel kerülni lányához ( Evan Rachel Wood ), akit akkor régen elhagyott, és ahogy próbál társat szerezni magának a sztriptíztáncosnő, Cassidy ( Marisa Tomei ) személyében. Mikor már úgy tűnik, hogy a dolgok jóra fordulnak, és Ram helyrehozta régi hibáit, egy váratlan baklövés következtében minden összeomlik, és az öreg pankrátor rájön, hogy boldogulásának eléréséhez egyetlen út vezet. Vissza a szorítóba, vissza azokhoz, aki igazán, feltétel nélkül szeretik. Vissza a közönséghez.

Aronofsky tökéletesen adagolja a drámai hatást a filmben, végig a sírás határán tartva a nézőt. Ez nem egy boldog film. Ez nem egy nyálban úszó hollywoodi szemét. Ez egy fájdalmasan életszagú történet egy emberről, akit a világ kitaszít. Hiába a félelmetes külső, Ram valójában csupa szeretet, és szeretni akarja az embereket. Örömöt akar szerezni, azoknak, akiket szeret. Helyre akarja hozni régi hibáit. És vele együtt, mi nézők is fájó szívvel szembesülünk a ténnyel, hogy egy ilyen világban a szeretet semmit sem ér. Hogy az embereknek létszükséglete a gyűlölet, az utálat, imádják látni, ahogy más szenved. És Ram rájön, hogy egy olyan korban él, amikor a világ szarik rá, és ekkor rájön. Ekkor már tudja. Végül visszatér azokhoz az emberekhez. Ahhoz a pár emberhez, akik igazán szeretik. Akik megbecsülik, és akik nem lökik el maguktól. És mikor utoljára feláll a kötél tetejére, hogy még egyszer, utoljára romboljon, láthatjuk az arcát. Látjuk, hogy az öreg, meggyötört pankrátor itt, a végén, végre boldog. 

Mickey Rourke nem csak hogy visszatért ezzel a filmmel a mélypontról, egyenesen visszarobbant. Ram és a saját élete között valószínűleg igenis ott húzódó párhuzam láthatólag sokat segített neki az amúgy fantasztikusan megírt Ram megformálásában. Tökéletesen beleéli magát a szerepbe, és a játékidő minden percében együtt érzünk vele. Mikor az infarktus után haza felé sántikál, kis, gurulós bőröndjével, mikor kétségbeesetten próbál újra közel kerülni a lányához, mikor kénytelen megalázkodni a pornóra matyizó, szarházi főnöke ( Todd Barry ) előtt, vagy mikor a nő, akit szeret, eltaszítja magától. Marisa Tomei szintén jól alakít, és Cassidy történetében felfedezhető egy érdekes párhuzam Ram szálával. Evan Rachel Wood Rourke után a legjobb a gárdából. A karaktere nem túl szimpatikus, de ha az ember belegondol, meg lehet érteni.

A pankrátorban a filmzene nem játszik akkora szerepet, mint Aronofsky korábbi filmjeiben, de Clint Mansell azért ezúttal is becsempészett néhány gyönyörű dallamot a filmbe. Mivel Aronofsky az operatőri munkát kicsit dokumentumfilmes irányba vitte el, kivételesen nem Matthew Libatique - vel, hanem Maryse Albertivel dolgozott.

A pankrátor egy gyönyörű történet, amit kötelezően látni kell! Mickey Rourke szenzációs alakítást nyújt, ami miatt még azt is megbocsájtom neki, hogy leszarja a képregényeket.:D

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!