Sziasztok!
Ma a 2009 - es Precious - A boldogság ára című filmről lesz szó.
Precious ( Gabourey Sidibe ) 16 éves diáklány. Életét talán minden megnehezíti, ami egy ennyi idős ember életét tönkreteheti. Túlsúlyos, az anyja ( Mo'Nique ) otthon terrorizálja, ráadásul már a második gyerekével terhes. Az első gyermeke, egy kislány down kóros. Mindkét gyerek Precious apjától ( Rodney 'Bear' Jackson ) van, aki jobban kívánta a feleségénél a saját lányát. Egyszóval főhősnőnk élete a lehető legbüdösebb, leggusztustalanabb szemét, amit a Sátán kívánhat. De Precious ennek ellenére tovább akar tanulni. Beiratkozik egy alternatív iskolába, ahol szintén züllött lányokkal tanulhat meg rendesen írni, olvasni a tanárnőtől, Ms. Raine - től ( Paula Patton ), aki hamarosan Precious egyetlen támaszává válik. Anyjával segélyből élnek, amit ezúttal nem akarnak megadni nekik, így főhősnőnk kénytelen még a szociális dolgozó Mrs. Weiss - vel ( Mariah Carey ) is harcot vívni. És ez még csak a történet alaphelyzete...
A film egyszerűen bűzölög az élettől. A legéletszagúbb film, amit valaha láttam. A rendező, Lee Daniels piszok jó tálalásban tárja elénk Precious keserű életét, hogy mi is tudjuk mennyire szerencsések vagyunk, hogy normális családba születtünk és normális életet élhetünk. Erről a filmről beszélni kell, ezt a filmet mutogatni kéne a sok újgazdag majomnak és plázakurvának, hogy " Hé baszdmeg, idenézz! Vannak ám ilyen életek is. Van, akinek van nagyobb gondja is, mint a családi állapota a faszbúkon. " Precious története egy szívszorító, kőkemény dráma. Tiszta lélekkel, jó hangulatban ülsz le nézni, de a játékidő után megtörve, a világ gondjait a szíveden érezve kelsz fel előle. Nem sírtam a filmen, a sírás nem az én stílusom. De teljes mértékben átéreztem. Ez a film tökéletes dráma. Az eszméletlen jó dialógusok a csontunkig hatolnak. Ki lehet emelni Precious és az anyja között eső első komolyabb vitát, melyben szinte csak káromkodás hangzik el, de mégis... A néző legszívesebben összetörné a monitort vagy a tévét. Legszívesebben szétrúgná a főhősnő anyjának a seggét. A borzasztó terrort, amiben Precious él, Daniels a tökéletesnél is jobban érzékelteti. A végig szomorú hangulatú történet, a sorsába belenyugodott, butácska, túlsúlyos lányról egy csepp pozitívumot sem tartalmaz. Egymást követik a negatív események, és öt perc kivételével, amikor a főhősnő boldog, végig lehangol minket a film. A zárójelenet ugyan bizakodó, de ismerve a fordulatot, igencsak keserű.
A színészi játékok velőtrázóan hitelesek. Ki kell emelni Mo'Nique - t, aki Precious anyját, Maryt alakítja. Olyan eszméletlen hiteles alakítást nyújt, ami Oscart érdemelt 2009 - ben, és ezúttal teljes mértékben egyetértek a Filmakadémiával. A főszereplőnő se rossz. Paula Patton nagyon hiteles, és Mariah Carey is jól alakít. Utóbbi hihetetlenül rusnyára van maszkírozva a filmben. Vagy lehet, hogy csak simán nem volt rajta smink.:D
Meg kell még említenem a nagyon jó képi megoldásokat, illetve a dialógusok alatt alkalmazott operatőri megoldást, mely kissé dokumentarista, " riportszerű " megvilágításba helyezi ezeket a jeleneteket. A lényeg az, hogy a kamera mindig az egyik szereplő arcára közelít majd távolít, de ezt az operatőr kicsit rángatva teszi.
Sajnálatra méltó, hogy 2009 - ben A bombák földjén kapta a legjobb filmnek járó díjat, mikor jelölve volt jelen írás alanya is. A Precious nem ajnározza Amerikát, nem csábítja a tiniket nyálas fordulatokkal, nem akar népszerű lenni unalmas, hollywoodi sablonokkal. Egyszerűen csak őszintén bemutatja, hogy milyen elbaszott sorsok vannak ebben a világban. Ezt tökéletesen teszi, és ahogy Christoph Waltz mondta a Becstelen brigantykban, ezért megérdemel egy bravót.
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Sziasztok!
