Hamarosan véget ér 2012, és ahogy az szokás volt eddig is a blogon, megint csak lesz évösszegzés, melyben a 2012-es filmeket fogom értékelni, jó néhány kategóriában, toplisták formájában. Azt tudni kell, hogy nálam az számít 2012-es produkciónak, ami nemzetközileg is idei, tehát aminek a címe mögött az IMDB-n a 2012-es évszám olvasható. Kizárólag ezek a filmek versenyeznek az évértékelő toplistákban, azaz NEM a magyar premierek a mérvadók, hanem a nemzetköziek. Tavaly és tavalyelőtt is bosszankodtam, ugyanis a magyar nézőknek sok jó film már csak jövő év elején vált elérhetővé, én viszont tavaly például még Szilveszter előtt elkészítettem a toplistákat. Ezúttal várni fogok, hiszen előreláthatólag nem is kevés nagyon esélyes 2012-es filmet láthatunk például januárban ( Lincoln, Django elszabadul, Napos oldal, stb... ), vagy februárban ( Hitchcock ). Hogy biztosan a lehető legalaposabban tudjam értékelni ezt a számomra bivalyerős 2012-t, nem sokkal az Oscar-gála elé, február első hete környékére tolom a toplisták publikációját.

A következő listákra számíthattok februárban:

Top10 legjobb eredeti filmzene 2012-ből

Top10 legjobb betétdalok 2012-ből

Top10 legjobb látvány 2012-ből

Top10 legjobb férfi mellékszereplők 2012-ből

Top10 legjobb női mellékszereplők 2012-ből

Top10 legjobb férfi főszereplők 2012-ből

Top10 legjobb női főszereplők 2012-ből

Top5 Legnagyobb meglepetés ( pozitív ) 2012-ből

Top5 legnagyobb csalódás ( negatív ) 2012-ből

Top10 legrosszabb filmek 2012-ből

Top20 legjobb filmek 2012-ből

Tom Cruise egy elsőre nagyon szellemes sci-fiben. A jövő év egyik nagy meglepetése is lehet belőle.

„ Gandhi tévedett. Csak senki nem volt elég tökös, hogy megmondja. ”

De aztán jött Martin McDonagh, aki bizony kegyetlenül megmondja. Tudom, hogy a film alkotóira és szereplőire, valamint a stílus körülírására és a megszületés körülményeire fókuszáló bevezető a szokás, ám én most rögtön belecsapok a lecsóba, ugyanis a A hét pszichopata és a si-cu kritikáját csak úgy lehet kezdeni, hogy ez egy őrülten zseniális agyszülemény, elképesztően kiváló, és nekem még a magyar címmel sincs bajom, hiszen a rendkívül aranyos kiskutya tulajdonképpen a nyolcadik pszichopata. Legalábbis akkor, ha azt nézzük, hogy milyen hidegvérű közönnyel kémleli a vadbarom főszereplők állatkodásait.

 „ Látsz engem, de üres vagyok. ”

Arra a kérdésre, hogy miért zseniálisan jó film a Detachment, talán elég lenne azt válaszolni, hogy rendezője az a Tony Kaye, akinek a zseniálisan nyomasztó Amerikai história X-et köszönhetjük. Ám úgy gondolom, hogy eme remekmű, mely hazánkban gyakorlatilag semmiféle említést nem kapott, többet érdemel egy-két mondatnál. Nyilván az egyik első kérdés, ami az ember eszébe jut a film kapcsán, hogy miért éppen tanárok életén keresztül mutatja be a világtól való belső eltávolodás szomorú, sőt, inkább melankolikus mivoltáról szóló történetét. Leginkább valószínűleg azért, mert a tanárember az, aki az időről időre egyre romlottabb generációk hátborzongató gondolkodásmódjaival először, talán még a szülők előtt is, szembesül.

Ezúttal négy filmről írok, mindegyik az idei év termése.

Sinister ( 2012 )

Az igényes filmkedvelőnek időnként szüksége van olyan produkcióra, ami igazán be tudja paráztatni. Ezért voltunk vevők olyan művekre, mint A kör, a Rémálom az Elm utcában, vagy a Silent Hill. Persze mi sem tud nagyobb csalódást okozni, mint ha a félelmetesnek várt film valójában unalmas erőlködések sorozata. Persze, a Sinisternél azért nem erről van szó, a negatívumok más téren érkeznek. A főhős Ellison ( Ethan Hawke ), válságban szenvedő, de Amerika-szerte híres krimiíró. Legújabb regényét igaz történet alapján készíti, ezért családjával beköltöznek egy házba, ahol az előttük itt lakó család négy tagját felkötötték a hátsó kertben álló fára. Az ötödik, utolsó családtag, egy kislány, eltűnt, és azóta sem került elő. Ellison utóbbit kívánja könyve főelemének megtenni. Ám hamarosan hátborzongató dolgokat talál és tapasztal a házban, például a padláson egy dobozt, melyben több gyilkosságot, köztük az akasztást is, megörökítő Super 8-as filmek vannak.

A Sinister kétségtelenül ügyes próbálkozás, lehúzni fölöslegesen sznob dolog lenne, hiszen célját tulajdonképpen eléri a film, azaz sikerül félelmet keltenie a nézőben, a produkció megtekintése közben mindenképp, ráadásul utána is... Kb. 5 percig. És itt van az elsődleges probléma. A Sinister félelmetes, sőt, időnként olyan pazarul megkomponált, hátborzongató képsorokat látunk, amihez foghatóval még nem találkoztam, viszont a hosszútávú hatása nagyon kevés. A Sinister az a film, amit az ember megnéz egyik este, amikor épp nincs más dolga, de utána hamar elfelejti. Hiányzik a produkcióból az a fajta erő és energia, ami példának okáért megvolt A körben vagy a Fűrészben. Ezek befészkelték magukat az agyunkba, és örökre ott maradnak, továbbá arra kényszerítenek, hogy újra megnézzük őket. Viszont a Sinistert nem fogjuk újranézni, mert fölöslegesnek érezzük. Ez akkor sem változik, ha végül is konstatáljuk, hogy a cselekményvezetés pazar, a csattanó pedig bődületesen kreatív és erőteljes, ráadásul Hawke is kitesz magáért. De, mondom, nincs meg a kellő mélysége a dolognak.

„ Ne szagolgasd a hullát, Cass! ”

A múltkori részről nem írtam. Ennek az az oka, hogy a történetleírást leszámítva gyakorlatilag semmivel sem tudtam volna megtölteni a posztot, teljesen átlagos, azaz nagyon jó kis epizód volt. A lényeg nagyjából annyi, hogy a lestrapált Mennyország aktuális vezetősége visszahozta Castielt a Purgatóriumból, hogy saját céljaira használhassa fel. Közben ismét találkozhattunk Kevinnel, Crowleyval, és Kevin-mamival.

A nyolcadik epizód megjelenése egy hetet csúszott, ismeretlen okokból kifolyólag, viszont érdemes volt várni rá, hiszen az évad eddigi legzseniálisabb részét élvezhette a közönség.

„Ha itt laknál, már otthon lennél.”

James Mangold rendezi a jövőre érkező vadonatúj Wolverine filmet, ám a direktornak számos remek munkát kellett már letennie az asztalra ahhoz, hogy most itt tartson. Egyik legelső komolyabb vizsgája, még az Azonosság, A nyughatatlan, és a zseniális Börtönvonat Yumába előtt, az Észvesztő című produkció volt, még az előző évezred végén. A mű Susanna Kaysen önéletrajzi ihletésű regénye alapján készült, és az elmebaj valódi mibenlétét kutatja, ráadásul alaposan állást is foglal a témában, példátlanul hatásosan.

" Minden rendben van. Minden tökéletesen, átkozottul rendben van."

A produkció alapanyaga egy korábban megfilmesíthetetlennek bélyegzett regény, ám a Wachowski-testvérek megpróbálkoztak a lehetetlennel, és maradéktalan sikert arattak. A Felhőatlasz mélyen elgondolkodtató, tartalmas, részletgazdag, eseménydús, látványos, és természetesen veszettül változatos film lett, melynek cselekménye nem kevesebb, mint hat szálon, egyben idősíkon fut. Hogy a dolog még érdekesebb legyen, mind a hat sík teljesen más stílusban készült el, így az összhatás leginkább olyan, mintha hat különböző filmet néznénk párhuzamosan, ám fokozatosan feltűnnek az összekötő kapcsok, így alakítva csodaszép egészet.

" - Te hősnek érzed magadat?
 - Nem.
 - Én sem."

Már több írásban megemlítettem a Ments meg! című sorozatot, mely, mióta nem is olyan régen bedaráltam mind a hét évadot, külön kis sarkot kapott szívem KEDVENCEIM névvel ellátott zugában, hiszen egy hihetetlenül életszagú, pusztítóan erőteljes, és sallangmentes drámai löketekkel operáló szériáról van szó, mely egy tűzoltóállomás néhány bátor alkalmazottjának keserű mindennapjait meséli el. Na most, David Ayer forgatókönyvíró-rendező valami hasonlót tett le az asztalra, ám ő egy rendkívül becsületes, kötelességtudó, és igazán emberi zsaruduót tett meg filmje középpontjának. Ez, és az ehhez hasonló produkciók segítenek, hogy a makacs, kicsinyes, önző emberek, legalább a film játékidejét képező 100 perc alatt, és az utána lévő órákban, elszégyelljék magukat, amiért nem becsülik meg kellőképpen azokat a közalkalmazottakat, akik, ha kell, gondolkodás nélkül az életüket adnák egyik embertársukért. Nem azért, mert erre esküdtek fel, nem azért, mert egy nehéz medált akaszt a polgármester a nyakukba, nem azért, mert két hétig az emberek és a kollégák hősnek nevezik őket. Nem, egyszerűen csak azért, mert így helyes.

Cameron Cloutier feltörekvő amerikai filmes, aki következő munkájának központi témájaként egy igazán kényes, igaz történetet választott. Egy máig szabadlábon lévő, ismeretlen személyazonosságú sorozatgyilkos és szexuális erőszaktevő, illetve utolsó áldozata, a halálakor mindössze 18 éves Janelle Lisa Cruz sokkoló történetét vinné filmre. A produkció jelenleg előkészületi fázisban van, a szükséges költségvetés összegyűjtése a legközelebbi kitűzött cél. A tervezett produkció kapcsán nyílt alkalmam feltenni néhány kérdést a rendezőnek.

Először is, megkérnélek, hogy árulj el magadról néhány tudnivalót azon magyar filmrajongók számára, akik eddig még nem találkoztak a neveddel. Hol és mikor születtél? Miért választottad a filmkészítés útját? Kik a példaképeid, ha egyáltalán vannak?

Dél-Kaliforniában születtem 1975-ben.

Azért kezdtem bele a filmkészítésbe, mert azt olvastam, hogy nagyon kevés forgatókönyvíró elégedett azzal, ahogy az adott rendező értelmezi történetüket - Így hát úgy döntöttem, a forgatókönyvírói teendőket is én fogom elvégezni. Így az egyetlen személy, akit utólag hibáztathatok, én magam vagyok.

Példaképek a filmkészítés terén...hmm...David Lynch, Joss Whedon, Kenneth Branagh, Ingmar Bergman, vannak egy páran...

Következő filmed, melynek címe Bird With A Broken Wing, igaz történet alapján készül, melynek története egy borzalmas, és máig szabadlábon lévő sorozatgyilkosról és utolsó áldozatáról szól. Miért választottad ezt a témát?

Adva van egy gyilkos és szexuális erőszaktevő, aki több, mint 60 áldozatot szedett, és a mai napig nem kapták el. És adva van egy fiatal lány, az ő utolsó áldozata. Miért hagyta abba a gyilkolást miután végzett a lánnyal? A film a következő kérdésekre keresi a választ: Miért kellett meghalnia Janellenek? És az elkövető ezt követően miért hagyta abba a gyilkolást?

Dokumentumfilmre számíthatunk, vagy inkább drámára színészgárdával?

A forgatókönyv egy drámaian igaz krimi/horror sztori, a tervezet szerint színészekkel és színésznőkkel, persze, csak abban az esetben, ha össze tudom gyűjteni a megfelelő költségvetést. Elképzelhető, hogy végül kénytelen leszek másik utat választani, ami egy saját zsebből kifizetett dokumentumfilmes attrakció lenne.

Beszélj egy kicsit azokról a személyekről, akik feltűnnek majd a produkcióban! Mi lesz a szerepük?

Egyelőre a színészgárda egyetlen tagja Lynn Lowry, aki Janelle édesanyját fogja életre kelteni. Emellett még 109 betöltésre váró szerepem van, köztük Janelle és maga, a gyilkos figurája.

Van olyan másik művész, akinek a munkái segítségedre vannak abban, hogy még sokkolóbbra csináld a filmet?

Ezen film esetében John Carpenter első Halloween filmjét és Wes Craven Rémálom az Elm utcában című művét mondanám, meg persze David Lynch-t, és a Twin Peaks-t. Alapvetően, a történet arról szól, hogy milyen, amikor egy amerikai kisváros egy rémálom színterévé válik. Különösen, ha az a rémálom ott ólálkodik a saját házad egyik árnyékos sarkában.

Tudsz mondani premierdátumot? Mikor lesz a Bird With A Broken Wing látható a közönség számára?

Ahogy összegyűjtöm a megfelelő költségvetést, készen állok a forgatás megkezdésére. Ha minden jól megy, a jövő tavaszi-nyári időszakban le tudom forgatni a filmet, és a premiert már 2013 késő őszén, kora telén megejthetnénk.

Az alábbi linken lehet tájékozódni a költségvetés összegyűjtésében való segítségnyújtásról: http://www.indiegogo.com/Bird-with-a-Broken-Wing-needs-You

Végezetül, beszélj egy kicsit az egyéb közelgő munkáidról! Ha jól tudom, te vagy a The Road Killer executive producere, illetve segédkeztél a Driving Nowhere forgatókönyvének megírásában.

A Driving Nowhere története három fiatal vámpírlányról szól, akik egy pihenőhelyen összefutnak egy náluk sokkal erősebb vámpírral. A filmet Tiffany Apan gót stílusú énekesnő írta és rendezte, én a forgatókönyv utólagos átírására lettem felkérve.

A The Road Killernek valóban én vagyok az executive producere, de ezen túlmenően már nem állok kapcsolatban a produkcióval. Csupán a költségvetés összegyűjtésében segédkeztem.

Köszönöm a válaszokat!