„Ha itt laknál, már otthon lennél.”
James Mangold rendezi a jövőre érkező vadonatúj Wolverine filmet, ám a direktornak számos remek munkát kellett már letennie az asztalra ahhoz, hogy most itt tartson. Egyik legelső komolyabb vizsgája, még az Azonosság, A nyughatatlan, és a zseniális Börtönvonat Yumába előtt, az Észvesztő című produkció volt, még az előző évezred végén. A mű Susanna Kaysen önéletrajzi ihletésű regénye alapján készült, és az elmebaj valódi mibenlétét kutatja, ráadásul alaposan állást is foglal a témában, példátlanul hatásosan.
Susannat ( Winona Ryder ) meghatározhatatlan személyiségzavarral diagnosztizálják, miután megpróbál véget vetni az életének. Ezt követően egy családi barát pszichiáter javaslatára a Claymoore magán-elmegyógyintézetbe kerül. Kezdetben nem érti, hogy miért kell itt lennie, ám idővel felfedezi a többi betegben a barátot, az intézetben pedig az otthont. Különösen mély kapcsolatot alakít ki a Claymooreban már lassan egy évtizede raboskodó, agresszív és cinikus Lisával ( Angelina Jolie ).
A legjobb az, hogy a kétórás játékidő alatt végig érezhető, hogy Mangold mennyire biztos kézzel tartotta a gyeplőt a forgatáson, a cselekmény elbeszélése végig erőteljes, dagad az energiától, és ez nagyon jó, hiszen a történetből adódóan, egy tehetségtelenebb rendező kezei alatt könnyen egy depressziós, unalmasan szürke nyögvenyelésbe fulladhatott volna az Észvesztő. Ám Mangold végig fenntartja a feszültséget, fokozza a néző kíváncsiságát, rejtélyessé, hatásossá, izgalmassá teszi a filmet.
Az elmebaj, valamint az elmegyógyintézetben létező élet kedvelt alapanyag a filmeseknél, korábban is készült hasonló mű ( például Száll a kakukk fészkére ), illetve később is ( például K-PAX ). De személy szerint még nem találkoztam olyan művel, ami ennyire természetesnek állítaná be a különböző pszichés betegségeket. A főhősnő általános értetlenkedése, illetve az őt az intézetbe szállító sofőr kérdései azt sugallják, hogy ha Susannának intézetbe kell vonulnia depressziója és öngyilkos hajlamai miatt, akkor ennyi erővel bárkit bezárhatnának, hiszen ahogy Susanna is mondja: Ő egyszerűen csak szomorú. Nyilvánvalóan az elmebaj mindennapokba való, logikus beillesztésének oka az alapanyag, mely ugye önéletrajzi ihletésű. Ám ettől függetlenül mégis szimpatikusnak érezzük az Észvesztő látásmódját, hiszen a karakterek elképesztően emberközeliek, könnyedén el tudjuk képzelni magunkat a helyükben. És amiért végtelenül különlegesnek tartom a produkciót az az, hogy képes az elmegyógyintézetet vonzó, pozitív, otthonos helyként bemutatni. A főhősnővel együtt, kezdetben félve, ijedten lépünk be a kapun, viszont idővel vele együtt jövünk rá arra is, hogy itt nyugodtan, kellemes társaságban, kötelezettségek, és mindennapi gondok nélkül lehet élni. Nyilvánvaló, hogy Susanna azért rendszeresen vívódik, hiszen ő, eddigi életformájának megfelelően, a kinti világban akar élni, egyszerűen csak azért, mert úgy érzi, oda tartozik.
Kétségtelen, hogy Lisa karaktere az, ami igazán maradandóvá teszi az Észvesztőt. Sokkal több, mint egyszerű nagyszájú, bunkó ribanc, valójában a gonosz, a rossz szerepét vállalja magára, hogy ezzel tisztán tartsa a környezetében élő lányokat, akiket, bár egyetlen egyszer sem mondja ki, de nagyon szeret. Tudja, hogy a rossz tulajdonságok sokkal egyszerűbben kordában tarthatók, ha egy helyre összpontosítjuk őket. Ez a hely lesz Lisa, aki viszont ennek következtében elsorvad, meghal lelkileg, ahogy Susanna is kegyetlenül a szemébe mondja, ő már réges-régen nem él, csupán egy lehasznált porhüvely, ami egy elporladt személyiségnek állít torz emléket. Angelina Jolie nem véletlenül nyerte meg 2000-ben a Golden Globe-ot és az Oscart egyaránt ezért a szerepéért, hiszen magasan, de toronymagasan élete legjobb alakítása. Aki csak a színésznő új évezredbeli filmjeit ismeri, az egészen padlóra tud kerülni, mikor meglátja, hogy milyen szintű, lenyűgöző színészi munkát, teljes átszellemülést tud produkálni Jolie ( hozzáteszem, még nem láttam az Elcserélt életeket ).
Winona Ryder messze elmarad Jolietól, ám még így is kiváló főhősnőt teremt meg, és talán szándékos is volt, hogy Lisa figurája nagyobb hangsúlyt kap mellékszereplő mivolta ellenére, hiszen Jolie karaktere viszi előre a cselekményt. Whoopi Goldberg, mint az intézet főápolója, nagyon otthonosan mozog a szerepben, persze őt nem lehet nem kedvelni. Jared Leto is feltűnik egy mellékszerepben, karaktere fontos szerepet játszik Susanna értékrendjének alakulásában.
Végső soron az Észvesztő úgy mutatja be az elmebajt, mint egyfajta ideiglenes, de szigorúan csak IDEIGLENES vészkijáratot, menekülési útvonalat az élet súlya elől, ám felhívja a figyelmet az odafigyelésre is, hiszen aki sokáig él elméje börtönében, végül kiég lelkileg, és örökre elveszik. Ennek ellenére az Észvesztő mintha tudná az igazságot: Néha jó bolondnak lenni. 8/10.
