Az írás spoileres!
Két évvel azután, hogy Sylvester Stallone először trombitálta össze az akciófilm műfajának legnagyobb alakjait, megérkezett a második felvonás, mely még több legendás nevet vonultat fel, és a korábbiak nagy részének is több kiteljesedési időt ad, mindezzel együtt pedig sikerül egy teljesen másfajta történettel operálnia, de ezzel mégis sikeres filmélményt nyújtania, mely ugyan egy hangyányit, de tényleg csak egy kicsit, elmarad az első résztől, de a jövőben nem fogjuk tudni megállni, hogy megnézzük még vagy egymilliószor. Mert az élvezeti értéke toronymagasan tanyázik, és ez így van jól.
Mr. Church ( Bruce Willis ) visszatér, hogy behajtsa Barney Ross ( Sly ), és zsoldoscsapata tartozását, azaz felbérelje őket egy nagyon, de nagyon golyószorongató akcióra. Ám a felderítés során a csapat legfiatalabb tagja, aki ráadásul visszavonulását tervezi, Billy kölyök ( Liam Hemsworth ) életét veszti, ugyanis a kegyetlen zsoldos, Villain ( Jean-Claude Van Damme ) hidegvérrel kivégzi. Ezt követően Barneyék már nemcsak a Villain által eltulajdonított, nagy mennyiségű plutóniumszállítmányt akarják visszaszerezni, de kíméletlen bosszút is akarnak állni az emberen, aki megölte az egyetlen srácot, aki fiatalkori önmagukra emlékeztette hőseinket.
Persze-persze, plutóniumbomba, és véres bosszú. Egy újabb keverék az akciófilmsablonok kimeríthető tárházából, de ez nem baj. Épp ellenkezőleg. A néző pontosan ezt várja ettől a filmtől. Ezerszer látott elemeket ezerszer profibban előadva, megspékelve kéttonnányi nosztalgiával, amit még az is átérez, aki még nem is élt a főszereplők fénykorában ( saját tapasztalat ). Rengeteg jó poén, oltogatás, a szereplők korábbi filmjeire való visszautalgatás ( például mikor Bruce beleveti magát a finálébeli mészárlásba, Schwarzi utána kiállt: Drágán add az életed! ). Meg kell említeni, hogy ezúttal tényleg rengeteg a poén a filmben, a szövegkönyv jóval hosszabb az első részénél, így is mondhatjuk. Egyetlen egy negatívumot csak azért is meg kell említenem, ez pedig a sok helyen beleerőltetett, hatástalan mondanivaló. Egy kivétel van, az a jelenet, melyben Sly a zsoldosok halálhoz való hozzáállásáról beszél. De összességében ez a vonulat erősebb volt az első részben, hiszen jól emlékszünk még Mickey Rourke velőtrázó monológjára a belső ürességről. De kárpótol minket a rengeteg fasza poén, tényleg KÁRPÓTOL!
Színészgárda, asszongya... ja, igen. Sly, Arnold, Bruce, Dolph Lundgren, Jet Li, Statham, Chuck Norris, Crews, Couture, a negatív oldalon pedig Van Damme és Scott Adkins. És zúznak, öcsém! De úgy, hogy a szék beleremegett a seggem alatt a moziban. A nagyfiúk hangulatot, extázist, és utánozhatatlan élményt teremtenek. Kissé csalódás, hogy Jet Li a bevezetés után eltűnik, és nem is tér vissza, de azért helyébe megkapjuk Schwarzit, Willist, és Norrist, szóval sokáig azért nem szomorkodunk. Ráadásul Norris egy Chuckos viccel karöltve lép színre, szóval teljes a gyönyör. Slusszpoénnak benyomtak a gárdába Jet Li helyett egy másik kínait, ráadásul egy nőt, Nan Yut, de meglepő, hogy a csaj milyen jól beilleszkedik hőseink közé.
Nagy zúzás három van a filmben, elején, közepén, végén, de be kell szarni, annyira odavág mindegyik. Ha egyszer beindul az akció, akkor nincs megállás, jól megkoreografált, pörgős bunyók, zakatoló gépfegyverek, korlátlanul ömlő és fröcsögő vér, mindenfelé hulló ellen. Mindennek tetejébe hatalmas kreativitás sugárzik az akciójelenetekből. Értem ezt úgy, hogy a rossz fiúk rengetegféleképpen haláloznak el. Örökre beleégett az agyamba, ahogy Adkins fejét péppé darálja a helikopterrotor. Maga a finálé is orgazmatikus érzéseket idéz elő a nézőben, hiszen van, aki már évtizedek óta arra vár, hogy lássa, amint egy leomló üvegfal mögött, mint a betonfal, magasodik a három óriás ( Sly, Bruce, Schwarzi ), és kegyelmet nem ismerve osztják a halált, amerre csak látnak ( na jó, néhány perc után azért fedezékbe vonulnak, de akkor is csak addig, amíg újratöltenek ). És mindennek a tetejébe még kapunk egy olyan durva bunyót Sly és Van Damme között, amitől nem bírtam becsukni a tátva maradt számat. Hogy egy 60, illetve egy 50 fölött járó akciólegenda ilyen eszméletlenül kemény bunyót nyomjon, azt egyszerűen nem lehet elképzelni addig, amíg nem látjuk. És látjuk, és hjaj, de nem bánjuk.
Az biztos, hogy nem tökéletes film A feláldozhatók 2., de könyörgök, gondoljunk csak bele! Ki nem szarja le! Ennyi legendát egyszerre látni a vásznon, ez az, amire már mindannyian vártunk! 8/10.
