A helyzet az, hogy én holnap reggel elutazok, és napokig nem leszek internetközelben, így nem fogok tudni publikálni. Gondoltam, jó, ha erről tudtok. Legközelebb jövő hét péntek délután lesz bejegyzés, régebbi olvasóim sejthetik is azon poszt témáját.

Addig is jó filmeket kívánok mindenkinek!

Nem egy sikeres videojáték adaptációt láthattunk már viszont a filmvásznon, tiszteletüket tették már a mozikban és a DVD-ken többek között olyan hősök, mint Lara Croft, Max Payne, vagy a 47-es ügynök. A Resident Evil széria alapján készülő franchise idén már az ötödik részéhez érkezett, ennek apropóján elérkezettnek láttam az időt egy kiadós áttekintésre, ami az előző négy epizódot illeti.

A kaptár ( 2002 )

Sose voltam nagy játékos ( jóformán csak az első két Max Paynet vittem végig eddigi életemben, azok über királyok voltak ), így a filmet a játékkal összehasonlítani nem fogom. Az első filmadaptációt Paul W.S. Anderson álmodta vászonra, miután a forgatókönyvet is papírra vetette. A történet valamikor a jövőben játszódik, a Racoon City alatt található, földalatti kutatólabor együttesben, a Kaptárban, melyet a hatalmas óriásvállalat, az Umbrella Corporation működtet. A tudósok egy sejtregeneráló készítménnyel, a T-vírussal kísérleteznek. Ám a vírus még a kísérleti fázisban kiszabadul, és mindenkit megfertőz az épületben, így a létesítményt felügyelő mesterséges intelligencia, a Vörös Királynő az összes bent tartózkodó emberrel végez. Ekkor ébred fel a Kaptár álcázásául szolgáló villában Alice ( Milla Jovovich ), a létesítmény biztonsági főnöke, kiadós amnéziával. A helyszínre érkező kommandós egységgel behatolnak a Kaptárba, de ott kénytelenek szembesülni a ténnyel, hogy a korábban kivégzett dolgozók nem maradtak halottak, hanem agyatlan, korlátlan emberhúséhségű élőhalottakká váltak, így a kis csapat életben maradási esélyei percről percre csökkennek.   

A forgatókönyvvel igazán megvoltam elégedve, hiszen egy zombihentelős akcióhorrorban nem számítottam arra, hogy Anderson szövevényes, gondolkodásra késztető cselekményszállal lep majd meg. Persze azt is mindenképpen szóvá kell tenni, hogy az alapötletben rejlő potenciált nem sikerül maradéktalanul kiaknázni. Alice amnéziáját jóval tovább lehetett volna csavarni. A lány egyszerűen túl hamar rájön a kiesett dolgokra, és ezek ráadásul nem olyan súlyosak, mint ahogy azt várnánk. Persze kit érdekel mindez, aki beült A kaptárra, biztos, hogy egy kiadós zombigyilkolást várt, és ezt végül is meg is kapta. A zombik, szörnyek, illetve zombiszörnyek kidolgozása nekem nagyon tetszett, különösen az élőhalott kutyák jöttek be, meg persze az a remek pörgőrúgás, ahogy Alice lerendezi az egyik dögöt. Izgalomból végső soron nincs hiány, van itt minden, árulás, lövöldözés, vér. Viszont az akciójelenetek koreográfiája nagyon fapadosra sikeredett, nem igazán mozgatja meg a szereplőket a film. Többnyire csak egy helyben állnak, és a minden irányból özönlő ellent irtják. A mellékszereplő karakterek borzasztóak, irtó módon sablonosak, a színészi játékok pedig már-már hihetetlen módon erőltetettek. Hál' Istennek azért itt van Alice, aki nemes egyszerűséggel annyira tökös, és kemény csaj, hogy nem lehet nem szeretni, annak ellenére, hogy teljes szívvel nem tudnám azt mondani, hogy Jovovich jól alakított. A szövegkönyv pocsék, nevetséges hatású, viszont a zenebetétek állatira ütnek.

Michael Clrake Duncan pontosan az a fajta színész, aki névről talán nem ugrik be rögtön, de arcról mégis mindenki ismeri, hiszen rengeteg világhírű, és többnyire nagyon jó filmben játszott a korábban testőrként dolgozó, fekete óriás. Korai halálát ( mindössze 54 éves volt ) szívroham utáni komplikációk okozták. Olyan címekben láthattuk, mint az Armageddon, a Halálsoron, a Sin City, vagy éppenséggel a Daredevil.

Nyugodjék békében!

Egy Action Comics füzet lapozgatásával indít a Superman, ami már a show elején a karakter iránti mély tiszteletadás jele, hiszen a legendás és ősi képregénysorozat lapjain tűnt fel először Krypton utolsó fia 1938-ban. Negyven évvel később érezték úgy a filmesek, hogy eljött az ideje, hogy az Acélember a nagy vásznon is megmentsen minket. A rendezői székbe Richard Donner ülhetett, akiben azóta sem szokás csalódni, elég, ha csak a Halálos fegyver szériára gondolunk. Donner biztos kézben tartotta a produkciót, hogy az az egyik első, ha nem a legelső emlékezetes képregény adaptáció legyen.

Egyelőre még nem rendelkezik magyar premierdátummal Andrew Dominik nagyon ígéretes produkciója, melynek főszerepében Brad Pitt brillírozik, mert ugye nyilván zseniális lesz a színész, mint szinte mindig. Mindenesetre azt már lehet tudni, hogy az amerikai premier október második felében esedékes, de több európai országban már szeptemberben is látható lesz a produkció.

Az írás spoileres!

Két évvel azután, hogy Sylvester Stallone először trombitálta össze az akciófilm műfajának legnagyobb alakjait, megérkezett a második felvonás, mely még több legendás nevet vonultat fel, és a korábbiak nagy részének is több kiteljesedési időt ad, mindezzel együtt pedig sikerül egy teljesen másfajta történettel operálnia, de ezzel mégis sikeres filmélményt nyújtania, mely ugyan egy hangyányit, de tényleg csak egy kicsit, elmarad az első résztől, de a jövőben nem fogjuk tudni megállni, hogy megnézzük még vagy egymilliószor. Mert az élvezeti értéke toronymagasan tanyázik, és ez így van jól.

Óriási rajongója vagyok a Family Guy című, immár 11. évadját taposó sorozatnak, mely a kreatív ötleteket, az intelligens üzeneteket keveri az elképesztően morbid, szókimondó, pihent agyú humorral. A széria kitalálója, Seth MacFarlane, elhatározta, hogy rendkívül egyedi stílusát a mozikba is berobbantja, így hát megrendezte a Ted című filmet, mely hangulatra és stílusra pontosan olyan, mint a Family Guy. Kell ennél nagyobb dicséret?

A tegnapi napon immár másodszorra zárult sikeresen a Movie Tank Olvasói Hete. A program talán még az első alkalomnál is izgalmasabbra sikeredett, hiszen jóval több olvasó kért filmeket, aminek nagyon örültem. A kommentek alapján azt szűrtem le, hogy ti is elégedettek voltatok ezzel a nagyszabású projekttel, de aki úgy érzi, hogy még összegezné a véleményét a Hétről, az itt, kommentben nyugodtan megteheti. Sokféle-fajta film került terítékre, sokféle korszakból, számos országból, így végig változatos volt a napi elemzés-összeállítás. Ide kattintva áttekinthetitek a teljes Hetet.

Nem látom semmi akadályát egy 3. Olvasói Hét megrendezésének, de hogy ez mikor lesz esedékes, azt még nem tudom. Talán valamikor Karácsony környékén. Természetesen időben értesítelek majd titeket.  

Kérte: Rolika35

Valamikor régen, Franciaországban, amikor még Luc Besson neve garancia volt a pazar moziélményre, megszületett, az egyik legközkedveltebb vígjáték, a Taxi. Nyugodtan mondhatjuk, hogy mára már kultikus művé nőtte ki magát Gérard Pirès rendezése, hiszen ha bármikor szóba kerül a francia filmművészet, nem lehet említés nélkül hagyni eme igazán kellemes hangulattal rendelkező produkciót.