Épp az előbb értem haza a könyvesboltból, ráadásul George R.R. Martin Kardok vihara című könyvével a hónom alatt, mely A tűz és jég dala ciklus harmadik kötete. Pár hete fejeztem be ugyanis a Királyok csatáját, mely a Trónok harca, az HBO-n jelenleg futó második évadának ad alapot. Természetesen néztem a tegnapi második részt is. Lássuk, tartotta e a múltheti évadnyitó zseniális színvonalát!

A második évad nyitánya szerintem a sorozat eddigi legjobb része, ráadásul remekül megágyazott a Királyok csatája nagyszerű történetének. A második epizódban az alkotók belecsapnak a lecsóba, az első évadból már jól ismert, ravasz karakterek belekezdenek mesterkedéseikbe. A sorozat nagy erőssége, hogy Martin pazar figuráinak életre keltésére remekül választották ki az adott színészeket. Személyes kedvencem, Tyrion Lannister ( Peter Dinklage ), a király újdonsült segítőjeként elkezdi kipucolni Királyvárból a megbízhatatlan embereket, és főparancsnoknak nevezi ki hű csatlósát, Bronnt, aki Jerome Flynn előadásában nagyon szórakoztatóan morbid. Dinklagere visszatérve, szerintem ő messze a legjobb választás volt a szerepre, bár a lehetőségek tárháza nyilván nem volt végtelen, hiszen nem sok törpeszínész szaladgál manapság. Mindenesetre a jó öreg, de még annál is kisebb Dinklage a gárda talán legtehetségesebb tagja, remekül ráérzett Tyrionra. A törpe testvére, Cersei ( aki nem tudná, ő a régenskirálynő Királyvárban ) megpróbál valamit tenni öccse nem kívánt jelenléte ellen, ám nem sok sikerrel. Az aljas figurát Lena Headey kegyetlen szépséggel tölti fel, és hibátlanul adaptálja a regény lapjairól. A hosszú szőke haja pedig úgy ahogy van, varázslatos. Remélem, igazi! Emilia Clarke még mindig elbűvölő az aranyhajú Danny szerepében, bár míg az első szezonban szinte már-már ragyogott, mostanra rakódott rá nem kevés úti por. De nincs mit tenni, ez a trónigény velejárója. Érdemes még Theont ( Alfie Allen ) megemlíteni, aki a második évad egyik legizgalmasabb történeti szálát indította el a tegnapi epizódban. Ráuszította apját, Balon Greyjoyt, a Vas-szigetek urát Robb Starkra.

A látvány és a fényképezés még mindig elsőosztályúak. Ilyen szempontból a Pykeról mutatott, gyönyörű nagy totál a legemlékezetesebb. A történetnek mindig is megvolt a maga soft pornó beütése ( az HBO kedveli az ilyet ), ebben a részben is láthatunk néhány nedvesebb pillanatot. A második évadra megújított, de stílusában változatlan főcím, és a remekbe szabott zene még mindig hibátlan alapot nyújtanak eme remek fantasynak.

A második részben a cselekmény folyásának tempója visszalassult az első évad szintjére, de ezzel az egészen aprócska negatívummal már akkor megbarátkoztam. Összességében a sorozat még mindig kiváló színvonalat produkál, epekedve várom a következő hétfőt.