Sziasztok!

Ismét egy képregény adaptációról írok, ami igazán jó, de ez a darab ezúttal nem fért volna be a Top10 - be. A V mint vérbosszú a Watchment is jegyző Alan Moore képregényéből készült 2006 - ban.

A nem túl távoli jövőben, a politika és a média által uralt Angliában, egy több száz éve halott szabadságharcos mintáját követve feltűnik V ( Hugo Weaving ), akinek célja elérni a rendszer teljes összeomlását. Ehhez felnyitja az akkora már teljesen elbutított társadalom szemét és a segítségüket kéri. Egy év múlva, november 5. - én ugyanis felakarja robbantani a parlamentet. Első akciójának előestéjén ismerkedik össze Evey - vel ( Natalie Portman ), aki kezdetben őrültnek hiszi az önjelölt szabadságharcost, de később teljes mértékben elhiszi V minden szavát és a film végén a nyomdokaiba lép.

Alan Moore képregényét még nem olvastam, de rövidesen pótolom eme hiányosságomat, és a Story Tankra talán írok is róla egy kritikát. Maga a történet szenzációs. Nagyon komoly rendszer és média elleni kritikát fogalmaz meg, és ezt a legkevésbé sem palástolja, hanem kőkeményen a néző arcába tolja. A cselekményvezetés valamennyire hasonlít a Watchmenéhez, bár konkrét példát nem tudnék mondani. Hasonlóan épül fel a két film cselekménye, ez ugye nyilván a képregényíró történeteinek hasonló felépítése miatt van. A forgatókönyvet a Wachowski testvérek vetették papírra, a rendező pedig James McTeigue, akinek ez volt az első ilyen jellegű munkája. A végeredmény alapján ki lehet jelenteni, hogy a rendező kellő tapasztalatot gyűjtött össze az előző évek folyamán, mikor más rendezők keze alá dolgozott.

Hugo Weaving arcát a teljes játékidő alatt álarc fedi, de még így is érezhető, hogy kellően tudott azonosulni a karakterrel. Natalie Portman természetesen megint egy hajszállal túlteljesíti a tökéletest, így rá semmi panasz nem lehet. A fontosabb mellékszereplők is jól alakítanak.

A film nagyon egyedi képi világgal rendelkezik, ami segít nekünk, hogy kellően beleéljük magunkat a történetbe. A zenei aláfestés sajnos nem túl maradandó, de ez legyen a legnagyobb baj.

A V mint vérbosszú mindenképpen maradandó alkotás, és különösen egyedi atmoszférája miatt még sokáig emlékezni fogunk rá.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Nemsokára debütál a legújabb A majmok bolygója film, mely a kezdeteket fogja elmesélni. A főszereplő majmot, Caesart az az Andy Serkis játssza, aki Gollamot és King Kongot is megformálta Peter Jackson filmjeiben. Továbbá itt van még James Franco, akit a 127 óra óta nagyon szeretünk. Én biztos megnézem ezt a filmet moziban. Ti?

Sziasztok!

Ismét egy képregény adaptációt hoztam nektek ezúttal 1994 - ből, A hollót. És a francba már! Megint egy film, ami simán befért volna a Top10 Kedvenc képregényfilmem listába.

A holló feltámasztja halottaiból Eric Dravent ( Brandon Lee ), akinek ezáltal megadatik az alakalom, hogy bosszút álljon a bandán, akik egy éve, az ördög éjszakáján megölték őt és barátnőjét ( Sofia Shinas ). A vadászat el is kezdődik, miközben Eric egymás után sokkolja régi barátait visszatérésével. Segítségére van az egykor az ő gyilkosságuk ügyében nyomozó Albrecht őrmester ( Ernie Hudson ). Eric legnagyobb ellenségére Top Dollarban ( Michael Wincott ) talál. Végül Ericnek sikerül bebizonyítani, hogy akármilyen mocskos is a világ, ahol élünk, a szeretet ereje halhatatlan.

A holló egy képregénysorozatból készült, amit én nem ismerek. Magyarul, szinte biztos vagyok benne, hogy nem jelent meg. Majd utánanézek, mert a sztori nagyon érdekes, és egy igen furcsa mitológiai vonatkozással rendelkezik. Ugye ez a holló, aki minden évben egy erőszakos halált halt áldozatot visszahoz, hogy az bosszút állhasson. Nagyon okos húzás az alkotóktól, hogy nem akarják a néző szájába rágni az eredettörténetet, inkább úgy alakítják a cselekményt, hogy mi magunk rakjuk össze a kirakós darabkáit. Eric és Top Dollar végső csatáját nagyon egyszerűen, de mégis elképesztően hatásosan, és eredeti megoldással zárják le. A szövegkönyv fantasztikus.

Brandon Lee velőtrázóan hiteles alakítását csakis Heath Ledger Jokeréhez lehet hasonlítani. A két szerep között sajnos van egy másik, egy szomorúbb párhuzam is, amit gondolom, nem kell komolyabban kifejtenem. Lee remekel a főszerepben, az arcjátéka szenzációs. Michael Wincott is jól alakít, érződik, hogy élvezte, hogy a sátáni figura bőrébe bújhat.

A Sin Cityt is überelő sötét, már - már pokoli hangulat a film egyik legnagyobb pozitívuma. A központi város kialakítása tökéletes. Érezzük a félelmet, és tudjuk, hogy semmiképpen sem élnénk itt. A fényképezés sokat hozzátesz eme hatás egészéhez. A zenei aláfestéseket, betétdalokat csak és kizárólag a telitalálat fogalmával tudom illetni. Fantasztikus.

A holló egy maradandó műalkotás, amit mindenképpen látni kell.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Mióta megnéztem a Sin City című 2005 - ös képregény adaptációt, folyamatosan azon jár az eszem, hogy én hogy a picsába nem láttam még eddig ezt a filmet. A Top10 kedvenc képregényfilmem listába 100%, hogy bekerült volna. Frank Miller képregénysorozatából Robert Rodriguez készített mozgóképet Quentin Tarantino közreműködésével, akit egyre jobban bírok.

A film az eredeti sorozat néhány történetét adaptálja. Hartigan ( Bruce Willis ) és Nancy ( Jessica Alba ) kalandját, Marv ( Mickey Rourke ) bosszúhadjáratát, és Dwight ( Clive Owen ) újabb találkozását az óvárosi lányokkal, akik szörnyű hibát követtek el.

A filmben vászonra varázsolt történetek magyarul is megjelentek, és még mindig kaphatók a könyvesboltokban. Hamarosan én is beszerzem valamelyiket. Frank Milleré a dicséret a profin összerakott történetekért és a szenzációs szövegkönyvért. Az egész film tökéletesen úgy működik, mintha egy mozgó képregényt néznénk. A legnagyobb pozitívum a fentebb már említett szövegkönyv. Zseniális monológok jellemzik a filmet, amik nem kevés mondanivalót tartalmaznak. Sin City a világ összes mocskát és bűnét magában foglalja, ezzel az egész civilizált társadalom elé állít görbe tükröt ( ami talán nem is annyira görbe ).

Szintén Frank Miller érdemli a bravót a szenzációs karakterekért. A kedvencem Hartigan, akin Bruce Willis még dob egy nagyot, ezzel a film legtökéletesebb karakterévé téve az öreg zsarut. Marv se piskóta, Mickey Rourke pedig nagyon kemény, a szó lehető legjobb értelmében. Dwight viszont eléggé vérszegényre sikeredett. Clive Owen pazar színészi játéka ugyan segít valamennyit a helyzeten, de maga a karakter elég gyenge. Meg kell még említeni az Elijah Wood által alakított Kevint, aki egy pszichopata sorozatgyilkos. Félelmetes karakter, tökéletesen megírva. Elijah Wood néha ugyan gagyin fest a szerepben, de összességében sok panasz nem lehet rá. Az óvárosi kurvák vezetőjét Rosario Dawson alakítja, aki nagyon odateszi magát, egy szavunk se lehet rá. Jessica Albáról végre megtudtam, hogy színészkedni is tud, ráadásul gyönyörű szép a filmben. Egy óvárosi punci szerepében feltűnik Alexis Bledel, aki a Szívek szállodája című sorozatból lehet leginkább ismerős. Őt szintén a szépsége miatt emelem ki, de a színészi játéka sem rossz. A Warból már ismert Devon Aoki egy könyörtelen gyilkos szerepében tündököl, és az előbb említett filmmel ellentétben itt hibátlan az alakítása. Marv felügyelőtisztjét Carla Gugino játssza meglepően jó alakítást produkálva. Michael Madsen Hartigan társát alakítja. Maga a karakter a tipikus korrupt zsaru, de van benne valami, amitől az embert a hideg rázza. A színész is odateszi magát, bár nincs túl sok jelenete.

Most pedig térjünk ki arra, ami a Sin Cityt igazán egyedivé teszi. A film fantasztikus képi világára, amit tökéletesen ültettek át a képregények lapjairól a vászonra. A rideg, hátborzongató, fekete - fehér képek az időnként megjelenő színekkel utánozhatatlan hatást kölcsönöznek a produkciónak. Szerintem Jessica Alba szépségének is jót tett a fekete - fehér ábrázolás. Ezenkívül az akciójelenetek nagyon érdekes megoldása, az ugrató autókkal, vagy a különböző atrocitások következtében ide - oda röpködő emberekkel szintén utánozhatatlanná teszi a filmet. A zenei aláfestés is jól működik.

A Sin City egy igazi klasszikus, egy halhatatlan darab. Aki szereti ezt a filmet, és még nem olvasta a képregényt az gyorsan pótolja, ahogy én is tenni fogom hamarosan. Ez a produkció nagy valószínűséggel felkerül a megújított Top20 Kedvenc filmek listámra ősszel. Azon túl, hogy piszok jó alkotás, még hatalmas kellemes csalódásként is szolgált számomra. Kötelező darab, amit mindenkinek látni kell!

Köszönöm, hogy elolvastátok! Sziasztok!

" Az öregember meghal, a fiatal nő életben marad. Ez az élet rendje. " ( Hartigan ) 

Sziasztok!

Christopher Nolan 2005 - ben útjára indította Batman trilógiáját, mellyel a legnépszerűbb rendezők közé lépett, méltán. Jelen írásban a trilógia első két részéről lesz szó.

Batman: Kezdődik

Miután Bruce Wayne ( Christian Bale ) szüleit egy utcai rabló agyonlövi, a gothami iparmágnás fia egyedül marad a család öreg komornyikjával Alfreddal ( Michael Caine ). Miután felnő, és nem mellesleg majdnem gyilkos válik belőle, elmenekül Gothamből, és belekóstol a bűnözők életébe. Ám elkapják, és börtönbe kerül. Itt látogatja meg őt Ducard ( Liam Neeson ), aki elintézi Bruce szabadon eresztését. Felhívja hősünket a tibeti hegyekbe, ahol az Árnyak Ligája székel Ra's Al Ghul ( Ken Watanabe ) vezénylete alatt. A Liga a bűnözés ellen harcol. Itt Bruce kitanulja a leghasznosabb harcművészeteket. Ám végül kénytelen porig égetni a templomot, mert megtudja a Liga valódi szándékait. Bruce visszatér Gothambe, és elkezd dolgozni azon, hogy megteremtsen egy szimbólumot, ami félelmet ébreszt a bűnözőkben, és ezzel megtisztítsa a mocsokban fuldokló várost. Így születik meg Batman.

Nolan eddigi két Batman filmje közül ezt sokkal jobban szeretem, ugyanis ( ahogy a tegnapi videóban is elmondom ) sokkal jobb forgatókönyvet kapott, mint A sötét lovag. Tökéletesen megírt eredettörténettel van dolgunk, a képregényből hibátlanul átvett karakterekkel. Nolan egyedül a Denevérember felszerelésén és járművén változtatott az eredetihez képest, hogy Batmant ezáltal " 21. századivá " tegye. A tank kitűnő választás volt a Batmobil helyett, és a páncélruha is telitalálat.

Christian Bale élete legjobbját nyújtja ebben a filmben, bár hozzáteszem, hogy még nem láttam A gépészt. Liam Neeson fantasztikus, ahogy mindig. Morgan Freeman a kisujjából rázta ki a karaktert, Michael Cainenek pedig elég volt a kisujja körme, ráadásul ő még egy kis pluszt is hozzátett remek arcjátékával. Cillian Murphy a gárda legjobbja Madárijesztő szerepében. Katie Holmes elég gyengécske, és nem is értem, miért pont rá esett a választás. Nem elég jó ő egy ilyen nagy kaliberű filmbe. Gary Oldmannek nagyon fekszik Gordon felügyelő karaktere, rá semmi panasz nem lehet.

A szövegkönyvre sem lehet panasz. A mély párbeszédek és a poénok mind működnek. A film a mondanivalót sem szégyenli, és ez utóbbit is párbeszédek formájában adja át a nézőnek.

A zene kiváló, a képi világ is fantasztikus. Gotham City kialakítása alapos munka eredménye, különösen a metrójáratot kell kiemelnem, mely visszatérő eleme a filmnek.

A Batman: Kezdődik az egyik legjobb képregényfilm, és egyértelműen első a Batman filmek között.

A sötét lovag

És akkor nézzük a 2008 - as folytatást, mely A sötét lovag címmel jelent meg.

Új gonosztevő tűnik fel a városban, az őrült Joker ( Heath Ledger ) képében. Elsődleges céljául Batmant tűzi ki maga elé, ám hiába próbálja állandóan megölni a Denevérembert, valójában mégsem kívánja a halálát. Megtalálja Batmanben a másik felét,a " játszótársát ". Jokert nem érdekli a pénz, vagy a hatalom. Ő csak őrületet akar és káoszt. Mert ahogy Michael Caine is mondja, vannak olyan emberek, akik csak azt szeretnék látni, hogy a világ lángol.

A történet ezúttal sokkal gyengébb, mint a Batman: Kezdődik esetében. Sablonosabb cselekményt kapunk, kevesebb eredetiséget, és egy nagyon fölösleges szálat. A legnagyobb pozitívum a tökéletesen ( vagy még jobban ) adaptált Joker karakter és Heath Ledger velőtrázóan fantasztikus színészi játékának frigyéből megszülető csoda. A félelmetes kacajok és Ledger borzalmasságában zseniális arcjátéka az egész hangulat alapját megadják. De ez egyúttal a film legfőbb bukkanója is, ugyanis Joker háttérbe szorítja a címszereplőt. Batman néha megjelenik, pofozkodik, majd felszívódik. Mintha csak mellékszereplő lenne. És mindemellett még bevonták a történetbe Kétarcút is, akit Aaron Eckhart hiába alakít nagyon jól, a karakter semmi vizet nem zavar, és fölöslegesen szerepel a filmben.

Christian Bale és Michael Caine játéka sincs most annyira a toppon, mint az előző részben. A legborzalmasabb színészi játékot a Katie Holmes helyére érkező Maggie Gyllenhaal produkálja. Hál' Istennek ezt a problémát Joker hamar megoldja ( gonosz kacagás ).

A szövegkönyv ismét fantasztikus, és a zene is a helyén van. A képi világ jó, bár a nappal játszódó jelenetek nem igazán illenek az éjszakai képsorokhoz. Az akció jelenetek közül a " szaltózó " kamiont mindenképpen ki kell emelnem.

Heath Ledger tökéletes alakítása rengeteget dob A sötét lovag színvonalán, és őszintén sajnálom, hogy a színész közvetlenül a forgatás befejezése után életét vesztette. Ezután a film után hatalmas jövő állhatott volna előtte.

Összességében Nolan a Batman: Kezdődikkel maradandót alkotott, A sötét lovagban pedig Heath Ledger tette ugyanezt Joker szerepében. Mindkét film megnézése kötelező.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Előrebocsátom, hogy A király visszatér óta nem láthattunk olyan epikus színvonalú filmet, mint amilyen Christopher Nolan Batman trilógiájának záró darabja lesz. Nemrég kijött az első " előzeteske ", mely nemrég kapott magyar feliratot. Ti mit vártok a filmtől?

Sziasztok!

Jövőre érkezik a Sam Raimi - féle Pókember film remakeje, mely az első előzetes alapján ugyanaz a film lesz, amit Raimi csinált, csak kategóriákkal szarabb színészekkel. Nektek mi a véleményetek? Mit vártok a filmtől?

Sziasztok!

Lukas Moodysson Lilja 4-ever című, 2002 - es filmjét, mely Svédország és Dánia színeiben versenyez, Bruse ajánlotta nekem. Bruse, neked ezúton is szeretném megköszönni, hogy meglépted életed eme cselekedetét, ugyanis maradandó filmélménnyel lettem gazdagabb!

Lilja ( Oksana Akinshina ) az egykori Szovjetunió területén él, egy nyomorúságosan szegény területen. Édesanyja ( Lyubov Agapova ), aki Amerikába utazott, lemond lánya gyámságáról, arra hivatkozva, hogy Lilja kéretlen gyerek volt. A lányt barátnője, Natasha ( Elina Benenson ) is elárulja, és a pénz is fogytán. Liljának nincs más választása, kénytelen a testét árulni. Legjobb barátja, még ebben a helyzetben is a még kisgyerek korban lévő Volodya ( Artyom Bogucharsky ) Hamarosan összeismerkedik egy fiatal sráccal, Andrejjel ( Pavel Ponomaryov ). Beleszeret a fiúba, aki lehetőséget ajánl neki. Magával viszi Svédországba, szerez neki állást és lakást. Lilja repes az örömtől, és elfogadja Andrej ajánlatát...

Mivel is kezdjem... Ez egy szájonbaszott mestermű. Leginkább Darren Aronofsky Rekviem egy álomért című filmjéhez tudnám hasonlítani. A film témája a gyermekeket kihasználó szexkereskedelem. Szörnyű dolog, amit a film tökéletesen mutat be. Megint csak eszünkbe jut az a gondolat, ami a Precious nézése közben is foglalkoztatott minket: De jó, hogy mi normális életet élünk. Talán jobban meg kéne becsülni. Lilja története egy borzalmas tragédia. Egy olyan világban él, ahol csak a szipuzás okoz átmeneti boldogságot. Egy olyan világban, ahol egy élete elején lévő gyerek is az öngyilkosság gondolatával játszadozik, mintha az a legátlagosabb dolog lenne. A film egy csepp pozitívumot sem tartalmaz. Keserű hangulat, szívszorító történet.

A szövegkönyv nagyon jó. Ki kell emelni egy párbeszédet a játékidő vége felé, mely egy épület tetején zajlik le Lilja és Volodya között. Eszméletlen fajsúlyos mondatok hangzanak el, amiért kijár egy hatalmas dicséret Lukas Moodysoonnak, aki a rendezés mellett a forgatókönyvért is felelős.

A színészi játékok fantasztikusak. Az amúgy rendkívül csinos Oksana Akinshina nagyon hitelesen kelti életre Lilja karakterét, ami amúgy szintén piszok jól megvan írva. Artyom Bogucharsky tökéletesen hozza a kisfiút, aki a nyomorba született, akinek a szegénység és a mocsok az átlagos környezet. A mellékszereplők nem kiemelkedőek, de rendesen helyt állnak.

A környezetválasztás ügyes, és a fényképezés is megérdemel egy bravót ( Christoph Waltz - ártalom ). Az operatőri munka talán a legjobb, legkreatívabb, amit eddig filmben láttam. A dalbetétek és zenei aláfestések kimerítik a telitalálat fogalmát. A leghatásosabb a filmben ezek közül a Rammstein Mein herz brennt című száma. Mikor a film fináléjában megszólal, a hideg kirázott. A film elején is hallhatjuk a számot, ugyanis az emlegetett jelenettel indít a film, majd visszautazunk három hónapot. És a játékidő végén, mikor már ismerjük a történetet, és újra megszólal a Mein herz brennt, hát arra nincs szó...

A Lilja 4-ever maga a MESTERMŰ. Mindenkinek kötelező megnéznie legalább egyszer.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Ma Quentin Tarantino legismertebb, és legelismertebb filmjéről, a Ponyvaregényről lesz szó, mely 1994 - ben jelent meg.

A film közel két és fél óra, ezalatt három történetet tekinthetünk meg. Az elsőben egy gengszter, Vincent Vega ( John Travolta ) a központi karakter, akinek vigyázni kell a főnöke, Marsellus Wallace ( Ving Rhames ) feleségére, Miára ( Uma Thurman ), amíg a férj távol van.

A második történetben az ökölvívót, Butcht ( Bruce Willis ) követhetjük nyomon, akinek el kéne veszítenie a következő meccsét Marsellus megbízásából, ám hősünk megszegi az alkut.

A harmadik sztoriban a már emlegetett Vincent Vegát és társát, Julest ( Samuel L. Jackson ) követhetjük nyomon, akik Marsellus üzlettársaitól igyekeznek behajtani azt, ami a főnököt megilleti.

Szerintem Tarantino pocsék rendező, viszont a Ponyvaregény jó film. Ennek az oka a nagyon jó színészi játékok, akárcsak a Becstelen brigantykban. A legjobb John Travolta, aki félelmetesen hiteles alakítást produkál. Samuel L. Jackson is nagyon jó, és az ő esetében a karaktert különösen ki kell emelni, ami a film összes többi figuráját magasan veri. Uma Thurman enyhén irritáló, de elviselhető. Ving Rhames sokat nem szerepel, de azért amikor kell, helyt áll. Bruce Willis nagyon rosszul alakít. A neki szánt jeleneteket végig ripacskodja. Maga Quentin Tarantino is szerepel a filmben, meglepően szimpatikusra véve a figurát.

A három történet nem rossz, sőt kifejezetten jó, és a köztük lévő minimális összefüggés is tetszett. Örültem, hogy végre látok egy olyan Tarantino filmet, amibe azért próbált a rendező egy adag mondanivalót is csempészni, ez különösen a film zárójelenetében jelenik meg. A dialógusok is piszok jók, megint csak Samuel L. Jackson zárómonológját kell kiemelnem az utolsó jelenetből.

A zene se rossz, és a fényképezés is kitűnően " gengszterfilmes ".

A Ponyvaregény nem olyan jó film, mint ahogy mondják, de ez szinte minden hasonló cipőben járó filmmel így van. Egyszer mindenképp meg kell nézni.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Sziasztok!

Ma a 2009 - es Precious - A boldogság ára című filmről lesz szó.

Precious ( Gabourey Sidibe ) 16 éves diáklány. Életét talán minden megnehezíti, ami egy ennyi idős ember életét tönkreteheti. Túlsúlyos, az anyja ( Mo'Nique ) otthon terrorizálja, ráadásul már a második gyerekével terhes. Az első gyermeke, egy kislány down kóros. Mindkét gyerek Precious apjától ( Rodney 'Bear' Jackson ) van, aki jobban kívánta a feleségénél a saját lányát. Egyszóval főhősnőnk élete a lehető legbüdösebb, leggusztustalanabb szemét, amit a Sátán kívánhat. De Precious ennek ellenére tovább akar tanulni. Beiratkozik egy alternatív iskolába, ahol szintén züllött lányokkal tanulhat meg rendesen írni, olvasni a tanárnőtől, Ms. Raine - től ( Paula Patton ), aki hamarosan Precious egyetlen támaszává válik. Anyjával segélyből élnek, amit ezúttal nem akarnak megadni nekik, így főhősnőnk kénytelen még a szociális dolgozó Mrs. Weiss - vel ( Mariah Carey ) is harcot vívni. És ez még csak a történet alaphelyzete...

A film egyszerűen bűzölög az élettől. A legéletszagúbb film, amit valaha láttam. A rendező, Lee Daniels piszok jó tálalásban tárja elénk Precious keserű életét, hogy mi is tudjuk mennyire szerencsések vagyunk, hogy normális családba születtünk és normális életet élhetünk. Erről a filmről beszélni kell, ezt a filmet mutogatni kéne a sok újgazdag majomnak és plázakurvának, hogy " Hé baszdmeg, idenézz! Vannak ám ilyen életek is. Van, akinek van nagyobb gondja is, mint a családi állapota a faszbúkon. " Precious története egy szívszorító, kőkemény dráma. Tiszta lélekkel, jó hangulatban ülsz le nézni, de a játékidő után megtörve, a világ gondjait a szíveden érezve kelsz fel előle. Nem sírtam a filmen, a sírás nem az én stílusom. De teljes mértékben átéreztem. Ez a film tökéletes dráma. Az eszméletlen jó dialógusok a csontunkig hatolnak. Ki lehet emelni Precious és az anyja között eső első komolyabb vitát, melyben szinte csak káromkodás hangzik el, de mégis... A néző legszívesebben összetörné a monitort vagy a tévét. Legszívesebben szétrúgná a főhősnő anyjának a seggét. A borzasztó terrort, amiben Precious él, Daniels a tökéletesnél is jobban érzékelteti. A végig szomorú hangulatú történet, a sorsába belenyugodott, butácska, túlsúlyos lányról egy csepp pozitívumot sem tartalmaz. Egymást követik a negatív események, és öt perc kivételével, amikor a főhősnő boldog, végig lehangol minket a film. A zárójelenet ugyan bizakodó, de ismerve a fordulatot, igencsak keserű.

A színészi játékok velőtrázóan hitelesek. Ki kell emelni Mo'Nique - t, aki Precious anyját, Maryt alakítja. Olyan eszméletlen hiteles alakítást nyújt, ami Oscart érdemelt 2009 - ben, és ezúttal teljes mértékben egyetértek a Filmakadémiával. A főszereplőnő se rossz. Paula Patton nagyon hiteles, és Mariah Carey is jól alakít. Utóbbi hihetetlenül rusnyára van maszkírozva a filmben. Vagy lehet, hogy csak simán nem volt rajta smink.:D

Meg kell még említenem a nagyon jó képi megoldásokat, illetve a dialógusok alatt alkalmazott operatőri megoldást, mely kissé dokumentarista, " riportszerű " megvilágításba helyezi ezeket a jeleneteket. A lényeg az, hogy a kamera mindig az egyik szereplő arcára közelít majd távolít, de ezt az operatőr kicsit rángatva teszi.

Sajnálatra méltó, hogy 2009 - ben A bombák földjén kapta a legjobb filmnek járó díjat, mikor jelölve volt jelen írás alanya is. A Precious nem ajnározza Amerikát, nem csábítja a tiniket nyálas fordulatokkal, nem akar népszerű lenni unalmas, hollywoodi sablonokkal. Egyszerűen csak őszintén bemutatja, hogy milyen elbaszott sorsok vannak ebben a világban. Ezt tökéletesen teszi, és ahogy Christoph Waltz mondta a Becstelen brigantykban, ezért megérdemel egy bravót.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!