Az egyhelyszínes filmek lényege a minimalizmusban rejlik. Pontosabban abban a metódusban, amelynek keretein belül az alkotók részletgazdag, sokszínű egészet építenek az első blikkre visszafogottabbnak tűnő eszközkészletből. Így emelkedhet egy mindössze egyetlen kis szobában, vagy akár egy koporsó belsejében játszódó mozgókép is a legjobbak közé, miközben ráadásul alapkoncepciója miatt még különlegesen egyedi hatással is bírhat. A zsáner egyik legnagyobb klasszikusa a nemrég prezentált klausztrofób listám harmadik helyezettje, Luis Buñuel Az öldöklő angyal című filmje.