Mozikban a Bezárva, ami címéből és történetének kontextusából ítélve az elhagyatottság érzéséből keletkező általános aggodalomra és baljós sejtelemre próbálna építeni, ám ez sajnos nem igazán jön össze neki. Naomi Watts filmográfiájának egyik leggyengébb darabjáért tehát nem érdemes moziba menni. Inkább maradjatok otthon, és válasszatok valamilyen egyéb, színvonalasabb klausztrofóbia-alapú mozgóképes szórakozást.
Én az alábbiakat ajánlanám:
10. Kocka (1997)
Vincenzo Natali szürreális thrillere nem emelkedett az igazi klasszikusok közé, viszont filmszerető körökben egyértelműen kultfilmként tartják számon. A sokféleképpen értelmezhető cselekmény sodrásában érdekes, egymással összezárt, így foguk fehérjét is megvillantó karakterek lélektani metamorfózisait követhetjük nyomon folyamatosan, egészen a nyugtalanítóan furcsa befejezésig. Bővebben itt írtam a filmről.
9. 1408 (2007)
Kellemes egyhelyszínes borzongás John Cusack főszereplésével. Egy paranormális jelenségeket kutató, személyes tragédiája okán súlyosan sérült férfit követhetünk nyomon, aki a rémisztő múlttal rendelkező hotelszobába ragadva vérgőzös és hátborzongató jelenésekkel kerül szembe. De vajon mi valóság és mi csupán a képzelet szüleménye? Vajon hősünk élete tényleg veszélyben van, vagy csak valami morbid tréfa áldozata?
8. Pánikszoba (2002)
David Fincher eme alkotása nem emelkedett a filmművészet oly magas csarnokaiba, mint például a Hetedik vagy a Harcosok klubja, viszont kétségtelenül okos thriller, tele feszültséggel. Jodie Foster és a még nagyon fiatal Kristen Stewart párosa jól működik, David Koepp forgatókönyve pedig az író életművének egyik különösen kimagasló darabja. Bővebben itt írtam a filmről.
7. A kötél (1948)
Alfred Hitchcock, a thriller nagymestere, aki mára a műfajon belül gyakorlatilag önálló zsánerré nőtte ki magát, eme alkotásával is hozzájárult ahhoz, hogy neve abszolút halhatatlanná váljon. A tökéletesnek szánt gyilkosság körül kibontakozó, szövevényes rejtély egyetlen lakás falai között bontakozik ki, és ahogy halad előre az ál-vágatlan koncepcióval hódító cselekmény, a szemfüles James Stewart úgy jut egyre közelebb a titok nyitjához. Bővebben itt írtam a filmről.
6. Élve eltemetve (2010)
Ryan Reynolds-ot sokáig nem ismerte el a közvélemény teljes értékű, valóban tehetséges színészként, inkább amolyan múlandó hollywoodi bohócként tekintettek rá az emberek. Viszont Rodrigo Cortés filmjében, ami nem nagyobb helyen, mint egy föld alá temetett koporsóban játszódik, az aktor megmutatta valódi arcát. Hasonló szerepben azóta se nagyon láthattuk, ám amikor épp nem arra vágyunk, hogy viccelődjön vagy gyilkolásszon nekünk, nyugodtan elővehetjük ezt a szinte már klasszikusnak tekinthető thrillert.
5. 127 óra (2010)
James Franco Oscarra jelölt életrajzi szerepében maradandót alkot. Persze ehhez szükség volt Danny Boyle-ra is, aki vérfagyasztóan hatásos egyszemélyes drámát hozott ki a kanyonhasadékba ragadt Aron Ralston kálváriájából. A gyomorforgatóan naturális, kiválóan rendezett finálé végképp eljuttatja a nézőt arra a szintre, amikor az már szíve szerint menekülne, ha nem érezné, hogy megfutamodása esetén maradandó filmes mérföldkőről maradna le.
4. Tizenkét dühös ember (1957)
Esküdtszéket formáló hőseink a polgártárs életéért vagy haláláért vállalt felelősség szorításában tengődve kénytelenek egyhangú döntésre jutni. Kezdetben egyszerű a képlet, ám elég egy ellenvélemény, ezúttal a természetesen kiváló Henry Fondától ahhoz, hogy Sidney Lumet filmje erőteljes és feszült érzelmi hullámvasúttá avanzsáljon. Mert ebből a kicsi szobából addig senki nem teszi ki a lábát, amíg egyszerre nem lendül a magasba az összes kéz az élet, avagy a halál opcióját támogatván.
3. Az öldöklő angyal (1962)
A burzsoázia nagy vendégsége a tehetetlenség depresszív elzártságába süllyed, amikor kétszínű, áskálódó hőseink ráébrednek, hogy nem képesek elhagyni a társalgóhelyiséget. Luis Buñuel klasszikusa az egyik legfontosabb egyhelyszínes film. Nem csak a történethez képest megkapóan dinamikus kameramozgásokkal nyűgöz le, hanem erőteljes, az emberi önsorsrontást tökéletesen prezentáló karakterábrázolásaival is.
2. Fűrész (2004)
James Wan egyetemi vizsgafilmből egész estés borzongássá továbbgondolt látomása a kétezres évek ellaposodó amerikai horrorszcénájának kiemelkedő mesterművét eredményezte. A mocskos mellékhelyiségben egy hullával összezárt hőseink halálos játékot vívnak a fantomgyilkos Jigsaw ellen, aki természetesen mindig két lépéssel előttük halad, egészen a földbedöngölő fináléig, ahol lehull a lepel a rejtélyről, és a bűnök nem maradnak megtorlatlanul.
1. A nyolcadik utas: a Halál (1979)
Épp a minap érkezett a hír, miszerint három hónappal a tervezett premier előtt már beülhetünk Ridley Scott új Alien-filmjére, ami ha csak feleannyira jó lesz, mint az eredeti klasszikus, máris megérte a mozijegy árát. Sigourney Weaver legemlékezetesebb karaktere bőrében küzd már közel negyven éve a xenomorf szörnyeteggel újra és újra, ahányszor csak elindítjuk a filmet. A Nostromo űrhajó hirtelen szűkké váló belső tereiben vadászó, gyönyörűen undorító idegen lény a néma űr szorításában lehengerlő filmélményt, soha el nem múló borzongást generál.
Vannak címek, amiket pofátlanul kihagytam, hiszen nagyon nehéz volt mindössze tízszereplősre redukálni a listát, így ne tartsátok véleményeteket magatokba bezárva, hanem adjátok ki komment formájában. Hogy nézne ki a ti listátok?
Ha tetszett a poszt, like-old a blog Facebook-oldalát! Köszönöm!
