A szexualitást középpontba helyező vígjátékok egyértelműen legnagyobb klasszikusa és úttörője az Amerikai pite, amit szinte minden élő, gondolkodó, egészséges ember látott már legalább egyszer. Tizenhárom évvel a szüzesség elvesztése után a stúdiónak sikerült újra összeterelnie, ráadásul teljesen hiánytalanul az eredeti szereplőgárdát, akik minden jel szerint legalább annyira ki voltak már éhezve egy új, igazi pite filmre, mint a rajongók. A végeredmény a franchise majdnemhogy legszórakoztatóbb része lett, és bőven sikerül tartania a trilógia színvonalát, a nosztalgikus élmény, a hosszú idő után újra visszatérő poénok és karakterek pedig még akkor is ütnének, ha A találkozó rossz film lenne. Ha az lenne...