A XX. század nagy háborúi, véres öldöklései számos kiváló filmkészítőt ihlettek meg ( sajnos úgy néz ki, hogy ez a sors vár a XXI.-re is ). Ezen alkotások többsége a háború borzalmait, az egyénre, és a világra tett súlyos negatív hatásait igyekszik bemutatni. A legtöbb rendező háborúellenes üzenettel látja el művét. Egyesek kifejezetten erre az örök mondanivalóra hegyezik ki filmjüket, de akad olyan is, aki épphogy csak megemlíti. Előfordulnak háborúpárti munkák is, de azokat most hagyjuk, mert egy sem kapott helyet a listán. A továbbra kattintva olvashatjátok a véleményem szerinti tíz legjobb háborús filmet.

10. Kelly hősei ( 1970 )

Brian G. Hutton klasszikusa lazább, könnyedebb, komikusabb oldaláról közelíti meg a témát. A háborúellenesség érezhető bizonyos párbeszédekből, de a hangsúly inkább a kellemes szórakoztatáson van. A II. világháborúba helyezett kincskeresősztorit számos látványos és pörgős csatajelenettel spékelték meg, a színészgárda pedig olyan neveket rejt, mint a mindig magabiztosan zseniális Clint Eastwood, a vérprofi Telly Savalas, vagy éppenséggel a végtelenül szimpatikus Donald Sutherland.

9. A burmai hárfa ( 1956 )

A II. világháborúban meséli el egy rendkívül jó hangulatú japán szakasz történetét. A katonák rendszeresen énekelnek, egyikük, Mizushima pedig hárfázik. A fiatal katonazenész élete akkor változik meg, amikor szolgálatteljesítés közben nyoma veszik. Valójában azonban nem hal meg, hanem egy csapásra megvilágosodva szerzetesnek áll, és elkezdi járni Burma földjét, hogy holtan, temetetlenül fekvő bajtársait elföldelje. Ezúttal viszont mélységes, magával ragadó háborúellenességről beszélhetünk, nem csoda, hogy egy japán film esetében. A címhez méltóan gyönyörű szép, életigenlő zenét hallgathatunk, a filmet záró hosszú monológ, mely tulajdonképpen Mizushima búcsúlevelének felolvasása, a gyengébbekből könnyeket is kicsalhat. De így van ez az egész filmmel, hiszen Kon Ichikawa rendezése őszinte, szívfájdító, és magával ragadó.

8. A sólyom végveszélyben ( 2001 )

Ridley Scott egyszerre szórakoztat és megrendít, kikapcsol és elgondolkodtat, háborúzik, de ugyanakkor békét követel. A lezuhant helikopterekért vívott hosszú csata által a rendező hatalmas hangsúlyt fektet az egyszerű katonák szenvedéseire, a kilátástalan, reménytelen küzdelemre, ahol bármelyik pillanat lehet az utolsó. A körítés pedig 92 millió dollárból összehozott tűzharc, robbanások, szétszakadt testek, vér és halál mindenütt. A színészgárdában találkozhatunk Ewan McGregorral, Orlando Bloommal, William Fichtnerrel, és a legszelídebb kemény fiúval, Eric Banaval is.

7. A piszkos tizenkettő ( 1967 )

Ezen klasszikus legnagyobb erőssége a történet, valamint annak felépítése. A hosszadalmas felvezetéstől megkímélnek minket az alkotók, helyette néhány perc után máris belecsapnak a lecsóba, láthatjuk a tizenkettő elítélt háborús bűnös kiképzését, végül pedig a szó szerint kirobbanó finálét, ahol számos német tiszt leli halálát. Akinek ez nem elég, annak elmondom, hogy olyan aktorok parádéznak a produkcióban, mint Telly Savalas, Charles Bronson, és az a Lee Marvin, akit én nemhivatalosan kitüntettem a filmtörténelem legcsúnyább nézése díjjal.

6. Acéllövedék ( 1987 ) - Írás

Stanley Kubrick mesterműve kettő meg nemnevezett fejezetben mutatja be a vietnami háború borzalmait. Láthatjuk a majdnemhogy a háborúnál is veszedelmesebb kiképzés során összeroppanó közlegény tragédiáját, majd a Vietnamban harcolók kilátástalan sorsát. A rendezés elsőosztályú, de a legnagyobb dicséretet az operatőri munka érdemli, ami kiválóan operál a hosszú snittekkel. A Hello Vietnam című nóta pedig azóta is nagy kedvencem.

5. Sztálingrád ( 1993 )

A német rendező ítéletmondása a nácizmus és a pusztító II. világháború felett. Az atmoszféra rögtön beszippantja a nézőt, az egyre határozatlanabb német katonákkal együtt bujkálunk a fedezékben, velük együtt szörnyülködünk az ártatlan kisgyerek kivégzésén, a fináléban pedig ugyanúgy fagyoskodunk, ahogyan ők. Az öldöklést teljes "pompájában" bemutató film, köntörfalazás nélkül ábrázolva a háború értelmetlenségét, minden általa okozott fájdalmat, a kilátástalan elhagyatottságot, melyből a halál megváltó kiutat jelent, örökre nyomot hagy abban, aki egyszer megnézi.

4. Az őrület határán ( 1998 )

Terrence Malick filozofikus megközelítésből szemléli a háborút. Véleménye szerint az egész abszurd szörnyűség megbocsáthatatlan bűn a természet, és annak azon élőlényei ellen, akik békében szeretnék eltölteni a napjaikat. Nem csoda hát, hogy káprázatos közeliket kapunk a dzsungel állatairól, szép tájképeket a környezetről, amit aztán hamar hullák és halálhörgés mocskolnak be. Kifejezett főhős nincs, viszont minden mellékszerepre jut egy világsztár: Sean Penn, Adrien Brody, Jim Caviezel, George Clooney, John Cusack, Woody Harrelson, Elias Koteas, Nick Nolte, John Travolta.

3. A nagy vörös egyes ( 1980 )

Samuel Fuller személyes élményeken alapuló meséje néhány katonáról, akik úgy masíroznak végig a II. világháborún, hogy gőzük sincs mi értelme az egésznek, viszont menni kell, hiszen a parancs az parancs, tábornokukért pedig akár tűzbe is mennének. A hangsúly ezúttal az öldöklés érthetetlen, valójában nem is létező értelmén van. A főhősök nem értik a vérengzés lényegét, és van olyan is köztük, aki retteg attól, hogy elvegye egy másik ember életét. Viszont amikor megteszi, nem képes többé levenni a ravaszról az ujját, ebből pedig a film egyik leghatásosabb jelenete kerekedik. De ugyanakkor a halálból megszülető új élet szimbolikája is helyet kap a mesterműben a tankban világra segített újszülött képében. Lee Marvin ezúttal is zseniális, Mark Hamillt pedig kifejezetten jó egyszer nem Luke Skywalkerként is látni.

2. Apokalipszis most ( 1979 )

Mikor főhősünk elindul képtelen küldetésére, - egyik bajtársával kell végeznie, aki állítólag megőrült, és valahol Vietnamban saját kis birodalmat hozott létre - még nem sejti, hogy élete legborzalmasabb utazásában lesz része, melynek végén maga a megtestesült Sátán és a földi Pokol várja. Vagy nem? Lehet, hogy az őrült mészárosnak vélt ezredes valójában az egyetlen olyan ember, aki tényleg meglátta a háború lényegét? Francis Ford Coppola örök klasszikusa bővelkedik a remekül megkoreografált, gyakran szimbolikus jelenetekben, és pazar színészi játékokban: Martin Sheen, Marlon Brando, Robert Duvall. Brando filmvégi monológja pedig az egész, képtelenül zseniális, de ugyanakkor rémesen hitelesnek tűnő film csúcspontját képezi, mikor az Kurtz ezredes szerepében, bőven kifejti, hogy milyen is az a bizonyos Borzalom.

1. A szakasz ( 1986 )

Oliver Stone kétségtelenül minden idők legnagyszerűbb háborús filmjét tette le az asztalra A szakasz képében. Az üresjáratoktól mentes történet a vietnami háborúba helyeződik. Legnagyobb pozitívuma az igazán emberi főhős, Chris ( Charlie Sheen ), aki azért jelentkezett önként harcolni, hogy így bizonyítsa hazája iránti elkötelezettségét. Csakhogy hamar rájön, hogy a háborúban nincs se tisztesség, se kegyelem, se dicsőség, csak értelmetlen, ártatlan halál, de az viszont tonnaszám. Mikor a feldúlt vietnami falu közepén állva figyeli egy ártatlan asszony kivégzést, Sheen pazar arcjátékának köszönhetően, láthatjuk rajta az elveszett, semmit sem értő szerencsétlent, akit lassan felemészt a minden irányból, egyre nagyobb hullámokban érkező káosz. A háborúellenes atmoszféra kézzel fogható, a gárdában pedig ott van az a Willem Dafoe is, akinek kiváló alakítása mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Az ő karakterének egy piszkosul jól összerakott jelenetben bekövetkező halálának csúcspontja a film legkiemelkedőbb képe, melyben a katona utolsó leheletével, az ég felé emeli a kezeit, mintha csak azt kérdezné a fentiektől: Miért?!

Ők lennének véleményem szerint a legjobbak. Legközelebb valószínűleg a tíz legjobb vámpírfilmet szedem össze.