Mióta felcsendült a Colombiana végén Johnny Cash Walk című feldolgozása, rendszeresen hallgatom a 2003 - ban elhunyt zenész dalait. Nemrég a kezembe került a Cash legmozgalmasabb éveit bemutató A nyughatatlan című film.

J.R. Cash ( Joaquin Phoenix ) gyakorlatilag a semmiből indult útnak az '50 - es években. Megjárta a tengerészgyalogságot, volt kereskedő, majd egy sikeres próbálkozás következtében a korszak legnépszerűbb zenészei közt találta magát. Összeismerkedett a gyönyörű June Carterrel ( Reese Witherspoon ), és hamar kialakult kettejük között egy különleges vonzalom. Ám hiába a siker, John magánélete évről évre egyre jobban összeomlott. Utolsó segélykiáltásként drogokhoz nyúlt, és csak egy hajszál választotta el attól, hogy Elvis Presleyhez hasonlóan végezze.

A nyughatatlan fantasztikus életrajzi film, melynek forgatókönyve elsőosztályú. A zenész legizgalmasabb éveinek legmeghatározóbb pillanatait, történéseit gyűjtötték össze, és káprázatos hitelességgel varázsolták filmmé őket. A játékidő kettő és negyed óra körül van, és ezt az időt az alkotók a lehető legjobb cselekményfelépítéssel töltötték ki, ráadásul sikerült megtalálniuk az események folyásának tökéletes tempóját. A produkció több, mint 30 évet foglal össze, de ezt mégis fantasztikus részletességgel teszi. Mélyen betekintést nyerhetünk Johnny Cash fantasztikus személyiségébe. Életének a film által bemutatott szakasza kiváló alapanyag egy ütős tragédiához. Viszont a zenésznek sikerült felállni, gyakorlatilag a pincéből. Nagyon durva igaz történet, ami amúgy csak a legagyasabb forgatókönyvírók fejéből pattanhatott volna ki.

Ami véglegesen a csúcsra juttatja A nyughatatlant, azok a lehengerlő színészi játékok. Nem tudom, hogy Joaquin Phoenix mennyi időt töltött Johnny Cash koncertfelvételek nézésével, de biztos több volt egy délutáni programnál. Fantasztikusan sikerült kidolgoznia a karakter mozgását, mimikáját. A film megtekintése előtt érdemes belenézni a zenész pár fellépésébe. Hozzá kell tenni, hogy Phoenixnek hasonló szájhibája van, mint amilyen Cashnek volt, így nyilván előnyben részesült a színész - castingon. Reese Witherspoon meglepően kiváló teljesítményt nyújt. Mindkét színészen egyértelműen érezhető, hogy mennyire élvezték ezeket a karaktereket játszani. Amiért maximális respect jár nekik, azok a dalos jelenetek. Mintha egy az egyben Casht és Cartert hallanánk, egyszerűen szenzációsan sikerült elsajátítaniuk az énekhangokat. Elsőre azt hittem, hogy az eredeti felvételek vannak a film alá játszva, de a stáblista megcáfolt ebben, és ennek őszintén nagyon örülök. John édesapját Robert Patrick játssza, aki leginkább a Terminátor 2 T-1000 - eseként lehet ismerős. Ezúttal viszont egyáltalán nem nevezhetjük a játékát gépiesnek, sokkal inkább fantasztikusnak. Tipikus szigorú apafigura, de Patricknek sikerül valami pluszt hozzátennie, amitől a figurának sikerül kilépnie a sablonkarakterek sorából.

Mindennek a tetejébe számtalan fantasztikus dalt hallgathatunk, kiemelném egyik nagy kedvencemet, a film eredeti címét is adó Walk the Linet, ami utánozhatatlan hangulattal rendelkezik, ráadásul elejétől a végéig meghallgathatjuk a filmben, egy elegáns klip kíséretében.

Kiemelendő jelenet még a börtönkoncert, mely kiváló hangulattal rendelkezik, a képsorokat belengi az ön-bizalom és a talpra állás érzése, illetve a koncert közbeni lánykérésnek is sikerül többet adnia, mint egy egyszerű nyálas finálét. A zárójelenet pedig telitalálat, az egyik legszebb, amit valaha láttam.