Magyar idő szerint ma hajnalban lezajlott a 71. Golden Globe-díjátadás, amelyet egyfajta Oscar-előrejelzésnek is fel lehet fogni, hiszen aki a glóbuszt megkapta, az sokkal nagyobb valószínűséggel reménykedhet az aranyszobrocskában is. Persze, azért nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen az Oscar-gálán nincs különszedve a dráma és a vígjáték kategória, és természetesen az Akadémia tagjai sem száz százalékig biztos, hogy úgy fognak dönteni, mint a Hollywood Foreign Press Association. Az mindenesetre biztos, hogy habár bizonyos kategóriákban a papírforma érvényesült, azért meglepetések is akadtak bőven a 2014-es Golden Globe-on.

Brad Mirman író-rendező művét egyszerre hívhatjuk minisorozatnak és rövidfilmnek is, hiszen a Gyónás mindkét formátumban napvilágot látott. Én minisorozatként, tíz részre bontva láttam már kétszer is az alkotást. Mirman érdekesen osztotta fel a cselekményt, ugyanis egy epizód összesen 6-7 percnyi játékidőt tartalmaz, tehát összesen bő egy órás filmről beszélhetünk.

Matthew McConaughey az utóbbi években jobbnál jobb szerepeket választ, olyanokat, amelyekben igazán kamatoztathatja színészi tehetségét. Az igazság ára, a Gyilkos Joe, és A Wall Street farkasa után most Ron Woodroof bőrébe bújt Jean-Marc Vallée Mielőtt meghaltam című rendezésének kedvéért, hogy újra életre keltse a '80-as években az AIDS ellen sajátos módon küzdő férfit, és annak különös, ámde józan értékrendjét.

Örömmel jelentem, hogy már egy kezemen megtudom számolni, hogy még mennyi 2013-mas filmet akarok megnézni, pótolni, mielőtt belevetem magam az egy hétig tartó, toplistás évösszegzésbe. Igazából az évértékelés időpontja egyetlen dologtól, pontosabban egyetlen filmtől, méghozzá Spike Jonze A nő című művétől függ, amely gyakorlatilag a '13-mas filmév zárása, és mivel nagyon jónak ígérkezik, mindenképpen megakarom nézni a toplistázás előtt. Így legeslegrosszabb, de tényleg legvégső esetben február első felében fog sor kerülni az évértékelésre, ami a tavalyihoz hasonlóan nagyon alapos lesz.

Most viszont rátérnék a bejegyzés tárgyára, ami kettő szintén tavalyi produkció, és mindkettőben nagy tiszteletben álló színészek töltik be a főszerepet. Az egyik produkció a 77 éves Robert Redford színtisztán szimbolikus túlélőkalandja, a másik pedig a tragikusan fiatalon elhalálozott James Gandolfini legutolsó főszerepe.

Eddig még soha nem volt kellő erőm és bátorságom egy Alkonyat-film végignézéséhez sem. Néha a tévében pont elkaptam ezt, néha azt az epizódot, és a néhány megtekintet jelenet, plusz a mozikba könyörtelenül az arcomba nyomatott előzetesek hatására egyértelműen nyilvánvalóvá vált bennem, hogy miért is utálják ennyien ezt a szériát, és így legalább megúsztam, hogy meg kelljen néznem a kortárs filmalkotás legbüdösebb szennyesét. De hiába volt szar az Alkonyat-franchise, óriási bevételeket produkáltak az agyhalott tinilányok ( gondolnánk, hogy ennyi van belőlük? ) pénztárcáinak jóvoltából. Szépen sorban azóta is érkeznek a Twilight kaptafájára készülő fércmunkák. A legfájóbb igazából az, hogy a Lenyűgöző teremtményeknek egyáltalán nem kéne ezek közé tartoznia, ám a gondos forgatókönyvíróknak hála, nem kerüli el sorsát.

David O. Russell A harcos óta állandó aktív résztvevője a díjszezonnak. A bokszolós drámával meghozta Christian Bale első Oscar-díját, tavaly pedig Jennifer Lawrencet jutalmazta az Akadémia a Napos oldalban nyújtott, valóban emberfeletti alakításáért. O. Russell idén az Amerikai botránnyal jelentkezik, ami 7 Golden Globe - jelöléssel büszkélkedhet, és valószínűleg az Oscaron is jó pár kategóriában fog indulni. A történet ezúttal is teljesen különbözik a rendező előző munkáiban feldolgozott témáktól. A sportfilm, és a romantikus dráma után a profi szélhámosokról készített izgalmas mozgóképet a művész úr. A sztori új David O. Russell életművében, viszont a film atmoszférájának és kreatív megoldásainak, valamint egyedi fényképezésének köszönhetően a direktor le se tagadhatná, hogy ő áll a háttérben.

Ki ne ismerné legalább hallásból a jelenleg futó tévésorozatok felhozatalának egyik legkiemelkedőbb darabját, a Homelandet? Aki esetleg tényleg csak hallásból tudja, hogy miről van szó, annak nagyon jó szívvel tudom ajánlani a széria megtekintését. Egy izgalmas, reális, feszült, drámai elemeket is alaposan felvonultató thriller-történetről van szó, amelyet fantasztikus karakterek prezentálnak a nézőnek.

Nemrég befejeződött a harmadik évad, aminek a vége eléggé lehetetlenné teszi a 4. szezont, ennek ellenére lesz folytatás, és én kíváncsian várom is, hogy miként viszik tovább a cselekményt. Viszont ebben a bejegyzésben visszaugranék a kronológiában, és a Homeland előzményéről írnék, amit kreatív módon nem minisorozatban, vagy valami hasonlóban mutattak be, hanem regényben adtak ki. Az író Andrew Kaplan, aki igazán nem panaszkodhat, ugyanis sikerült megragadnia a történetet arról az oldaláról, amit nagyon szeretünk a tévés produkcióban is. A feszültségről beszélek. Ebben a regényben még nincsen Brody őrmester, a főhős kizárólag Carrie Mathison, a CIA fiatal ügynöknője, aki éppen Bejrútban van terepmunkán, és Fülemüle kódnevű informátorával akar találkozni. Az embere azonban csapdába csalja, és a főhősnőnek menekülnie kell. Végül a bejrúti CIA-főnök, Davis Fielding Carrie nyakába varrja az egészet, és hazaküldi Virginiába. Azonban ez még csak a kezdet, hiszen Carrie olyan terrorista szervezkedést fedez fel, ami nem elég, hogy összeköti az USA-t és a Közel-keletet, de ráadásul még az al-Kaida legfelsőbb köreibe is elvezet. Így a titokban súlyos bipoláris zavarral küzdő ügynöknő számára elérhető céllá válik a befolyásos terroristavezér, Abu Nazír kézre kerítése.

Közeleg a nagy toplistás 2013-évértékelés, úgyhogy ezúttal nem kevesebb, mint négy tavalyi filmről ejtek szót.

Banks Úr megmentése ( 2013 )

Tom Hanks igazán nagylelkű volt a nézőkkel 2013-ben, hiszen a Phillips kapitányban nyújtott nagyszerű alakítása mellett még Walt Disney életre keltésére is leszerződött. A Banks Úr megmentése azt a néhány évet dolgozza fel, amikor a Mary Poppins írónője, P.L. Travers ( Emma Thompson ) próbált kibékülni a Disney által kigondolt filmadaptáció terveivel. Az alkotókkal közös munkáról, az írónő gyerekkoráról, Walt Disney sikerének titkáról, és Mr. Banks valódi kilétéről szól ez a meglepően jó film. Valóban nehezen tudtam elképzelni, hogy mit lehet kihozni egy olyan alapsztoriból, ami előreláthatólag abból fog állni, hogy az írónő és a legendás rajzfilmgyáros vitatkoznak azon, hogy miként kéne megvalósítani a Mary Poppins-mozit. Csakhogy ez a kis csata valójában csak egy szeletét teszi ki az összképnek. Valóban, a film jelenében, azaz a '60-as évek első felében játszódó képsorok komikus szituációkat tárnak elénk az írónőről, akinek semmi nem jó, illetve a filmes stábról, amelynek tagjai egy idő után már kicsit félnek is az asszonytól. És ott van persze maga Walt Disney, a hatalmas figura, aki rendkívül szórakoztató eleme a produkciónak. A múltban futó szál azonban már egy egészen másfajta történetet oszt meg a nézőkkel. Itt egy komoly családi drámával találkozunk, egy apa-lánya kapcsolat rendkívül erőteljes bemutatásával. A nagyon eltérő fényképezés jól tükrözi azt, hogy a két szál földrajzilag és kronológiailag is mennyire távol esik egymástól. A színészgárda talán a produkció legnagyobb erőssége. Emma Thompson lenyűgözően hiteles a főszerepben, az írónő összetett jellemének minden apró szegmensét, minden érzelmét kiválóan mutatja be. Tom Hanks nagyon jól elkapta Disney figuráját, és sikerül érzékeltetnie, hogy miért is válhatott olyan nagy névvé ez az ember. Lezajlik a film vége felé egy bizonyos párbeszéd az írónő otthonában, ami akár a Walt Disney hitvallása címet is kaphatta volna. Az év egyik legjobb párbeszédes jelenetéről van szó. Bevallom őszintén, hogy amíg fel nem tűnt a filmben, nem is tudtam, hogy Colin Farrell is tagja a gárdának, de nem ez volt vele kapcsolatban az egyetlen meglepetés. Persze, tudom én hogy tehetséges színész, de amit itt csinál, az egészen zseniális, méltó a két főszereplőhöz. Mindemellett pedig még a filmzene is hangulatosra sikeredett. 8/10.

Már csak néhány hetet kell várnotok a Movie Tank nagyszabású 2013-évértékelésére, ám a januárra csúsztatott tavalyi filmek, illetve más, korábban bemutatott darabok pótlása közepette nem szabad elfeledkezni arról, hogy a hazánkban kb. februárra lezáródó 2013-mas filmév mellett nemsokára kezdetét veszi a 2014-es szezon, ami rengeteg szépséggel kecsegtet, amelyek közül nyilvánvalóan most még sokat nem is ismerünk nagyon, hiszen ahogy halad előre az év, úgy villantják ki az egyes produkciók a foguk fehérjét. Az mindenesetre biztos, hogy van mit várni 2014-től, és habár ezúttal sem volt könnyű, de tavalyhoz hasonlóan most is összeállítottam egy rangsort azon idén érkező mozgóképből, amelyekre már epekedve várok.

Ismét átléptünk egy újévbe! Ez a Movie Tank negyedik szilvesztere, vagyis már újév elsejéje, vagy mi! :) Hatalmas öröm számomra, hogy egy, az elmúlt év alatt sokat gyarapodott olvasótáborral köszönthetem 2014-et. Rengeteg minden fog történni a Movie Tank háza táján az elkövetkező esztendőben is, ahogy azt már eddig is megszokhattátok. Nemsokára, talán már holnap, felkerül egy lista, amelyben az általam legjobban várt idei filmeket rangsorolom egyfajta előzetes-jelleggel. Aztán persze, ahogy közeledik a Golden Globe és az Oscar, én is összegzem 2013-mat, a tavalyról ismert toplistás módszerrel - ezúttal is számos kategóriában fogok rangsorolni a 2013-mas termésből, és mint mindig, nálam ezúttal is azon filmek számítanak 2013-masnak, amelyeknek legelső bemutatója 2013-ban volt, vagy hogy érthetőbb legyen: Azon filmek versenyeznek az évösszegzésben, amelyek évjárataként 2013 van megjelölve az IMDB-n. Előreláthatólag január közepe-vége felé fog elzajlani az évértékelő toplisták publikálása, és kb. egy hetet fog felölelni az évösszegzés. És mindez még csak az év első hónapja! A későbbiekben is érdemes lesz velem tartani, hiszen rengeteg tervem van, ráadásul gyakran rohannak meg spontán ötletek, amelyekről jelenleg még én sem tudok. Ami biztos, hogy meg lesz tartva a IV. Olvasói Hét, azaz lehet gondolkodni, hogy mely filmekről olvasnátok az én klaviatúrámból született elemzéseket! Fel fogom újítani, vagyis igazából teljesem újra fogom írni a sorozatos toplistámat, ami ezúttal írásos formában fog kikerülni a blogra, és szinte köszönőviszonyban sem lesz a néhány éve publikált videóval, ugyanis rengeteg, de tényleg nagyon sok remek szériát ismertem meg azóta. Mindenféle és fajta mozgóképekről fogok írni ebben az évben is, régiekről, újakról, jókról, és rosszakról egyaránt, és természetesen naprakész leszek a legfrissebb premierek területén is. Egy szó, mint száz: 

Tartsatok velem 2014-ben is!

Boldog Új Évet!