Kérte: Gaben
Az elmúlt évtized bővelkedett a filmbeli brutalitás határainak feszegetésében. Ide sorolhatók egyértelműen a Fűrész-filmek, a Mártírok, vagy éppenséggel a Srpski film is. 2008-ban a Boncasztal is beállt a sorba, bár ezúttal inkább beszélhetünk thrillerről, mint horrorról. Kétségtelen azonban, hogy a felnyitott hullák, kivágott belső szervek, lógó belek, és az a gusztustalan hozzáállás, amivel a szereplők viseltetnek mindez iránt, sokaknál kiverheti a biztosítékot. Habár csak 17 éves vagyok, mégis azt tudom mondani, a Boncasztalt ne nézd meg, ha még nem töltötted be a 16-ot, ha pedig tudod, hogy gyenge idegzetű vagy, inkább az írást se olvasd tovább, a filmet pedig messzebbről kerüld el, mint a Kék Osztrigát!
2013-ban érkezik a harmadik Vasember film, melyről még nem lehet sokat tudni, csupán azt, hogy Shane Black rendezi, aki eddig inkább forgatókönyvíróként jeleskedett, bár tény, hogy ilyen poszton vannak emlékezetes megmozdulásai: 
Leginkább úgy lehetne jellemezni ezt a 2002-es produkciót, mint Az őrület határán és A sólyom végveszélyben különös keverékét. A történet a vietnami háborúba helyeződik, a Mel Gibson által alakított ezredes egy újonc osztagot visz ki az egyik fontos posztra. Innentől kezdve pedig folyamatos harcokat, öldökléseket figyelhetünk. Ezek egész jók, de sajnos közel sem annyira, mint A sólyom végveszélyben esetében. Néhány profin megrendezett jelenet azért akad. A kedvencem az, amelyikben az egyik amerikai katona éjszaka, a lövészárokban feküdve jelzőfényt kér a különös neszek miatt. A felcsapó fehérségben pedig tőlük mindössze egy-két méterre vonuló vietcong sziluettjei rajzolódnak ki. Pazar és nagyon hatásos képsor ez. A történet mellékszálában egy újságírót figyelhetünk, aki a frontra utazik fotózni, ám az ott látott borzalmak megváltoztatják az életét. A média iránti kritika is erősen jelen van a véres harc után megjelenő, kiéhezett riporterek képében. Gibsonnal sosem szoktak komoly bajok lenni, ezúttal is kiemelkedik a nagy neveket nem igazán tartalmazó gárdából. A Katonák voltunk jó film, ha a lista 15 helyezettet tartalmazna, biztos bekerült volna az utolsó öt közé.
A tábor életét felkavarja az engedetlen közlegény, Bozz ( Colin Farrell ). A srác elszánt célja, hogy kirúgassa magát a seregből. A bő másfél órás játékidő lefolyása alatt számos különböző személyiséget ismerünk meg, melyek egytől egyig kiválóan vannak megírva. Személy szerint úgy vélem, hogy a film rossz helyen lett befejezve, a végére néhány, a háborúban játszódó jelenetet bevághattak volna. Ettől függetlenül a cselekmény jó, a konfliktusok kiépítése prímán működik. A színészi játékok sem rosszak, bár Farrelltől nem voltam elájulva, szerintem ez messze élete leggyengébb alakítása. Érdekes, hogy ez a szerep tette ismertté és keresetté a nevét. A szövegkönyv is tartalmaz igazi gyöngyszemeket, például mikor az egyik katona az otthoni, zakkant feleségéről mesél, majd Bozz megkérdezi, hogy mégis mit keres itt. Az mindenesetre borítékolható, hogy a Tigrisek földjén színtiszta háborúellenes történet, ami lehetett volna jobb is, de egyszer azért érdemes megnézni.