Könnyedebb filmet kaptam az Acéllövedék képében, mint amire számítottam, de épp ezért tetszett Stanley Kubrick 1987 - es produkciója.
A történetet két részre oszthatjuk. A játékidő kicsivel kevesebb, mint első felében egy igen kemény katonai kiképzésnek lehetünk tanúi. Három közlegényt is megismerünk közelebbről, akik a kiképzőtiszttől a Joker ( Matthew Modine ), a Cowboy ( Arliss Howard ) és a Pyle ( Vincent D'Onofrio ) beceneveket kapják. A film ezen első szakaszának főszereplőjeként leginkább Pylet emlegethetjük, akinek története fájdalmas tragédiává csúcsosodik ki. A film legerősebb háborúellenes jelenete, mikor a kiképzésben először megtört, majd abba beleőrült közlegény a saját szájába nyomja puskáját. Továbbá ezek a képsorok a legsokkolóbbak is a filmben.
A történet második felében Joker és Cowboy Vietnamban találkoznak újra. Innentől kezdve pedig kivonásukig figyelhetjük, hogyan boldogulnak és viszonyulnak a háborúhoz.
Kubrick igazán maradandóvá ügyesen kidolgozott jeleneteivel teszi az Acéllövedéket. Mikor valaki golyót kap, fantasztikus lassításokban csodálhatjuk, ahogy a vér kifröccsen és az áldozat teste a földre hullik. Zseniálisan, de a borzalmas hatást maximálisan elérve zökkent ki minket a békés nyugalmi állapotból a rendező ezekkel a szemet gyönyörködtető lassításokkal. Továbbá kapunk még nagyon színvonalas egy snittes jeleneteket is. Kiemelendő az osztag előrenyomulása, miután a hadnagyot lelőtték. Ez az első komoly akciójelenet a filmben. Vagy mondhatnám azt a snittet is, melyben a tévéstáb végighalad a fedezékekben fekvő, megtört, de bátor katonákon. Egy szó, mint száz, a különleges operatőri munka az, ami végső soron egyedivé teszi ezt a filmet.
Maga a történet nem nagy durranás, alapjaiban véve egyszerű háborús filmről beszélünk. Viszont a szövegkönyv nagyon jó. El nem tudtam volna képzelni, hogy kiképzőtiszt tud ilyen választékosan káromkodni. 
Utóbbit alakító R. Lee Ermey nagyon odateszi magát, a gárda egyértelműen legjobbját nyújtva. És ha már itt tartunk, a filmnek nagy erőssége még a színészi játék is. Akit mindenképpen meg kell említeni, az Vincent D'Onofrio, aki elsőre csapnivaló színésznek tűnhet bárgyú vigyorával, de aztán rájövünk, hogy ez a gyámoltalanság teljes mértékben a karakterből fakad. Abban a jelenetben, melyben Joker rányit a vécében, éjszaka Pylera, aki épp a puskáját tölti, D'Onofrio arcjátéka olyan hátborzongató, hogy a legszörnyűbb horrorfilmekben is simán megállná a helyét. Időnként halljuk Joker narrációját. Ezek a mondatok kétségtelenül hibátlanul vannak eltalálva, viszont én keveslettem őket. Több narrációval hatásosabb filmet lehetett volna összehozni. Az aktuális dühöngő, " végtelen töltényes " hóhér szerepében Adam Baldwin tündököl. Nekem az ő karaktere volt a legszimpatikusabb.
A háború borzalmait végül is sikeresen átadja az Acéllövedék. Hiszen ki akarna az amerikai katonák helyében lenni, mikor azok véres és kilátástalan harcot vívnak a rejtekhelyéről tüzelő, vietnami orvlövésszel, vagy ki akarna Jokerrel helyet cserélni, mikor egy fiatal lányt kell agyonlőnie. 
Szerintem senki. Továbbá óvatos utalásokat kapunk arra is, hogy a katonák szerint Amerikának valójában semmi keresnivalója itt, és habár ők szeretnek ölni, nem igazán tudják, van e értelme a gyilkolásnak. Mindenkinek a figyelmébe ajánlom az interjúkat, melyben a katonák a tévéstábnak mondják el, hogy mit is gondolnak a jelenlegi helyzetről. Érdemes odafigyelni arra, amit a fiúk mondanak.
A film nyitójelenetéről még nem ejtettem szót, pedig az is megér egy misét. Az újoncokat láthatjuk, akiknek a fejét épp kopaszra nyírják, közben pedig szól a Hello Vietnam című nóta, ami felejthetetlen hangulatot kölcsönöz ezeknek a képsoroknak. Az egész produkcióra jellemzőek a fantasztikusan megválasztott betétdalok. A zárójelenet pedig rendkívül szép: Az éneklő, vonuló katonákat láthatjuk, akik túlélték a háborút, és haza készülnek, az i - re pedig Joker narrációja teszi fel a pontot. A porig rombolt Vietnam kidolgozása, a környezet telitalálat. Borzalmas látványt nyújtanak a háttérben romokban heverő emeletes házak és a mindent lángokba borító tűz.
Stanley Kubrick munkássága igencsak hullámzó, de az Acéllövedék egyértelműen a Ragyogást követő hullámhegy.
