Ki ne ismerné legalább hallásból a jelenleg futó tévésorozatok felhozatalának egyik legkiemelkedőbb darabját, a Homelandet? Aki esetleg tényleg csak hallásból tudja, hogy miről van szó, annak nagyon jó szívvel tudom ajánlani a széria megtekintését. Egy izgalmas, reális, feszült, drámai elemeket is alaposan felvonultató thriller-történetről van szó, amelyet fantasztikus karakterek prezentálnak a nézőnek.

Nemrég befejeződött a harmadik évad, aminek a vége eléggé lehetetlenné teszi a 4. szezont, ennek ellenére lesz folytatás, és én kíváncsian várom is, hogy miként viszik tovább a cselekményt. Viszont ebben a bejegyzésben visszaugranék a kronológiában, és a Homeland előzményéről írnék, amit kreatív módon nem minisorozatban, vagy valami hasonlóban mutattak be, hanem regényben adtak ki. Az író Andrew Kaplan, aki igazán nem panaszkodhat, ugyanis sikerült megragadnia a történetet arról az oldaláról, amit nagyon szeretünk a tévés produkcióban is. A feszültségről beszélek. Ebben a regényben még nincsen Brody őrmester, a főhős kizárólag Carrie Mathison, a CIA fiatal ügynöknője, aki éppen Bejrútban van terepmunkán, és Fülemüle kódnevű informátorával akar találkozni. Az embere azonban csapdába csalja, és a főhősnőnek menekülnie kell. Végül a bejrúti CIA-főnök, Davis Fielding Carrie nyakába varrja az egészet, és hazaküldi Virginiába. Azonban ez még csak a kezdet, hiszen Carrie olyan terrorista szervezkedést fedez fel, ami nem elég, hogy összeköti az USA-t és a Közel-keletet, de ráadásul még az al-Kaida legfelsőbb köreibe is elvezet. Így a titokban súlyos bipoláris zavarral küzdő ügynöknő számára elérhető céllá válik a befolyásos terroristavezér, Abu Nazír kézre kerítése.

Kaplan rendkívül ügyesen építi fel a cselekményt, és az összkép végül nagyjából olyan lesz, mint egy Homeland-évad: A történet kezdetben lassan, türelmesen építkezik, bemutatja a szereplőket, a fő bonyodalmakat, majd elkezdi fokozni a feszültséget, a végén pedig már olyan erővel tombolnak az energiák, hogy az izgalomtól alig bírod mozdulatlanul tartani a könyvet a kezedben. Nyilván nem olyan grandiózus a hatás, mint a tévésorozatban, és ennek egyetlen oka van: Nincs Brody. A harmadik évad Brody-mentes részei is vérszegényebb hatást gerjesztettek, mint azok, amelyekben a terroristává nevelt őrmester is szerepet játszik. Ennek megfelelően a Carrie futása is hagy maga után hiányérzetet Brody miatt a sorozatot ismerő olvasók számára. Épp ezért talán még jobban tudja élvezni a regényt az, aki nem ismeri a szériát, az úgyis ezt a cselekményt viszi tovább. Bár igaz, hogy a tudatlanok nem fogják érteni az utolsó bekezdés stílusos slusszpoénját, de annyi baj legyen. Ettől függetlenül azonban Kaplan szépen prezentálja a kisebb, de izgalmas fordulatokat, a változatos szituációkat, és remekül aknázza ki azt a fantasztikus ötletet, hogy a cselekmény három országot is érint. A nyers akciójelenetek regényben való megírása különösen nehéz munka, ám az iraki háborús övezetek, és a történetben lezajló összecsapások bemutatása az író legnagyobb erősségét képezik. A romokban álló épületek, a mindenfelé heverő leszakadt végtagok, a hullaszag, a vértől vöröslő homok, és a háború határokat nem ismerő kegyetlensége mély hatást gyakorolnak az olvasóra, és pontosan érezzük, hogy az ilyen szempontból még tapasztalatlan Carriet miért kerülgeti folyamatosan a hányinger. És ha már Carrienél tartunk, meg kell említeni, hogy Kaplan nagyon jól kezeli a főhősnőt, és az írónak hála még jobban megismerhetik a karaktert a sorozat nézői is. A bipoláris zavar nagy hangsúlyt kap, a gyerekkori sérelmek folyamatosan kínozzák Carriet, sok az érdekes flashback, rengeteget megtudunk Carrie apjához való viszonyulásáról, és az okokról. Kaplan kíséretében mélyebbre nézhetünk a főhősnő elhagyatott, kissé önpusztító, szexmániás, gyógyszerfüggő, ugyanakkor zseniális, és intelligens lényébe. A címben szereplő futás szimbolikáját az író remekül vezeti végig a történeten. Nincs túlkomplikálva a jelentéstartam, de a lényeg nagyon is hatásosan fejeződik ki. 

Andrew Kaplan nagyon jó előzményregényt dobott össze korunk egyik legfontosabb tévésorozatához. A Homeland minden rajongójának ajánlom az elolvasását! 8,5/10.